10+1 tipp, ha szeretnéd elüldözni a legjobb embereid a cégtől
Adott egy kis magyar cég, ahol hatalmas a fluktuáció, és ennek az elsődleges oka maga a vezető. Tanulságos cikk, talán neked is segít.
Mindenekelőtt érdemes tisztázni, hogy:
Mit jelent valójában a jó ember, a jó dolgozó?
Én az évek során ezeket tapasztaltam:
Önálló: olyan dolgozóval hosszú távon nem lehet könnyen együtt dolgozni, aki állandó „felügyeletre” és folyamatosan utasításokra szorul.
Kezdeményező: szerintem a jó munkaerő (én gyakorlatilag mindig ezt tapasztaltam) előbb-utóbb tesz valamilyen javaslatot vagy kezdeményez valamilyen változtatást vagy épp új dolgot a területén. Legyen ez akár egy új eszköz, amivel hatékonyabb lesz a munkavégzés, vagy valamilyen új szabály, rendszer. Ezeket érdemes megfontolni, és ha megoldható, használatba tenni. Sokszor a dolgozók, akik már huzamosabb ideje ott vannak, jobban belelátnak a munkába, mint maga a cégvezető.
Józan/intelligens: nem feltétlen kell hű de okosnak lennie! Sokszor az „egyszerűbb” emberekkel a legjobb dolgozni. Viszont mindenképpen legyen meg a józan paraszti esze, lásson át dolgokat, egyáltalán fogja fel, hogy pontosan miért van ott, hol helyezkedik el a rendszerben.
Kommunikatív: bár ez része a kezdeményező tulajdonságnak, de nem csak erre vonatkozhat. Ha egy dolgozó nem nézi a céges e-maileket, nem jelez, ha probléma van stb., akkor nehéz lesz vele a közös és hatékony munka.
Szakmailag jó: ez nyilván nem szorul magyarázatra.
Akkor nézzük azokat a pontokat, amelyekkel a fenti értékes tulajdonságokkal rendelkező emberünket el tudjuk veszíteni.
1. Értékeld le a munkáját, kritizáld, „szólj be” neki, amikor csak teheted.
Szerintem ez az egyik legjobb módszer: tiszta, nyílt és elég hamar megtanulja tőle, hol a helye: egy másik cégnél. :) Találjuk meg azt, amiben még nem nyújt 110%-ot, esetleg kössünk bele abba, ami nem is fontos, szúrjunk be, ahol csak tudunk. Pl. a legjobban dolgozó kolléganő munkaszüneti nap előtti napon este 9 után, miután végzett a munkával, nem töltött ki egy elszámoló Excel táblát, gondolta, inkább már pihen, és két nap múlva reggel kitölti. A munkaszüneti napon már reggel jött az üzenetet a cégvezetőtől, hogy „nem töltötted ki”... Nos, a kolléganő teljesen jogosan volt emiatt feldúlt.
De ha már kritika: bizony az emberek azt sem szokták szeretni, ha hallják, hogy másokkal rosszul bánik a vezető, ha MÁSOKAT kritizál. Láttam olyan céget, ahol a jogtalan elbocsátások hatására olyanok is felálltak, akiket a vezető nagyon nem akart volna elküldeni…
2. Terheld túl / ne engedd el szabadságra.
Sajnos még mindig sok vezető úgy tekint a szabadságra és úgy általában a pihenőidőre, mint valami luxusra. Az nem egy plusz, az nem valami, amit ki kell érdemelni. Az valami, amit JÁR. A jó dolgozónak meg pláne! Ráadásul sokszor tapasztalom, hogy azokat terhelik, akik a legjobbak, ahelyett, hogy azzal jutalmaznák, hogy jobban figyelnek az igényeikre, és nem használják ki az utolsó cseppig. Emellett aki nem pihen, nem kapcsol ki rendszeresen, az előbb-utóbb kiég és/vagy beteg lesz. Az meg ugyanúgy munkaszünettel fog járni, csak éppen nem tervezett szünettel, és még csak pihentető sem lesz a számára.
3. Stresszeld.
Érd el, hogy folyamatosan feszült legyen, stresszeljen. Ez a fenti (és a lenti) pontokkal előbb-utóbb meg is fog valósulni.
4. Sose dicsérd.
A végén még elbízza magát, ugye? :) Vannak olyan vezetők, akik egyszerűen nagyon ritkán képesek vagy hajlandóak dicsérni. Ezt mindenki igényli, és mindenkinek jól esik és motivál, akárki akármit állít! Az említett cégben pl. a dolgozók közvetlenül ügyfelekkel dolgoznak, akik rendszeresen adnak pozitív írásbeli visszajelzést, de van, hogy a Google-ben vagy épp Facebook komment formájában teszik. Ha az én dolgozóim ilyet kapnának, az lenne az első, hogy megmutatom nekik. Ő mit tesz? Semmit! Kiderült, hogy ezekről a dolgozókat a vezető egyáltalán nem tájékoztatta! Egyikről sem. Számomra ez elképesztő és borzasztóan szomorú. Nem is tudom, milyen elképzelés állhat az ilyen működés mögött. Talán az, hogy ha tisztában lesznek vele, hogy milyen értékesek, akkor nem tudom őket méltatlan helyzetekbe hozni?
