Álláskeresés és gazdasági válság

Idegesítően sokszor olvashatunk olyan cikkeket, hogy a szép, boldog, kiegyensúlyozott embereknek könnyebb állást találni. Különösen dühítő ez akkor, ha a cikket olvasó álláskereső épp munka nélkül van, vagy egy nagyon rossz áll

Idegesítően sokszor olvashatunk olyan cikkeket, hogy a szép, boldog, kiegyensúlyozott embereknek könnyebb állást találni. Különösen dühítő ez akkor, ha a cikket olvasó álláskereső épp munka nélkül van, vagy egy nagyon rossz állásból keresgél valami jobbat, vagy valami jobban fizetőt, mert nem tudja fizetni a számláit. Innen legyen valaki boldog és kiegyensúlyozott, ha tud.

E cikkek többsége nyilván nem releváns számunkra, ezek leginkább USA-beli weboldalakról fordított cikkek, esetleg a komolytalan „brit tudósok kimutatták” szófordulatot tartalmazzák.

A kis magyar valóság ugyan más, de azért biztató.

Állásinterjú válságban

A vállalatvezetők, kiválasztók, toborzók többsége pontosan tudja, hogy válság van, és tisztában is van annak következményeivel, mert jó eséllyel ő is érzi, tudja, átéli. Tisztában vannak vele, hogy emberek lehetnek önhibájukon kívül munkanélküliek, lehet, hogy a fizetésük nem elég a megélhetésre, és ezért másodállást, vagy jobban fizető állást keresnek. Ezért, ha éppen nem életed legboldogabb napjait éled, ha a bizonytalanná vált jövőd miatt gondterhelt vagy, azt is értik. Tudják, hogy az emberek többsége ilyen lelkiállapotban jut el állásinterjúra, így egy hurráoptimista színjátékot előadni az állásinterjún kifejezetten hiba lenne. Józan ésszel senki sem várhatja el egy munkanélküli, bajban lévő, anyagi problémákkal küzdő embertől, hogy vidáman, boldogságtól lebegve lelkesedjen egy állásinterjún.

Ne színészkedj!

Színjáték helyett a józanság, az őszinteség a célravezető. Lelkesedni önmagában a lehetőségért is érdemes, ez már némi pozitív színt visz a fellépésedbe. Egy állásinterjú szakmai alapokon nyugszik, de óhatatlanul is felmerülhet a válság és annak személyes hatásai a témák közt. Ha megkérdezik, hogyan érintette a családodat, vagy téged, az előző munkahelyedet a recesszió, röviden, határozottan lehet válaszolni: megéreztétek, vannak gondjaitok, mint mindenkinek, igen, az előző/jelenlegi munkahelyed is nehézségekkel küzd. Ennél többet nem kell mondani, nincs miért, semmi köze hozzá, panaszkodni meg nyilvánvalóan felesleges. Hozzáteszem, az lenne a gyanús, ha valaki legyintene az egész témára. Ha nem érintette a válság, akkor miért nem, de akkor miért is keres állást? Vagy lehet, hogy csak annyira felelőtlen, hogy nem fogta fel, mit veszített? Vagy annyira ostoba, hogy nem látta, hogyan hatott a munkahelyére, szakmai területére a recesszió?

Lelkierőt a válságban

Nehéz helyzetben sem szabad reményvesztettnek lenni. Egy kesergő, sorsáért másokat hibáztató ember nem lesz jó alkalmazott, nem is veszik fel sehová – így még mélyebbre süllyedhet, erre az útra tehát sose lépj! Ha azt látják, hogy itt egy ember, aki nehéz helyzetben van ugyan, de mindent megtesz a boldogulásáért, akkor őt fel fogják venni. Ezért nem „ciki”, ha valaki most épp takarítói állásból tartja fenn magát, annak ellenére, hogy előtte szakmai-adminisztratív munkát végzett. Ha épp a takarítói állás révén tudja fizetni a számláit, akkor ezt mindenki meg fogja érteni. Mindig mindenkit arra biztatok, vállalja nyugodtan, hogy bajban van, és mutassa meg, tett/tesz azért, hogy kikerüljön belőle.

Miben reménykedhetsz?

Leginkább abban, hogy nem vagy egyedül, mindenkit rosszul érint a jelenlegi gazdasági környezet, ezért mindenki jobbítani akar. Meg akarja szüntetni ezt a rossz hangulatot, és a maga eszközeivel próbál is segíteni. Például félreteszi az előítéleteit, és felvesz egy start-kártyás álláskeresőt, vagy egy tartós munkanélkülit, ha az egyébként alkalmas a feladatra. Ezt kell tehát bizonyítanod: hogy alkalmas vagy, van benned tenniakarás, a nehéz helyzeted ellenére is.

--------

Egyik kedvenc példám az emberek elemi jobbító szándékára egy váratlanul leállt troli esete: az utasok tolták keresztül azon a kereszteződésen, ahol magától, lendületből nem tudott átmenni. Ahelyett, hogy siránkoznának, szidnák a BKV-t, elindulnának gyalog a szélrózsa minden irányában, otthagyva a buszt, hogy továbbra is akadályozza a forgalmat, megoldják a problémát, fiatalok, idősebbek közösen. Egy rövid videó az esetről:

http://videa.hu/videok/jarmuvek/lerobban-troli-kKil9TFElZYp1Vct