Motiváció, avagy elég csak jól kérdezni?

A vezetők körében gyakran emlegetett kifejezés manapság a motiváció. Próbálják motiválni a munkatársaikat arra, hogy elvégezzék a munkájukat és lehetőleg többet tegyenek az eredmények érdekében. Érdekes megfigyelni, hogy a ve

A vezetők körében gyakran emlegetett kifejezés manapság a motiváció. Próbálják motiválni a munkatársaikat arra, hogy elvégezzék a munkájukat és lehetőleg többet tegyenek az eredmények érdekében.

Érdekes megfigyelni, hogy a vezetők többsége úgy próbál motiválni, ahogyan az emberek többsége ajándékot vesz: „aminek én is örülnék” alapon. A motiválás hasonlóan működik: „ami engem is motiválna”. Ha a motivációs formára nincsen keret, akkor nem motivál. Pedig tévedés azt hinni, hogy a motiváció pénz kérdése.

 

A motiváció jelentése: belső hajtóerő. Nézzük meg, mikor látható egy emberen a legjobban, hogy mi motiválja? Talán, amikor munkát keres, olyankor dolgozik az emberben a hajtóerő, és az ügyes vezető ilyenkor kaphatja a legtöbb adatot arról, hogy mivel is tudja a későbbiekben motiválni a munkatársát.

Minden tettünket megelőzi egy gondolat, egy döntés, hogy meg fogunk tenni. Ezt a gondolatot, vagy döntést kell igazából elcsípni, amikor motiválni akarunk. Ha már valaki magában meghozta a döntést, hogy unalmas a munkája, hiába próbálunk „kívülről” segíteni neki, hogy még legyen kedve hozzá, azzal hogy elhalmozzuk prémiumokkal, ajándékokkal, versenykiírásokkal stb. Persze „van az a pénz”, ami megváltoztat egy gondolatot, csak nem mindig van lehetőségünk ezt biztosítani. Azt kell tehát megtudnunk, hogy az az ember miért pont azt a munkát végzi, és mit végezne szívesen.

A rossz hír ezzel kapcsolatban, hogy ezt magától a munkatárstól kell megtudni, és ez persze közvetlen kommunikáció kérdése, ami némi időt és őszinte figyelmet igényel a másik iránt.

A jó hír ezzel kapcsolatban pedig az, hogy magától a munkatárstól meg lehet tudni, és nem nekünk kell gyötrődnünk rajta, hogy kitaláljuk, és nem kell felesleges motivációkkal elhalmozni a munkatársakat eredménytelenül.

Minden embert más és más motivál. Kezdve azzal, hogy a munkahely közel van a gyerek óvodájához, hogy „jók” a munkatársak, hogy megköszönik a munkámat, hogy emberszámba vesznek, hogy vannak virágok az irodában, hogy van vagy nincs légkondicionáló, hogy tanulhatok új dolgokat, hogy fejlődhetek stb. – számtalan olyan dolog van, amire nem is gondolnánk.

 

A legszerencsésebb egy új embertől minél hamarabb megtudni, miért döntött úgy, hogy idejön dolgozni, mi vonzotta. Az első kérdés feltevésére általános válaszokat kaphatunk, de a titok a tovább érdeklődésben rejlik. Ezt persze nem a felső vezetőnek kell megtennie az összes emberrel, hanem a feladat megtanítani a középvezetőket erre és rajtuk keresztül működtetni a motivációt, mint ahogyan a szervezetet is.

Ha meg már tudjuk, mi motivál egy embert nincsen más dolgunk, mint az információt használni. Emlékeztetni őt néha arra, és ha lehet olyan feladatokat adni neki, ami a motivációjával kapcsolatos. Például: ha szereti az esztétikus környezetet, meg lehet őt bízni azzal, hogy szerezzen be virágokat, képeket vagy megterveztetni vele a festést, a színeket, a bútorok elrendezését. Ha szereti a közös kirándulásokat, akkor kérjük fel ennek a szervezésére. Ha szereti, hogy elismerik, akkor kikérni a véleményét, hogyan ismerjük el a többiek munkáját.  Amit pedig mi tudunk biztosítani neki, azt adjuk neki oda! Nem olyan nagy ördöngösség, csak egy kis figyelem kérdése, és annak ismerete, hogy MINDEN CSELEKVÉST MEGELŐZ EGY GONDOLAT, és nekünk ezt a gondolatot kell meglovagolnunk, vagy adott esetben megváltoztatnunk.

 

Nagy Béla

Comline Budapest Kft.