Krízis után

Egy német orvosnő, akivel burnout témában sokat dolgozunk együtt, mondta nemrég: Az üzleti életben aktív szereplők gyakran betegebbek tudnak lenni, mint a kórházban fekvők, habár még működnek. De mi van a krízis után? Az elmú

Egy német orvosnő, akivel burnout témában sokat dolgozunk együtt, mondta nemrég: Az üzleti életben aktív szereplők gyakran betegebbek tudnak lenni, mint a kórházban fekvők, habár még működnek.

De mi van a krízis után?

Az elmúlt 10-15 évben milliók betegedtek meg világszerte burnout-ban, azaz kiégésben. Az elnevezés inkább egy tünetegyüttest, mint egy konkrét betegséget ír le. Orvosok szerint a burnout diagnózisa és terápiája egyaránt nehéz. Nagyon szubjektív, és ezért nehezen azonosítható panaszokkal és tünetekkel jár. Mind fizikai, mind pszichikai megnyilvánulások ezek, melyeket nem minden esetben lehet hagyományos orvosi megközelítéssel felismerni, vagy bizonyítani. Hogy mitől és hogyan alakul ki a legvalószinűbben ez a tünetegyüttes, arról majd egy másik cikkben írok.

Nem látni még, hogy mikor és mitől fog leállni ez a szomorú trend. Bár már sokkal több figyelem, tudatosság és pozitív attitűdbeli változás veszi körül ezt a témát, de a statisztikai adatok nem lettek jobbak az elmúlt két év során. Olyan emberek kerülnek egyik napról a másikra ebbe az állapotba, akikről soha nem gondolnánk, és főleg, akik magukról soha nem gondolják.

Tucatnyi kliensem volt és van, aki éppen belefutott ebbe a betegségbe, és sokan vannak, akik most jönnek éppen ki belőle. Az utóbbi csoportból kerülnek (vissza) hozzám ügyfelek pszichoterápiás vagy orvosi kezelés után. Nekem az a dolgom, hogy támogassan őket az újraépülésükben; a jövőjükre fókuszálva önbizalmat és pozitív hozzáállást fejlesztve ehhez.

Egy ügyfelem, 41 éves hölgy, aki 1,5 évig volt terápián egy szakértőnél, végre jól van. Néha fél attól, hogy visszaesik, és emiatt bizonytalan. Megkérdezte, hogy szerintem mi lesz a jele annak, hogy már tényleg teljesen meggyógyult?

Vannak dolgok, amiket coachként jól ismerünk, foglalkozunk vele, de valójában segítséget nyújtani, főleg tanácsot adni nem tudunk. Átélni sem tudjuk őket igazán, mert gyakran mélyebb rétegben helyezkedik el a probléma, mint amit mi valaha személyesen megtapasztaltunk. Nekem nem volt burnout-om, bár a 2000-es évek közepén, mint top manager, valahol közel járhattam hozzá. Voltak kisebb tünetek, amik hirtelen jelentkeztek. Kicsik, de mégis...Magamat erős férfinak gondolva, egyszerre jelentkezett a szégyenérzet, az értetlenség és a hárítás. "Velem hogyan történhet meg ez? Lehetetlen." Emlékszem mennyi önreflexió, életmód változtatás, fegyelem, sport, fókusz és nehéz döntések meghozatala kellett ahhoz, hogy 2008-ra teljesen vissza tudtam fordítani egy veszélyes folyamatot. Később értettem meg, hogy nem kiégésről volt szó, hanem egy komoly életkrízisről, amit a sok munka a motiváció teljes elvesztése mellett okozott. Ebből a személyes élményből, és több ügyfelem elmondott tapasztalatából merítve, a következőket írtam neki:

"Mikor leszel megint a régi?

Ezt nem tudom időben kifejezni a számodra, de leírtam pár gondolatot ahhoz, hogy felismerd a pillanatot, amikor eljön. Ezt inkább általános érvényűen teszem, nem csak a kiégésre vonatkozóan, mert minden egyéb, mélyen átélt krízishelyzetre is igaz lehet.

Nos. Lehet, hogy amikor majd először fogsz beszélni valakivel a volt állapotodról, le kell majd ülnöd, mert letaglóz az élmény. Ennek ellenére azt fogod érezni, hogy nincsen már semmilyen rossz érzés, ami kísérne. Amikor egyszerűen ki fogod tudni mondani. Egyszerűen vállalni fogod. Mert a tested minden sejtje, és minden idegszálad tudni fogja, hogy a krízis soha nem volt azonos Veled, és Te soha nem vagy azonosítható a krízissel.

Amikor úgy fogod érezni, hogy mindegy, hogy ki, mikor és mit fog erről megtudni, vagy gondolni. Azért mindegy, mert Te már tudod, hogy hogyan kell ezt a kérdést kezelned, bár teljesen elfelejteni soha nem fogod.

Ebben a pillanatban megnyugszol majd, mert inkább hálát fogsz érezni, mint gyengeséget. Most sokkal erősebb vagy, mint bármikor előtte voltál. És ugyanakkor puhább is. Sokkal mélyebben tudsz most érezni. Anélkül, hogy elsüllyednél.

Ki tudod várni a dolgok menetét, ahelyett, hogy elrohannál előlük. Lehet, hogy még mindig félelmet és szégyent fogsz érezni. De ugyanakkor bátran tovább fogsz menni lépésről- lépésre. Anélkül, hogy tönkremennél a múlt érzéseitől: bizalommal. Magadban. És mindenekelőtt bizalommal az élet felé. És egyszerre világos lesz számodra az is, hogy MOST jött el a pillanat. Most érkeztél meg valójában. Itt van a pillanat ahhoz, hogy tovább menj, és ahhoz, hogy mindazt amit tanultál, hasznosítsd a magad, és talán mások számára is.

Az élet csodálatos. És ezt nem kell majd magadnak állandóan mondogatni, hanem ez az érzés minden reggel, magától értetődően fogja elfoglalni a testedet.

Hogy mikor lesz ez? Amikor készen állsz arra, hogy elfogadd: Igen, ez megtörténhetett Veled. És amikor már biztosan úgy érzed, hogy soha nem fog megtörténni még egyszer.“

 

Malchiner Péter You Are More!™ www.youaremore.hu www.innermetrix.de Blog: https://www.facebook.com/youaremoretm/

© Fotó: Szerző