Körhintán ülve

Mára azért adtam a Körhintán ülve címet, mert arról írok, hogy miért „ül” a munkahely kereső körhintán és futja meg állandóan ugyanazokat a köröket, miért érheti sikertelenség, kudarc az állások megpályázása során? A

Mára azért adtam a Körhintán ülve címet, mert arról írok, hogy miért „ül” a munkahely kereső körhintán és futja meg állandóan ugyanazokat a köröket, miért érheti sikertelenség, kudarc az állások megpályázása során?

A körhinta körbe-körbe jár reggeltől estig. Ugyanazt az utat járja be. Ha huzamosabb ideig nem érjük el a célunkat az álláskeresésben, akkor mi is egy adott pályán mozgunk folyamatosan. Ilyen esetben érdemes megállni és megvizsgálni a helyzetet. Mi a célunk? Milyen állásokat pályáztunk meg? Milyen területen van tapasztalatunk? Hol keressük az üres álláshelyeket? Milyen a pályázati anyagunk?

Megfelelő embert a megfelelő helyre mottót mindig igaznak véltem. Hiszen ez egy nyertes-nyertes szituáción alapszik: jól jár a Munkáltató és a Munkavállaló is. Mindannyian ilyen helyzetre vágyunk, ebben tudnánk igazából sikereket elérni, ezzel lennénk elégedettek. A “mi a célunk” kérdésre legtöbbször a válasz, hogy jó állás találjunk. Akkor fejtsük tovább a kérdést “milyen a jó állás”? Erre már egyénenként változik, hogy milyen válasz érkezik: jól fizessen, kihívást jelentsen, össze lehessen egyeztetni a családdal. Mindenkit egy belső motiváció hajt, ami meghatározza erre a kérdésre is a választ, és óriási erőt jelenthet, ami nap, mint nap továbbvisz bennünket. Anyák esetében a gyermekek gondozása, a család ellátása belső motivációként jelentkezik. Amennyiben a munkahelyen ezt nem találják meg, a feszültség munka és magánélet között állandósulni fog. Ha nincs más választás (anyagi okok, családi nyomás miatt), és például jelenleg nincs részmunkaidős lehetőség, akkor érdemes elvállalni az időbeosztásban nem teljesen megfelelő munkát. Azonban, az álláskeresést nem szabad ilyen esetben abbahagyni, továbbra is aktívan kell keresni. Megnyugodott környezetben, állandó bevétel mellett mindig egyszerűbb váltani. Gondoljunk arra, hogy ezzel leszálltunk a körhintáról és így nyugodtan szét tudunk nézni a vidámparkban.

Következő kérdés a milyen állásokat pályázunk meg? Korábbi bejegyzésben már írtam önmagunk pozicionálásáról. A sallang, smink nélküli tükörbe nézésről, amikor őszintén bevalljuk, mihez értünk, a munkától távol töltött időben mennyit fejlődtünk, felejtettünk.  Azt az álláshirdetést, ahol hiányzik egy-egy fontos szempont, gyakorlatilag értelmetlen megpályázni. Saját magunkat ültetjük ezzel fel a körhintára, és borítékolható a hosszabb idejű álláskeresés.  Aki mindenhova elküldi az anyagát, a HR specialistától, a logisztikai munkakörökön át az asszisztensi pozícióig, nem fog eljutni az interjúig. Ha valaki ennyire nem tudja, merre akar továbblépni, nem várhatja el, hogy komolyan vegyék. Sajnos újabb kudarcot fog megélni. Az is előfordul, hogy a pályázó az interjún kijelenti, hogy egy-két feladatot nem csinál, pedig a hirdetésben szerepelt. Ha önmagunkat nem tudjuk kívülről szemlélve, tárgyilagosan elhelyezni a munkaerő-piacon, akkor érdemes tanácsadóhoz fordulni. A szakember ezeken a kérdéseken egy kávé mellett végigvezeti és a fókuszált álláskeresés mindig sikeresebb. Milyen tapasztalatom van, miben vagyok jó, milyen megszerzett tudásom van, mi az ami használható ebből? Ezeket végignézve szükséges kiválasztani a megpályázandó munkakört.

Lehet szeretni a körhintát a vidámparkban, azonban az álláskeresés estében egy körnél többre ne üljünk fel. Váltsunk inkább jegyet a céllövöldébe!

A következő írásban az önéletrajzok sokszínűségéről és lehetőségeiről írok. Kövess!