Újgenerációs csapatépítés

Mik a piaci trendek és milyen igények mutatkoznak? Ahogy a vasárnapi ebédlőasztalnál is rendszeresen rácsodálkozunk a nemzedékek közötti különbségekre, amikor a nagymama rosszallóan nézi az unokája kezében állandóan pittyegő okostelefont, úgy a munkahelyen is más-más igényekkel és készségekkel lépnek színre a különböző generációk képviselői. Milyen igényekkel találkozunk, ha az úgynevezett újgenerációs csapatépítés van terítéken?

De mik is ezek a nemzedékek?

A jelenlegi munkaerő négy fő generációját különböztetjük meg: 

 

• Baby boomerek (1946 és 1964 között születettek)
• X generáció (1965 és 1980 között születettek)
• Y generáció vagy másképpen Milleniálok (1981 és 1996 között születettek)
• Z generáció (1996 után születettek)

 

Az új generációs csapatépítésben (is) a különbözőség fárasztó, a sokszínűség motiváló

 

A sikeres munkahely és a virágzó munkahelyi kultúra alapja az elkötelezett munkavállaló és a magas bizalmi szintű csapatok. Egy hatékony csapatban pedig jellemzően vegyesen képviselteti magát több generáció is. Minél sokszínűbbek vagyunk, annál inkább érdemes azonban tisztában is lennünk a különbözőségeinkkel. 

Nézzük hát meg, mik az egyes nemzedékek alapvető igényei a munkahelyen:

A baby boomereknek kiemelten fontos a stabilitást, ők rendkívül lojálisak, ha megkapják a megfelelő megbecsülést. Körükben a legkisebb a fluktuáció életkorukból és eltérő mentalitásukból adódóan.

Az X generáció tagjai rendkívül jól össze tudják hangolni a munkát a magánélettel, családdal. Ha ehhez megkapják a megfelelő támogatást is a munkáltatótól, valóban hűséges és hatékony munkatárs válik belőlük.

Az Y generáció képviselői számára a rugalmasság és szabadság biztosítása kulcskérdés. Hajlandóak folyamatosan tanulni és fontos számukra a teljesítmény is, ehhez azonban elvárják, hogy a munkáltató vegye figyelembe szabadságvágyukat.

A Z generáció dolgozói a legkritikusabbak. Ez egyrészt életkorukból adódik, hiszen még nagyon fiatalok, másrészt sokkal mobilabbak és könnyebben váltanak. Folyamatosan igényük van a visszacsatolásra, hogy rendszeresen kapjanak visszajelzést a munkájukról, és nem szeretik sokáig ugyanazt a munkát végezni, ezért szívesen tanulnak és képezik magukat. Ha a munkahely ebben partner, akkor könnyebb megtartani őket. 

Mindegyik generációnak megvannak tehát a maga értékei, elvárásai, kommunikációs stílusa és tanulási preferenciái, és ezek mind hatnak arra, hogyan reagálnak a különböző típusú csapatépítő tevékenységekre.

Miért új generációs csapatépítés? Mert más kell a Zének!

Az elmúlt években megjelentek a Zék, az új “aktív” generáció tagjai, és hamarosan ők lesznek a meghatározó változások képviselői a munkaerőpiacon. Ahogy pedig lassan ellepik a munka világát, úgy kerülnek fókuszba az ő igényeik és vágyaik - ugyanis őket megtartani a legnehezebb.

A Zék az új tudatos nemzedék, és ezt nem félnek képviselni. A munkahelyválasztás során a jutattásokat követően a virágzó szervezeti kultúra a legfontosabb szempont, és nem félnek kimondani: szeretnénk boldogak lenni, és kell egy kis szórakozás!

Ezért ha csapatépítés szervezünk, és ebbe Zéket is bevonunk, az alábbiakra érdemes odafigyelnünk.

1. El a kezekkel a szombatomtól!

De ha péntek estére szervezel, akkor is morogni fogok! 

A  munka-magánélet egyensúlya a legfontosabb a Zék számára, sokszor még a fizetéseket is megelőzi prioritásban. Számukra az empatikus és jó munkahely ismérve, ha tiszteletben tartják a munkaidejüket, és nem kényszerítik őket folyamatos készenlétre. Ne feledjük, ez a generáció akkor kezdett tömegesen a munkaerőpiacra lépni, amikor a COVID alatt felborult az életünk, és traumatikus erővel mosodtak össze az otthon-munkahely, valamint a szabadidő-munkaidő határai.

