Álláskeresés traumák árnyékában – két történet, három tanulság

Egy régesrégi szombati munkanapom, amikor a hobbi nemcsak szabadidős tevékenység, de hivatás és küldetés is, komoly téttel. Munkahelyi szexuális zaklatás, segítő munka, jogi környezet, ki(nem)égés.

Van egy mondás, miszerint, ha a hobbid a munkád, többé nem fogsz dolgozni. Ebből levonják a következtetést, hogy a hobbi az olyan, hogy minden pillanatban jól vagy benne, és ha ez a munkád, ezt csinálod egész nap és még fizetnek is érte, akkor az már a kánaán. A mondás is rendesen félrevisz, a következtetés pláne.

Az álláskeresési téma, konzultációk, cikkek, interjúk, mint tevékenység, a saját választásom, imádom is csinálni. A munkám által valaki előrelép, jobb munkája, élete lesz. Ezért dolgozni jó! Ettől még kell bele energiát fektetni, tanulni hozzá, és ki merem mondani: időnként nem vagyok jól benne. Az alábbiak egyik tanulságát le is vonom elöljáróban: csak mert szereted a munkád, nem jelenti azt, hogy nem viselhet meg, vagy nem fáradhatsz el benne. De. Ez is egy iránya sok tanácsadásomnak, amikor nem értik a klienseim, hogy miért tapasztalnak kiégési tüneteket, ha a témát, a tevékenységet és a munkahelyet is szeretik, és fontos nekik, hogy sikeres legyen a cég és ők is. Hogy lesz ebből mégis kiégés? Ábrázolom, miért van mindez, saját történettel.

Kért védelmet – hiába

Álláskeresési konzultációra jelentkezett be az alapítványi irodánkba egy fiatal hölgy. Még covid előtt történt, de online már akkor is vállaltam konzultációkat. Ragaszkodott a személyes találkozóhoz. A helyszín üzenete, hogy „itt nőknek segítünk”, „itt biztonságban vagy”. Ódon épület, bútorok, egyszerű szobanövények, hosszú folyosó. A többségnek szokatlan környezet, így inspiráló. Előzetes egyeztetés szerint a hölgy munkahelyet akar váltani, mert régóta van egy helyen, erre készülök. Szakterülete távoli nekem, nem baj, az álláskeresési módszereket ez alig befolyásolja. Megérkezik, innentől figyelek, ahogy szoktam: nézi, hogy rendesen becsukom-e az ajtót. Határozottan kezd mesélni, felkészült, nem keresi a szavakat, előregyártott mondatpanelei vannak. (Rutinom: a paneleket fel kell törni, mert elfednek valamit, azaz kérdezek.) Mi nem jó? Hát toxikus. (Ez nekem nem elég.) Miben kell mást találnunk? A manír mögé akarok látni, úgy lesz jó az eredményünk.

Jönnek a jelek, már tudom, mi a baj, de nem szisszenhetek fel amikor elhalkul a beszéde, karba teszi a kezét, magát ölelgeti, kinéz oldalra, felhúzza a vállát, összegörnyed, remeg a keze, könnyezik. Óvatosan rákérdezek, szexuális zaklatás? Ne neki kelljen kimondania, mert így könnyebb neki (nekem nem, de nem dolgom a saját könnyebbségemet keresni). Objektívnek, higgadtnak kell maradnom, úgy kell együttérzést és törődést adnom, hogy nem vonódhatok be, mert akkor nem érnek célba az álláskeresős tanácsaim, és nem lesz új állása. Panaszkodik, nem pár ízléstelen beszólás volt, hanem erőszakos fizikai kontaktusok is. Kért segítséget, a kollégák csitították, ne balhézzon, a HR-esek legyintettek a panaszára, a nagyfőnöknő(!) közölte, hogy ha nem tetszik, keressen más munkahelyet – nem vonták kétségbe a vele történteket. Régóta tudták és elfogadták, hogy van ilyen a cégben, áldozatként pedig a beletörődését kérték számon rajta. Tessen szépen együttműködni napi szinten azzal a vadbarommal, ne rongálja a munkamorált, a home office, mint köztes megoldás pedig akkortájt még nem volt divat. (Magamban tombolok, cégkultúra, employer branding, nagynevű cég, mi???) Arra figyeljen, hogy kettesben sose maradjon vele, tanácsolom, én is tudom, hogy ez harmatgyenge, de nincs jobb.

