Vajon gondolta-e a gondolás?

Az idei karneváli hetet Velencében töltöttem barátokkal. Több ezer ember toporgott a Szent Márk téren és nézte a karneváli forgatagot. Emberek százai öltöttek reneszánsz jelmezeket, viseltek meglepő álarcokat és pózoltak a fot

Az idei karneváli hetet Velencében töltöttem barátokkal. Több ezer ember toporgott a Szent Márk téren és nézte a karneváli forgatagot. Emberek százai öltöttek reneszánsz jelmezeket, viseltek meglepő álarcokat és pózoltak a fotósoknak és turistáknak. A szállodák és éttermek tele voltak, a gondolások nem győzték a fuvarokat a félórára szabott 80 € ár ellenére sem. Pezsgett a város, a szokatlanul meleg idő és a kék ég már csak hab volt a tortán. Egyfolytában mosolyogtunk. A karnevál akkora élmény, hogy mindenki bakancslistáján van a helye.

Aztán eljön a hamvazószerda és mindennek vége. A tömeg elszivárog, a velencei pózolók hazatérnek és az utcák ismét visszaállnak a szezonon kívüli álmos hangulatba. A vendéglősök és boltosok vesztésre állnak, kevés a vendég. Az üresen álló gondolák felett, sétáltunk egy hídon, amikor is egy gondolás termett előttünk szolgálatait ajánlva. Barátaink lelkesek voltak, de a feleségem még a legjobb körülmények között sem érzi magát a vízen biztonságban, így különösen elutasító volt az ingó gondola láttán. Udvariasan megköszöntük és nemet mondtunk.

20 lépést tettünk meg és ismét ott termett. Mit szólnának 70 € árhoz fél órára? Köszönjük, nem. Várjanak mondta, bizonyára igent mondanánk, ha 60 € árat ajánlana? Feleségem elmagyarázta, hogy egyensúlyproblémái vannak a vízen. A gondolás rámutatott a gondolára, ami még mindig billegett a vízen és kérte nézze meg milyen nyugodt a víz és biztosította, hogy semmit sem fog érezni. A meggyőzés még egy vak ember számára is ostobán hangzott volna, hiszen a víz olyan erővel csapódott a gondola oldalához, hogy a zaj hallható volt. Felajánlotta, hogy az árban lesz még ének is, ami elfedi a hullámok zaját, de még ő is sejthette, hogy az „O Sole Mio” a hullámok émelygésével kísérve alig lehetne romantikus. Tovább sétáltunk.

A nap folyamán később a város másik pontján egy mólónál egy hatalmas gondola szállította az embereket a „Canale Grande”-n mindössze 2 €-ért; egy rövid utazás, ami néhány percig tart. Barátaink kipróbálták. A víz még mindig hullámzott, így feleségem ezt is elutasította, még ha ez plusz 15 perc sétába is került az Akadémia hídon keresztül.

A gondolásoknak meg kellene érteniük, hogy mielőtt elkezdenek engedni az árból, érdemes megkérdezni, hogy az árral van-e probléma. Mert ha nem az ár a kérdéses, akkor az egész csak időpocsékolás.

Egy tipp, ami a legtöbb tárgyaló számára is hasznos!

Stephen White – Sctowork UK, business partner