Ezzel ugyanis elárulnád magad.

Kiderülne mások számára, hogy te kilógsz a nagy masszából. Abból az óriási tömegből, amelynek tagjai hiányolják a visszajelzést. Ugyanakkor nem is adnak. Sem a közösségi médiában, sem máshol. Sem vezetőként, sem beosztottként. Sem hétköznapi emberként, sem családtagként, barátként stb.

Mert hiányolják ugyan, de nem tanulták meg: nem csak hiányolni kell, hanem kérni is lehet. Sőt adni is! Nem tanították meg nekik. Vagy elnyomták bennük.

Coachként folyamatos visszajelzést adok. Sokszor kapom válaszul: Nekem ezt miért nem mondta eddig senki?

Visszakérdezek: Miért? Kérdezted másnak a véleményét? Te megmondanád fordított helyzetben? Adnál visszajelzést?

Vezetőfejlesztő programjaim során leültetem egy körben a vezetőket. Olyanokat, akik együtt dolgoznak évek óta. Majd megkérem, hogy mondjanak egy jó szót a másikról. Mindenkinek adni, s mindenkinek kapni kell a körben. Gyöngyöző homlokokat látok. Piruló arcokat. Lesütött szemeket. Nehezükre esik visszajelezni. Pozitívan is. Hát még negatívan... Mint ahogy nehezükre esik elfogadni is.

Mégis azt mondják a végén, hogy jó volt. Hogy jó lenne többet kapni. S mivel nekik jó volt, hajlandóak lennének többet adni, hiszen vélhetően másnak is jól eshet.

A visszajelzés megtanulható. Ha akarod. Ha nem tartod cikinek, hogy kiderülhet: te nem a nagy masszába tartozol…

Rajtad múlik, hogy adsz-e visszajelzést. Például a fentiekre. Akár egy kattintással, akár véleményed megosztásával.