Megoldást hozó jogi lehetőségei egyszerűen nincsenek - lsd. lentebb. Főszabályként a traumákat a konzultációimból ki kell zárni, rapid coaching gyakorlat kellene ehhez, körülnézek, milyen eszközt használhatnék? Nézd, itt ez a doboz, szimbolikusan tegyük bele ezt az egészet, tegyük félre, dolgozzunk nélküle. Mély levegő, most nézzük, hogy lesz neked jó állásod! Irányba állunk, a trauma lenyomatai már kezelhetők: sérült a szakmai önkép is, „nem vagyok elég jó”, „úgyse kellek máshová”, nézzük az álláskeresési platformokat. Látod? Dehogynem. Az elvárásoknak megfelelsz, jól végeznéd ezeket a feladatokat? CV-t, Linkedint megfaragjuk, akcióterv megvan. Nem szoktam ilyet, most megteszem: határidőket teszünk a lépések mellé, és mennyiségi mérőszámokat is. 1 héten 5 komoly jelentkezést tessen beadni, heti 10 ismerőst felkeresni, hajrá. Ha sodródna félre az egyeztetés, közösen nézünk rá a dobozra. Túlcsúsztunk az időn, nem baj, a következő kliensem online jön, 2 óra múlva.

Kért bocsánatot – hiába

A következő kliensig, másfél órán át bámulok ki az ablakon, vizet kortyolgatok. Na, ezt rakjam félre: XXI. század, és akármilyen jó szakember egy nő, hiába van jó állása jó cégnél, akkor is kiszolgáltatott. Ezt akarom javítani, ezen dolgozom, most pont nagyon aktívan tettem érte, nyugtatom magam, le kell tennem az összes érzésemet, ha nőként nem is megy ez, tanácsadóként kötelező. A következő kliensnek is jár a higgadt, összeszedett Jobangel. Megérkezik online, kamerás konzultációban szűkösebbek a lehetőségek. De a CV-je alapján ugyan mi baj lehet, jó kiállású férfinek tűnik a fényképe alapján, közszférás szakmai középvezető, általában feljebblépés vagy szféraváltás, feladatváltás a motivációja az ilyen álláskeresőknek. Felkészültem rá előző este. De kamerán keresztül is látom, hogy valami nem stimmel. Egy számokkal dolgozó, tekintélyelvű cégben évek óta jó pozíciót tartó vezető keresi a szavakat, nem beszédhibás, mégis dadog, akadozva beszél? Ööö, fel fog mondani, nem bírja a körülményeket. Jó, hát elég szocreál cég, ócska épület, bürokratikus zűrzavar, de évek óta ott van, ettől miért most borult ki? Szégyenkezést látok rajta, ami hibázásra utal, és már a beszélgetésünkből is menekülne, amit nem értek. (Mitől akar szabadulni, miért nincs jól a velem való beszélgetésben, ahol a szakmai jövőjét tervezzük?) Pozitívként tálalom az állásváltás témát, a jobb szakmai jövőjét képviselem, mik a céljai? Milyen lesz a neki jó munkahely? Terel, hogy költözött, ne kelljen sokat utazni, legyen rugalmas a munkaidő. Szebben, de a szavába vágok, ne beszélj félre, mi van már? Hátööö, nőnek még rosszabb elmondani, izé, ő szexuális zaklatás elkövetője.

Közös ismerősünk, a munkahelye egyik HR-ese javasolt engem neki, mert én toleráns vagyok bárkivel, biztosan tudok segíteni. Igen, tudok, hallgatom. (Ahogy kapaszkodom az asztal szélébe, elfehérednek az ujjaim, remélem, kamerán nem látszik. Kislányként színésznő akartam lenni, most aztán gyakorolhatom, hogy kell a higgadtságot megjátszani.) Céges bulin sok lett az alkohol, frissen elvált, egyedülálló férfiként próbálkozott több hölgynél, ahogy nem lett volna szabad. Ügy is lett az esetéből, megrángatták rendesen az eljárásban, felmondás is szóbakerült. Kikönyörögte, hogy maradhasson, őszintén bocsánatot kért mindenkitől, 3 évre minden bónuszát, előrelépési lehetőségét elvették, de kapott még egy esélyt. (Az előző kliensemre gondolok, íme, amikor a szocreál cég jobban kezeli a helyzetet, mint a menő, modern corporate)

A kollégák azóta is gúnyolódnak vele, kiközösítik, pletykálnak, az új belépő nőknek mesélgetik az ügyét, érzi a megvető pillantásokat, vezetőként nem maradt tekintélye, szakemberként megkérdőjelezik az álláspontját, ennek sosem lesz itt vége … (ez a cégkultúra másfajta hibája, mint az előző esetben: a bocsánatkérésért járjon a megbocsátás, a viszontzaklatás sem elfogadható). Ez trauma, félre kell tenni, épp van egy dobozkám kéznél, kamerán keresztül is működik. Lássuk azt az új munkahelyet! Híre ment az ügynek iparágon belül (mindig így van), így iparágat is kell váltani. Szakterülete ezt lehetővé teszi, kialakítunk egy motivációs történetet, ami a versenyszféra felé viheti. Erősségek, kompetenciák, vezetői tapasztalat. A kapcsolatrendszerrel sokra nem megyünk, ők pont tudják, megvetik, lúzernek tartják. Akcióterv itt is kialakul, küldöm neki chatben a linkeket, ahol már jelentkezhet is, ha kész a CV.