5. Mindig add tudtára a legapróbb hibát.
Én azt gondolom, hogy nem minden hiba olyan, amit egyáltalán el kell mondani (lásd legelső pont). Amennyiben semmilyen következménye nem volt, amennyiben teljesen lényegtelen, amennyiben abszolút egyszeri, ráadásul egy olyan kolléga követte el, aki egyébként kiváló dolgozó, akkor igenis eltekinthetünk attól, hogy megosszuk vele, és akár el is engedhetjük.
6. Ne adj neki semmilyen felelősséget.
Bánj vele úgy, mint egy ovissal. Azt tapasztaltam, hogy az idősebb kollégák (de talán bizonyos szinten már a fiatalok is) igénylik, hogy legyen némi felelősségük és önállóan dolgozhassanak. A jó dolgozó legalábbis ilyen, nem szeret valakire várni, hogy megmondja, mit és hogyan csináljon. Viszont HA adtál neki felelősséget, akkor miután tisztáztátok az elvárásokat és az igényeket, ne szólj bele úton-útfélen a munkájába!
7. Legyél vele következetlen.
Egyszer így várd el, aztán úgy. Dolgoztam anno olyan helyen, ahol több vezetőhelyettes is dolgozott. Az egyik műszakban A dolog volt elvárva, majd a másikban a helyettes letolt, mert nem B-t csináltam. Józan, értelmes ember menekül az ilyen helyről! Hiszen ez az állandó kiszámíthatatlanság állandó stresszforrás, ráadásul ő lesz a rossz, amiért nem tud esetleg lépést tartani a vezető szeszélyeivel.
8. Hívd fel a munkaidején túl lényegtelen dolgokkal.
Vagy írj neki üzeneteket. Főleg, ha tudod, hogy esélyesen megszólal majd az üzenet a telefonján – sajnos sokan használnak munkahelyi dolgokra chates programot vagy épp Facebook Messengert céges e-mailek helyett. Ide sorolnám azt is, amikor a vezető nem képes különbséget tenni a sürgős és nem sürgős között, és mindent, ami csak eszébe jut sürgősként kezel.
9. Kényszeríts rá értelmetlen feladatokat.
Ez is igazi jó munkaerő marasztaló dolog… Felnőtt ember szereti érezni és tudni, hogy a munkájának értelme van és az értékes ideje nem felesleges dolgokra megy el. Ne kelljen neki feleslegesen adminisztrálni, aktákat rendezni (akár fizikai, akár digitális formában) és még sorolhatnánk.
10. Terheld le állandó változásokkal.
A fenti cégben semmi sem biztos, csak a változás! Ráadásul a vezető úgy is van vele, hogy ő most így találta ki, akkor legyen megváltoztatva, érdekli is, hogy kinek milyen plusz munkája lesz vele vagy jobb lesz-e egyáltalán! Majd megszokja, majd megoldja. És ugye ha valakinek valami nem tetszik, még mindig el lehet menni. Ez is egy hozzáállás, ami sok pénzt tud kivenni a vezető(k) zsebéből.
+1: Adj neki méltatlanul alacsony fizetést.
Sajnos, ezt még a végére ide kell írni, mert még mindig annyira nem evidens, hogy a jó munkaerőnek van értéke, és a jó munkaerő is szeretne ugyanúgy jó körülmények között és kényelemben élni, időnként elmenni egy szép helyre nyaralni, akár magán egészségügyi ellátást igénybe venni, vagy csak félretenni vésztartalékot – mint maga a vezető.
* * *
Nyilván egy-egy pont esetében nem fog valaki elmenni. De ha egyre több van jelen, annál nagyobb az esélye, hogy az ember arra kényszerül, hogy lépjen, és talán már most küldözgeti a cv-jét (konkurens) cégekhez. Ez teljesen felesleges. Neki és a cégnek is rossz a váltás, sokkal egyszerűbb lenne megtartani valakit, mint újra és újra keresni mást az elment/kirúgott személyzet helyére.
Persze ehhez lehet, hogy arra lesz szükség, hogy a vezető egy picit félretegye a „büszkeségét” vagy az egóját, és őszintén ránézzen a helyzetre. De ha megoldódik, azzal mindenki nyer, és jó képet fest majd az adott főnökről.