Nos,mint ahogy azt nem régiben írtam,álmodtam egy világot magamnak...

Hát bejött...

Nem tudom ezt frappánsabban megfogalmazni,de így történt.

Többször is,ami azt illeti...

Ugyanis interjúkra mentem,illetve telefonon keresztül is volt szerencsém interjúzni az elmúlt hetekben...

Nem tudom,hogy mi az oka,de azt éreztem,hogy jó vagyok.

Sőt igazából nagyon jó...

Nem tudom,hogy minek köszönhető,ekkora tiszteletre,megbecsülésre és gratulációkra nem számítottam.

Komolyan,több cég is gratulált az önéletrajzomhoz,szerintük ez már egy baromi szép karrier...és most szó szerint idéztem.

Most vagy ekkora baj van,hogy most már én is jó lennék bárhova,vagy rájöttek,hogy az X generáció jobb mint az Y és a Z.

Bezony ám...mert hogy már így hívnak minket.

De baromi öregnek érzem magam,pedig eskü nem vagyok az... :)

Na szóval a lényeg.

Bemegyek az interjúra a vezetőhöz,előtte az önéletrajzom.

Szó szerint ezt mondta:Olvastam az önéletrajzod,(mivel ez most nagyon nagy divat,azonnal tegeznek)de félre is tolom,minden benne van,ami benne lehet,nagyon szép a karriered,de engem most csak te érdekelsz.

Mesélj!!

Upppszz...

Van ilyen???

Ugyanez a cég,3. forduló,HR vezetővel...

Olvastam az önéletrajzod,nagyon szép karrier,légy kedves és mond el nekem,mit tehetünk azért,hogy minket válassz?

Mi van??????????????

Hol vagyok????

Hogy az Agymenőkből idézzek,egy párhuzamos univerzumban???

Vagy esetleg ezek titokban olvassák a blogomat???

Úristen,lebuktam :)

Egy másik cég,telefonos interjú..

Látom az önéletrajzod,(szintén egyből tegez) de azt gondolom,hogy ezzel a karrierrel te inkább már prémium bankárnak kellenél.

WTF?????????????

Aztán a személyes interjún,ilyen mondatok hangzanak el a vezetők szájából...

Hát igen,a mai fiatalokban nincs meg az alázat és tisztelet a szakma iránt,semmi nem érdekli őket csak a pénz,ugrálnak egyik állásból a másikba...stb.

Hmm... nem ismerősek nektek valahonnan ezek a mondatok?

De.....én írtam őket!!!

Egyébként egy új info!

Ha azt látják a kedves pályázó önéletrajzában,hogy ugrál össze-vissza,úgy landol a kukába a papper,mint a huzat.

Csak mondom.

Nekem is nem rég mondták....

Szóval,rádöbbentem valamire az elmúlt másfél hónapban,mióta itthon vagyok.

Valami olyan dologra,amire nem akartam volna,és ha sosem derült volna ki,azt se bánnám...

Akik személyesen is ismernek,jól tudják,hogy nem volt túl könnyű életem,de valahogy a humor és az irónia mindig átsegített a nehéz időszakokon...

De most arra jöttem rá,hogy a legutóbbi munkahelyem,elvett tőlem valami nagyon fontosat!

Több dolgot is ami azt illeti...

Az önbecsülésemet,a magabiztosságomat (amiről híres vagyok egyébként) és már nem is bízom magamban annyira mint régen.

Tudjátok hogy ültem be az interjúkra?

Úgy hogy nem érdekel....

Önmagamat adtam,sokat nevettem,közöltem,hogy ennyi év után nem vagyok hajlandó a jól bevált és betanult mondatokat mondani.

Azt kapják,amit látnak.

Ez vagyok én.

Tudjátok mit?

Bejött.

:)