Így érdemes mérni az egészségprogramok hatásait!

Sokszor beszélünk arról, hogy mennyire megéri a munkahelyi egészségfejlesztésre költeni, korábban arról is írtam, hogy egyéni, vállalati és társadalmi szinten is számos pozitívuma van. A munkahelyi egészségfejlesztés hatásainak m

Sokszor beszélünk arról, hogy mennyire megéri a munkahelyi egészségfejlesztésre költeni, korábban arról is írtam, hogy egyéni, vállalati és társadalmi szinten is számos pozitívuma van. A munkahelyi egészségfejlesztés hatásainak méréséről azonban itthon rendkívül kevés tapasztalat van. Ennek egyik oka, hogy Magyarországon csak az utóbbi évtizedben kezdett megélénkülni maga az egészségfejlesztés területe is, a legrégebben működő egészségprogram sincs 15 éves. Ugyanakkor ha egy cég egészségfejlesztésbe kezd, a program hatásait is érdemes mérnie!

A mérés során koncentrálhat a vállalat a pénzben jól mérhető előnyökre ROI, azaz „return on investment” szemléletben, jellemzően az egészségügyi kiadásokra, betegnapok számára fókuszálva, de vizsgálhatja a sokszor szubjektív és nehezebben mérhető változásokat is VOI, azaz „value of investment” szemléletben. Egy 22 vállalati tanulmányt átfogó nemzetközi elemzés szerint minden dollárral, amelyet egészségfejlesztő programra költ egy vállalat, 3,27 dollár egészségügyi kiadás és 2,73 dollár hiányzás miatti kiadás spórolható meg 2-3 éves időtávon. Egy 2017-es kutatás szerint a kutatásba bevont vállalatok 30 százalékánál az egészségprogramra elköltött 1 dollár hozama (ROI) 1-2 dollár közötti volt, 26 százalékánál 2-3 dollár közötti, 12 százalékánál 3-4 dollár közötti, míg 16 százalékánál 4 dollárnál is több.

Az összes egészségügyi rizikótényező közül a túlsúly és a stressz az a két tényező, amelyek növekedése minden kétséget kizárólag növeli az egészségügyi kiadásokat és a hiányzásos napok számát. Globálisan leginkább mozgásprogramokat és lelki egészséggel kapcsolatos programokat indítottak 2016-ban a vállalatok, azaz reagáltak a legjelentősebb kockázati tényezőkre. Hazánkban a Legfittebb Munkahely elmúlt éveinek felméréseit tekintve örömteli változás a vállalati mozgást tekintve, hogy a vállalatok egyre inkább túljutnak az évi egy sportnap gondolatán, és a munkavállalók válaszai alapján láthatjuk, hogy egyre többen csatlakoznak országos programokhoz, vesznek Sportkártyát, AYCM-kártyát (kombinált bérleteket) dolgozóiknak, támogatják a kerékpáros közlekedést vagy hoznak létre saját sporteseményt. Egy 34451 amerikai munkavállaló részvételével végzett kutatásban kimutatták: a mentális problémákkal küzdők 150 százalékkal, a hátfájósok 140 százalékkal, a munkahelyi stresszt átélők 131 százalékkal, a fizikailag inaktívak 118 százalékkal, a túlsúlyosak 116 százalékkal vannak többet táppénzen, mint az átlag. A WHO 2017-es adatai szerint a vállalati egészségprogram három év alatt 27 százalékkal csökkenti a hiányzást.

Ha nem csak a pénz, hanem a munkavállalók jólléte is számít, akkor egy átfogóbb nézőpontra van szükségünk, és VOI szemléletben kell gondolkodnunk. VOI szemléletben olyan tényezőkre kell koncentrálni, mint a munkavállalók egészségtudatossága, elégedettsége, elköteleződése, termelékenysége, a munkahelyi morál, hangulat vagy éppen a csapatkohézió. Ezek közül jó néhány nehezen vagy nem is mérhető. Sokszor önbevallás

 

okra vagy kvalitatív kutatásokra kell alapoznunk. Ugyanakkor ha jobban belegondolunk, ezek mind-mind befolyásolják a vállalat üzleti teljesítményét is (csak kimutatni nehéz). ROI szemléletben a hiányzásos napok száma, az egészségügyi költségek egyszerűen, könnyen mérhetőek, az adatok is könnyen elérhetőek és értékelhetőek, ugyanakkor a VOI szemléletben fontos tényezőkkel nem ez a helyzet. Mindenesetre el kell kezdeni valahol a mérést. Már az nagyon jó lépés, ha a könnyebben mérhető tényezőkre figyelünk. Akár gemifikált megoldásokat vagy egészségfejlesztő applikációkat is alkalmazhatunk.

Véleményem szerint a hiányzás mellett könnyen nyomon követhető: a kilépők aránya (fluktuáció), a képzési költségek, a vállalat saját üzleti mutatói, teljesítménymutatói és az egészségügyi mutatók a dolgozóknál: pl. vérnyomás, testsúly. Nehezebb mérni, de az egyes tényezők mérésére léteznek tesztek, amelyek kitöltése persze pluszenergiát igényel: stressz, kiégés, depresszió, jóllét, reziliencia, elégedettség a céggel, elkötelezettség a cég iránt, presenteesim, bizonyos képességek (pl. reakcióidő, koncentráció). Itt felmerülnek olyan kérdések is, melyik tesztet érdemes használni, hajlandók-e kitölteni a tesztet a munkavállalók, valamint hogy mérjünk 6-8 tényezőt, érdemes tehát átgondolni, nekünk mi fontos, és néha egyébként egy-egy apró ötlet is segíthet (pl. Happy-or-Not alkalmazás az elégedettség mérésére). Tudjuk, hogy a munkahelyi egészségprogramok hatással vannak az alkalmazottak hangulatára, moráljára, a csapatra, a légkörre, de csak nehezen vagy nem is számszerűsíthető ez a kapcsolat. Hogyan mérjük a csapat kohézióját? Hogyan mérjük a morál változását, vagy az energikusságot vagy épp a rugalmasságot? Ezek nemzetközi szinten is felmerülő kérdések.

Egy 2018-as magyar kutatásban gemifikált megoldások hatását vizsgálták a Battlejungle nevű online alkalmazással a munkahelyi légkör, a munkatársak közötti kapcsolat és a sportolási szokások változására. Mindhárom tényező tekintetében pozitív változásokat mutattak ki: a kutatásban részt vevők önbevallás alapján jobb munkahelyi légkörről számoltak be és új embereket ismertek meg, kapcsolati hálójuk bővült, valamint ezen online külső motivációs eszköz segítségével sikerült belső késztetést ébreszteni a rendszeres testmozgásra.

Még egy záró gondolat az egészségfejlesztésről: arról se nagyon vannak nyilvános adatok, kutatások, mennyit költenek a vállalatok egészségfejlesztésre. A „sokat” költő nagyvállalatoknál megközelítőleg 100 000 ft/fő/év az egészségfejlesztésre szánt összeg, ami akár 5-10-szerese is lehet a "szokásosnak" Magyarországon. Nemzetközi szinten egy amerikai egészségfejlesztő guru 2018-ban 150-1200 dollár/fő/év sávban határozta meg az egészségfejlesztésre fordított összegeket, ami valljuk be, nagyon tág tartomány. Ami bizonyos, hogy biztosan megtérülő befektetés az egészségfejlesztésre költés!

Szerző: dr. Szabó Ágnes, egyetemi adjunktus, Budapesti Corvinus Egyetem