Ha másnál működik, nálam miért nem?

A szülőkkel gyakran beszélgetek arról, hogy a gyermeknevelési könyvekben és az interneten olvasott, vagy személyesen kapott nevelési tanácsokat nem mindig tudják alkalmazni a gyakorlatban, és ettől bizony rosszul érezhetik magukat. Jön

A szülőkkel gyakran beszélgetek arról, hogy a gyermeknevelési könyvekben és az interneten olvasott, vagy személyesen kapott nevelési tanácsokat nem mindig tudják alkalmazni a gyakorlatban, és ettől bizony rosszul érezhetik magukat. Jön a gyakori dilemma, hogy "Jó szülő vagyok-e?" "Pedig ennek mennie kellene, másoknál is működik!" stb.

A közelmúltban is beszéltem ehhez hasonló témáról egy klienssel, és ezután határoztam el, hogy készítek erről egy rövid bejegyzést.

Egy megnyugtató bejegyzést. :-)

Szóval, a készen kapott nevelési tanácsok egy nagy csokor, amiből minden szülőnek ki kell válogatnia, melyik illeszkedik az ő és gyermeke egyéniségéhez. Hiábavaló fáradtság olyan elveket magunkra erőltetni, amik nagyon távol állnak a személyiségünktől. Ha mégis megpróbáljuk, általában nem működik sokáig a rendszer, mert egyszerűen nem tudjuk magunkévá tenni hosszútávon, illetve elvész a hitelességünk is a gyermek előtt.

A pszichológiában is így van, minden szakember olyan módszerrel dolgozik, amivel hiteles, és így tud igazán segíteni olyanoknak, akik arra fogékonyak.

A munkámban a konkrét nevelési tippek remek irányadók lehetnek, van pár a tarsolyomban, de ezeket mindig a helyükön kell kezelni, és a családi kommunikációs rendszerbe oda beépíteni, ahová valók. A lényeg, hogy minden szülő rátaláljon a saját praktikáira. Kiemelendő, hogy sok esetben muszáj a konkrét intervenció, mert a helyzet úgy kívánja, de a cél minden esetben az, hogy a szülő a folyamat előrehaladtával kompetensnek érezze magát, és azzá is váljon a saját gyermekét illetően.

( a bejegyzés szélsőséges esetekre nem vonatkozik)

Kiss Erika

pszichológus