Egy hajóban evezünk, ugye tudod? - szabadúszók a szervezetben

A KSH adatai alapján 2018-ban Magyarországon 488 ezer egyéni vállalkozás volt. Arra vonatkozóan, hogy ebből mennyi a szabadúszó nincs konkrét adat. A szabadúszók sok területen dolgoznak, néhány nagyobb projektmegosztó portál segítségével, akár a világ másik végén lévő vállalat számára is. HR szempontból felmerül a kérdés, hogy ha egy adott projektre kellene munkatársat találni Magyarországon, akkor hosszas toborzás kiválasztási folyamatba vágnál bele, vagy keresnél egy szabadúszót? 

A gyermekeim számára még mindig rejtély, hogy hogyan dolgozhatok, ha nem járok be egy konkrét munkahelyre, ha nincsenek állandó kollégáim és csupán a laptopom, telefonom a legfontosabb munkaeszközöm. A bennük rejlő kétkedés is ösztönzött arra, hogy ezentúl időről-időre a szabadúszó létről is írjak a Restart_Mom blogján.  

Beszélgetőpartnerem, Buzás-Kovács Anita a BrandM coaching és a BrandM interjúsorozat kitalálója, alapítója. Több éves, jól felépített HR pályafutását hagyta ott, hogy 2013-ban saját vállalkozásba kezdjen és szabadúszóként folytassa tovább azt az életet, amit megálmodott magának. Coachként karrierváltókat támogat a szabadúszóvá válás folyamatában. 

Segítőm a BENT (Balatoni Női Vállalkozói Egyesület) elnökségében, ahol szabadúszók közösségépítésén dolgozik. Az Egyesület keretet nyújt a szabadúszók együttműködéseinek. Új szerveződésről van szó, a jelen kihívásai hívták életre és a jövő munkahelyét kívánja modellezni...itthon.

Elmesélnéd, hogy mi a személyes érintettséged a szabadúszó létben?

Imádtam a szakmám, a HR területet hivatásomként éltem meg. Az egyetem évei alatt junior HR tanácsadóként kezdtem el dolgozni, nagy lelkesedéssel, hittel, elszántsággal. Majd sokat tanultam a gyógyszeripari multi környezetben és a bankszféra is sok felismerést adott. Majd egyre inkább azt vettem észre, hogy nem tudok azonosulni a céges célokkal, vagy azzal az értékrenddel, céges kultúrával, amit a szervezet képvisel. Az értelmetlen szabályok, a túlzott kontroll, hierarchia sokszor olyan szerepekbe kényszerített, ami nagyon frusztráló, fárasztó volt és úgy éreztem, elveszik a lényeg. Újra szerettem volna megtalálni azt, ami lelkesít, amiért élek-halok, ami én vagyok. Minden nehézség, bizonytalanság, félelem ellenére 2013-ban váltottam. Beléptem a vállalkozók világába, szabadúszóként először HR-es projekteken dolgoztam, majd a karriercoaching és a közösségépítés lett a szenvedélyem.

Mi a tapasztalatod, milyen területen “alkalmazható” szabadúszó a szervezetben?

Rengeteg olyan terület van, ahol ki lehetne szervezni a munkát, szabadúszókat bevonva. Itt inkább az a kérdés, hogy mennyire hajlandóak a szervezetek nyitni a szabadúszók felé. Ezt inkább kultúraváltásnak látom. Az a kérdés, melyik szervezet mer kilépni a megszokottból és nyitni egy újfajta működésre.
Egyre többen választják a szabadúszó létet, olyanok is, akik már bizonyítottak a szakterületükön, céges tapasztalattal a hátuk mögött léptek ki a vállalkozói létbe, hogy a számukra legmegfelelőbb működésben tudjanak dolgozni – tehát nagy a választék a szabadúszó-piacon.

Nem gondolom, hogy a munkaerő-hiány egyetlen megoldása a szabadúszók bevonása lenne. Azonban vannak olyan területek, ahol igenis érdemes lenne nyitni efelé itthon is. Neked mi erről a véleményed? 

