Koronavírus – hogyan tarthatjuk jogszerűen otthon a munkavállalót? – 1. rész

A mai bejegyzésben azt a kérdést fogjuk részletesen körbejárni, hogy milyen lehetőségei vannak a munkáltatónak arra, hogy a munkavállalóját a járvány miatt otthon tartsa. Ez a kérdés általában akkor merül fel, ha a munkavállaló bejelenti a munkáltató felé vagy egyébként kiderül, hogy a koronavírusjárvánnyal érintett területen járt, és erre tekintettel a munkáltató a többi munkavállaló egészségének és biztonságának biztosítása érdekében a fertőzés lappangási ideje alatt a munkavállalót a munkahelytől és ezáltal a többi munkavállalótól távol szeretné tartani.

A problémát a jelenlegi helyzetben az okozza, hogy két munkáltatói kötelezettség áll egymással szemben. A lappangási idő alatt a munkavállalónak nincsenek tünetei, nem beteg, munkára képes állapotban van, tehát fennáll a munkáltató foglalkoztatási kötelezettsége. Ezzel áll szemben az egészséget nem veszélyeztető munkavégzési feltételek biztosításának kötelezettsége, ami pedig az összes munkavállalóval szemben fennáll.

Fizetés nélküli szabadság

Több helyről is hallottam már, hogy több munkáltató ezt a helyzetet állítólag úgy intézi el, hogy elküldi az érintett munkavállalót fizetés nélküli szabadságra. Mivel a lappangási idő a jelenlegi információk alapján két hét, ez egy fél havi fizetéskiesést jelent a munkavállaló számára, ami egy alacsonyabb jövedelmű családban az adott hónapban akár a család megélhetését is fenyegetheti. Ez a munkáltatói gyakorlat alapvetően aggályos. Elsőként azt fontos kiemelni, hogy a fizetés nélküli szabadságot nem lehet egyoldalúan elrendelni, kizárólag a felek megállapodása (vagy egyes, a törvényben meghatározott  esetekben a munkavállaló kérése) alapján lehetséges. Nincs olyan törvényben szabályozott indok, ami lehetővé tenné fizetés nélküli szabadság kiadását ilyen esetekre munkáltatói oldalon. A munkavállalóra nézve a fizetés nélküli szabadság kifejezetten hátrányos, ezért a munkavállaló kifejezett beleegyezésén kell alapulnia. 

Állásidő

Az állásidő fizetése a munkavállaló „otthon tartásának” szabályos, törvényes, a munkáltató által bármikor használható, azonban kifejezetten költséges formája. Ebben az esetben a munkáltató saját döntése alapján nem tesz eleget a foglalkoztatási kötelezettségének, amely időszakra a munkavállalónak az otthon töltött időre alapbért – és ha a beosztás szerint bérpótlék is járna, akkor bérpótlékot – kell fizetnie. 

Éves szabadság kiadása

A szabadság kiadása úgyszintén jogszerű módja lehet a munkavállaló „otthon tartásának”. A munkáltató a szabadságot – az Munka Törvénykönyvében meghatározott keretek között, évi 7 munkanap kivételével) – saját döntése alapján adja ki. A szabadságot a szabadság kezdete előtt 15 nappal kell közölni a munkavállalóval. Ha a munkavállaló most bejelenti, hogy két hét múlva utazik fertőzött területre, akkor a szabadságot a munkáltató probléma nélkül ki tudja adni. Probléma természetesen akkor merül fel, ha nem áll rendelkezésre a 15 nap a szabályszerű közlésre és a munkavállaló nem járul hozzá a rendes szabadsághoz. Ilyen esetben meg kell vizsgálni, hogy az otthoni munkavégzés opció lehet-e, ha pedig nem, akkor végső esetben marad a már említett állásidő. 

A fenti esetek a munkavállaló munkavégzés nélküli „távoltartását” eredményezik. A következő cikkünkben az otthoni munkavégzés lehetőségeit, azok feltételeit vizsgáljuk meg.