A csapatépítés azonban nem munka - mondhatnánk. Dehogynem! - mondják majd a Zék. És igazuk lesz. A munkahelyi közösségépítés érdekében tett lépések olyan tevékenységek, amik a szervezet érdekeit szolgálják. Ezért ha van rá lehetőségünk, ne szünnapra vagy munkaidőn kívülre szervezzük a közösségi programokat, hagyjuk meg a munkavállalók szabadságát. Ez az első szempont, amikor egy új generációs csapatépítő programot szervezünk.

2. Semmi sem kötelező!

Ha már szabadság: a kényszerű mosoly mindig vicsorgást szül. Hányan voltunk már abban a kényelmetlen helyzetben, amikor elvárták tőlünk, hogy érezzük jól magunkat? Jó volt, ugye?

A kötelezővé tett csapatépítő események kontraproduktívvá válnak a céljukkal. Csapatot építeni ugyanis nem lehet erővel, csak összefogással. Bár elsőre ijesztőnek tűnhet a javaslat, mégis érdemes megfontolni, hogy ezeket az eseményeket organikusan építsük fel, és szájhagyomány útján bővítsük. Ne tegyük őket kötelezővé: bár ez eleinte kevesebbeket fog vonzani, a jelenlévők azonban motiváltabbak lesznek, és ezzel pedig erősebb hatást lehet elérni náluk. A jó élmények pedig futótűzként terjednek a szervezeten belül, legközelebb pedig már mások is részt fognak venni.

Ha mégis kötelezővé tesszük a csapatépítőt, akkor válasszunk olyan programot, ami nem helyezi reflektorfénybe a résztvevőket, esetleg arra is lehetőséget biztosít, hogy a passzívabb kollégák háttérbe húzódjanak. Ezzel kivesszük a stresszt a rendszerből, a lelkes kollégák pedig majd maguk vonják be a programba a többieket.

 

 3. Legyen újszerű, de minimum korszerű!

Az Y generáció tagjai a digitális bevándorlók. Analóg világba születtek, és együtt nőttek fel a digitális érával. Velük szemben a Zék már digitális bennszülöttek, számítógép előtt szocializálódtak és okostelefont hajigáltak egymáshoz az iskolában. Sokkal tudatosabbak a saját igényeikkel kapcsolatban, mint mások.

Igénylik a friss és újszerű megközelítéseket: a modern technológiát, a humoros történeteket, a nem várt fordulatokat. Ez nem jelenti azt, hogy őket csak a legújabb VR-kütyükkel lehet lenyűgözni, sőt! A valódi érték számukra és ezzel együtt az új generációs csapatépítés kulcseleme: a kreatívitiás, a céltudatosság és a közösségteremtés. 

 

4. Ne csak az értelemre hassunk!

A digitális bennszülöttségnek van azonban egy hátulütője, melyet a saját bőrünkön is tapasztalunk. A felgyorsult digitális világnak “köszönhetően” az ingerküszöbünk az egekbe szökött, a figyelem pedig csak pár másodpercig tartható fenn könnyen.  Éppen ezért a hagyományos, sokszor kétdimenziós programok nem elég hatékonyak, a zsákban futás túl egyszerű, a kijutós szoba nem alakít ki valós kapcsolatokat, a gokart pedig hiába építi a versenyszellemet, valójában magányos program. 

A Zéknek van egy érdekes tulajdonságuk: nem szeretik, ha “csapatépítve” vannak - de szeretik a sokatmondó és szórakoztató programokat, és szeretnek játszani. Számukra a játék nem ciki - minden kütyüjük és a környezetük is tele van játékkal. Azt kell tehát elérnünk náluk, hogy szinte észre se vegyék, hogy csapatépítésen vesznek részt.

A Zék kevésbé szeretik, ha túl vannak mozgatva, viszont igénylik, hogy hasson rájuk a program - ezért ez jóval óvatosabb, de egyben bátrabb megközelítést igényel. Egyszerre kell tudnunk hatni több oldalról rájuk, ezért a célnak megfelelően dizájnolt csapatépítő programok képesek arra, hogy kielégítsék ezeket a komplex igényeket: egyszerre humorosak, érdekes narratívával vannak átszőve, változatos kooperációs elemeket tartalmaznak, és egy minimális versengéssel is meg vannak hintve. Világot kell teremteni köréjük, ennek köszönhetően lesznek a Zék egy immerzív élmény részesei.

 

Nyakunkon van hát az új generáció, és ez mindannyiunknak jó. Teret nyitnak az új megközelítéseknek, a frissességnek, a közösségi szemléletnek és a kreativitásnak. Cserébe ők ugyanezt várják a környezetüktől és az őket körülvevő jelenségektől is. Igénylik az impulzívat, az újszerűt, a korszerűt és az élményszerűt. Ki mondta, hogy a csapatépítés nem lehet ilyen?