Konzultáció után

Ez egy áthelyezett szombati munkanap volt, ami semmire sem volt jó a hivatalos munkámban. Tehát nehogymár improduktívan dolgozzak, szabadságot vettem ki, bevállaltam ezt a két klienst, mert ha a hobbimnak élek, akkor feltöltődhetek a minőségi szabadidővel… Ja, nem, pedig hasznos, másnak jó dolgokat tettem, céljaimnak is megfelelőeket, győzködöm magam. 2 órát ültem a retro bőrfotelben a folyosón, improduktívan bámultam magam elé – pihentem? Eszembe jutott, amit minden segítőképző kurzuson tanítottak, magamért is tennem kell. Bejelentkeztem hát szupervízióra kiégés ellen, vasárnap futottam 2 órát, hétfőn frissen, üdén, kipihenten irány az iroda, a Szent Folyamatok közé.

Pár héttel később

A szakértő hölggyel még két alkalommal találkoztunk, állásinterjú, és béralku témában. A vadbarommal és a megalkuvó kollégákkal dolgozva az adott neki erőt, hogy tudta: közben folyamatosan tesz a változásért (ezért kellettek a mérőszámok, hogy ezt lássa is). 2 hónappal később kezdett az új helyen.

A vezető összerakta a CV-jét, küldte nekem átnézésre, és fogadkozott: alkohol többé egy korty sem, új párkapcsolatot keres, nyilván munkahelyen kívül. Rövid időn belül a rászabott álláskeresési módszerek sikert hoztak: profi kompetencia-alapú CV, idegennyelvtudás csiszolása, néhány álláspályázat, új munkaszerződés, messze a hibától, tiszta lappal.

Évekkel később

A szexuális zaklatás magyar jogi környezetében azóta sincs változás. A munkahelyi zaklatás fogalma az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvényben jelenik meg. (Részletes, jogi szakmai leírás a témában itt és itt. ) A törvény alapján a hatóság* a zaklató munkáltatóját tudja eljárás alá vonni, az elkövetőt nem. Azaz, felelősségre vonható a munkáltató, ha tud a zaklató magatartásról, és mégsem teszi meg a szükséges lépéseket, nem védi meg az áldozatot a zaklatótól. A munkáltatónak tehát nem érdeke, hogy ilyen ügyet azonosítson. Nesze neked esélyegyenlőség. Ha a munkáltató tenni akar valamit, szembesül azzal a dilemmával, hogy nem lesz kész az üggyel akkor sem, ha egyértelmű bizonyíték mellett megszünteti az elkövető munkaviszonyát. A törvény a szexuális zaklatás fogalmát nem pontosan definiálja, ha nagyon akarjuk, levezethető a törvényben védett tulajdonságokból („neme”); körbe van írva, ha így nézzük, akkor zaklatás, ha úgy, akkor nem... A ködös meghatározásokat bizonyítsa objektíven az áldozat a munkáltatónak, a munkáltató az elkövetőnek. Vagy bíróságnak, ha a kirúgott elkövető egy ilyen indokú felmondással bírósághoz fordul. Ahol majd a bíró értékeli valahogy a történéseket, nem lévén objektív törvényi meghatározás a zaklatásra. Ez sem a munkáltatónak, sem az áldozatnak nem lesz jó, az elkövető lehet az egyetlen nyertes, azzal, hogy visszahelyezik az állásába, és akár kártérítést fizetnek neki. (igen, láttam ilyen esetet)

*Alapvető Jogok Biztosának Hivatala Egyenlő Bánásmódért Felelős Főigazgatósága (korábban: Egyenlő Bánásmód Hatóság)

Az Ebktv. szerint „Zaklatásnak minősül az az emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartás, amely az érintett személynek a 8. §-ban meghatározott [védett] tulajdonságával függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása”

Az elkövetőket még Btk. alapján lehet(ne) felelősségre vonni, hosszas, áldozatot traumatizáló eljárásban, ha feljelentést tesz - rendőrségen. Gyakorlatiasan nézve ez nem old meg semmit a napi munkában, de az áldozatok jobban sérülnek benne, mint az elkövető. Így nem tesznek feljelentést. Körbeértünk.

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Egyetértesz? Vitatkoznál? Hozzáfűznél valamit? Várom szeretettel a kommented!

Ha te is magabiztosan akarsz a szakmai tudásodra alapozva karriert építeni, válogass tematikus szolgáltatásaimból, vagy nézd meg hogyan tudok segíteni egy vezetői portfólióval eligazodni az álláskeresés útvesztőiben! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam, vagy kövesd a #jobangel -t a Linkedinen!

# # #