Abszolút egyetértek. Vannak már jó példák is erre és felismerték cégek, hogy milyen előnyökkel jár az, ha nem állományba vesznek fel egy munkaerőt, hanem az adott projektre szerződéssel alkalmaznak szabadúszót. Itt nemcsak a munkavállalóval járó költségekre gondolok, hanem például az időbeli hatékonyságra, nincs próbaidő, nem kell beilleszteni a céges folyamatokba (csapat, teljesítményértékelés, cafeteria...stb.), rendszerbe/csapatba. Ezt inkább a határidős, projektalapú működésnél előnyös alkalmazni, illetve olyan helyzetekben, amikor a cégben komoly kockázati tényező egy-egy szakember pozíciójának a betöltése.

Sokan tartanak attól, hogy szabadúszókat vonjanak be. Szerinted hogyan illeszthető be egy külsős egy-egy projektre a szervezetbe?

A minőségbiztosítás az, amitől félnek, honnan fogja tudni a megbízó, hogy olyan minőségben fogja elvégezni az adott munkát, ahogy ő szeretné. 
A másik dolog, amivel találkoztam, a “bérfeszültség”. Az a fajta díjazás, amit egy projektmunkáért kifizethetnek a szabadúszóknak, a céges működésben nem biztos, hogy beleillik a bérpolitikába, és ez feszültséget szülhet csapaton belül.
Látok egy belső félelmet is: hogyan adjam el a cégvezetőségnek, hogy szabadúszókat szeretnék az adott projektre bevonni.

Ez mind olyan félelem, amikor el kell hagyni a komfortzónámat, kockázatot, felelősséget kell vállalni. Itt is fontos a bizalom, ezért ajánlások útján kerülnek be a vállalkozók, vagy referenciamunkát kérnek tőlük, és az is gyakran előfordul, hogy a volt munkatársukat keresik meg, aki vállalkozóvá vált az adott szakterületen. 

Hogyan lehetne elfogadottabbá tenni ezt a módszert a vállalatok számára?

Miért lett ennyi szabadúszó? Miért választják egyre többen ezt az életformát?

Mikor munkám során megkérdezem az ügyfelem, hogy mi az, ami leginkább vonzza a szabadúszó
létben, legtöbbször azt az egyszavas választ kapom, hogy: a szabadság. Aztán kifejtik, hogy végre ebben önmaguk lehetnek. 
A szabadság, hogy én osztom be az időmet, hogy magam döntöm el, milyen munkát vállalok el és mire mondok nemet, hogy kivel dolgozom és kivel nem szívesen. És annak ellenére, hogy az alkalmazotti léttel szemben egy kiszámíthatatlanabb és bizonytalanabb életmód, többet lehet vele keresni.
Persze vannak, akik kényszerből lesznek szabadúszók, beteg családtag gondozása, kisgyermek mellett már nem tud kötött munkaidőbe visszamenni dolgozni. 
Valóban az a tendencia, hogy egyre többen választják ezt az életformát, azonban nem mindenkinek való. Fontosnak tartom a jó példa bemutatását, a bevált gyakorlatok/módszerek megismertetését, még fontosabbnak tartom a kudarcokat is elmesélni, mert vannak. Nem könnyű, nem egyszerű, akinek viszont beválik, az máshogy már el sem tudja képzelni.

Nevezhetjük versenyelőny megszerzésének vagy munkaerőpiaci potenciálnak, de a szabadúszókkal már érdemes számolni. Egy újabb olyan csoport, ami másfajta struktúrát, másfajta vezetői szemléletet kíván. Ez összecseng a munkába visszatérőkkel. Hagyjunk teret ennek, karoljunk fel egy-egy projektet, hívjunk be rá szabadúszókat, hogy meglássuk hogyan illeszkedik a szervezetbe, hogyan lehet ebből rendszer vagy lássuk hol vannak fejlesztendő pontok.