BREXIT – Nem minden szempontból rossz hír
Az emberek többsége a tárgyalással kapcsolatban azt gondolja, hogy „az valami olyasmi, amit akkor alkalmaz, amikor például autót vásárol” (talán inkább alkudozik rá). A Scotworknél a tárgyalást mi olyan dolognak tartjuk, amit akk
Az emberek többsége a tárgyalással kapcsolatban azt gondolja, hogy „az valami olyasmi, amit akkor alkalmaz, amikor például autót vásárol” (talán inkább alkudozik rá). A Scotworknél a tárgyalást mi olyan dolognak tartjuk, amit akkor cselekszünk, amikor úgy látjuk olyan történt, amivel a jelen állapot (status quo) nem tartható tovább. Másképp fogalmazva olyan külső körülmény zavar meg egy fennálló kapcsolatot, melyhez újra kell igazítani szerződést, vagy magát a kapcsolatot.
A folyamat nem a másik fél meggyőzéséről szól a saját szempontok hangsúlyozásával, mondjuk egy szivar és whisky mellett (mert az valószínűleg győzködés lenne), ahogy arról sem, hogy egy „új valóságképet” vázolunk fel (ez egyoldalú lépésként a saját akarat erőltetése). Továbbá arról sincs szó, hogy mint egy magát lassan megadó bábu elfogadjuk, hogy néha rossz dolgok történnek (ez a teljes feladás) és végül szintén nem minősül tárgyalásnak az az eset sem, amikor egy harmadik fél közbenjárásával születik döntés (arbitrálás vagy moderáció).
A tárgyalás egyike sem a fent leírtaknak, egyszerűen fogalmazva egy cserefolyamat annak érdekében, hogy elérjük céljainkat. A jó tárgyalók ezért még mielőtt elkezdenék, az egész folyamatot meghatározzák céljaikat. Fontossági sorrendbe állítják azokat és azért, hogy rugalmasak lehessenek, összeállítanak egy költség/érték alapú „kívánságlistát”. Amennyiben valamelyik cél elérése sérül, képesek annak értékét mégis biztosítani azzal, hogy „kívánságlistájukról” néhány tételt behúznak a megállapodásba.
Minden beszélgetés, ami a „kemény” kontra „puha” Brexittel kapcsolatban eddig látható, az csupán minkét tábor lobbizása a saját oldaluk térnyerésére. Ez minden, amit tesznek. Fejüket homokba dugva, így aztán a UK tárgyalók (azok akik majd az Egyesült Királyság kilépést tárgyalják) elhatározását merevítik.
A szóban forgó kérdések, melyek a leglényegesebbek és a párbeszédet kiszélesítik, az emberek, áruk és a tőke szabad mozgása az Egyesült Királyság és az Európai Unió között. A jogász hozzátenné a jogrendszer visszaállítását, a parlamenti képviselő pedig vissza akarná kapni anyai törvényalkotási jogát az Egyesült Királyságban.
Gyanítom abban mind a kemény, mind a puha Brexitesek egyetértenek, hogy a szabad kereskedelem egy jó dolog. Az Egyesült Királyság fenn akarja tartani. Tudjuk, hogy Németország, akinek a legnagyobb autópiaca a UK, szintén ezt akarja. Kevésbé vagyunk ugyanakkor biztosak Franciaországban (talán változhat, ha Marine le Pen kerül megválasztásra, mint következő elnök) és mi van a többi tagállammal…? Mit gondol Juncker úr? Nem igazán érdekelt (nem volt autókereskedő) ezért ezt a kérdést akár nagy engedményként is kezelheti – alkualapnak, ha tetszik.
Tehát, ha a szabad kereskedelem gyakorlatát az Egyesült Királyság folytatni akarja, az áruk, szolgáltatások és a tőke szabad áramlását az EU-val, akkor azért valamit adnia kell cserébe. Talán az emberek szabad áramlását?
Kíváncsi vagyok van-e olyan körülmény, amely az ezzel kapcsolatos véleményt módosíthatja, hogy rávilágítson valódi aggályos kérdésekre. Egy kicsit most olyannak tűnik, mint a népszavazás – nincs „szürke” megoldás az emberek fejében, ezért aztán megosztó.
Egy dolog biztos: minél több kommentátor véleményezi és pápaként értelmezi a kérdést, annál kevesebb rugalmasságuk lesz a tárgyalóknak. Így aztán bárki tárgyalóként majd azt mondja, hogy ha nem lehet rugalmas, akkor a feladata annál nehezebb lesz. Ha a határellenőrzés kérdése „el kell érni” tényező lesz, akkor az Egyesült Királyság tárgyalóinak lehet, hogy le kell mondaniuk mindenről, vagy legalább is a legtöbb elképzelésükről és nem számít, majd mennyit veszít az el nem adott német autók költségein az EU.
De van remény, egy jó hír. Két iparág nyerni fog ezen az egészen. A reptereket és határellenőrzési pontokat ellátó elválasztó kordonok gyártói és a pecsétfesték gyártók. Rengeteg útlevélbe kell majd ismét pecsételni minden alkalommal, amikor valaki áthalad, a la Manche alatt, vagy felett sok várakozás után!
Robin Copland – Scotwork UK, partner
