Szerző: Bódog Norbert

Április 12-én az ICF Klub vendége a KEVE, azaz a Keresztyén Vezetők és Üzletemberek Társaságának The Trinity Forum (TTF) elnevezésű vezetői akadémiája volt. A TTF moderátoraiként Tomka Jánossal tartottuk a rendhagyó klubestet a megjelent coachoknak, tanácsadóknak, felsővezetőknek, akik ez alkalommal nem "egyszerű" hallgatókként vehettek részt a programon, hanem a beszélgetések aktív alakítóiként is, hiszen az előzetesen kiadott irodalmat közös véleményütköztetés keretén belül dolgoztuk fel. A professzionálisan szerkesztett szöveggyűjtemény csupán a keretet biztosította, a lényeget a fórumbeszélgetés résztvevőinek megosztott érzései, egymás gondolataira, felvetéseire adott reakciói adták.

Az est folyamán Os Guiness írása nyomán a 21. század elejének és talán az új évezrednek is az egyik legégetőbb kérdését feszegettük: vajon mit jelent a „vezetés” a mai szabad társadalmakban, és főként, mi a jellem helye a vezetésben.

Bár a jellemet illető diszkussszió a nyugati kultúrkörben legalább háromezer éve folyik, bármerre tekintünk manapság, e témában mindenfelé bizonytalanság és zűrzavar uralkodik. A fogalmi keretek tisztázása érdekében az alábbi néhány alapvető kérdést érdemes megvizsgálni az "Amikor senki sem lát " című TTF tananyagunkból kivontolva:

I. Mi a JELLEM?

A jellem az ember leglényege. Az egyénre nézve olyan, mint nemzetnek az alkotmány. Az a belső forma, amely egy személy vagy dolog lényegét alkotja, legyen az egy ember, egy bor, egy irodalmi mű, vagy akár egy történelmi korszak. A jellem egészen más, mint a személyiség, az imázs, vagy a hírnév. Ha egy ember jelleméről beszélünk, arra a belső valóságára gondolunk, amelyben az ember gondolatai, beszéde, döntései, magatartása és kapcsolatai gyökereznek. Mint olyan, a magatartás meghatározója, a magatartás pedig a jellem megnyilvánulása. Mélyebben rejlik, mint az, hogy az ember milyen filozófiát vall, kikkel áll kapcsolatban, miféle szervezetek tagja, vagy milyen eredményekkel dicsekedhet, sőt, még az erényeknél is mélyebb.

A jellem három visszatérő motívum, a mag, a következetesség és a ráfordítás ötvözete.

1. A jellem az egyén „belső formája” vagyis „magja”. 2. Mivel a mag állandó, ilyenformán a személy „következetessége” leginkább abban nyilvánul meg, amit folyamatosan mutat, nem pedig az egyszeri, alkalmi kijelentésekben vagy cselekedetekben. Tocqueville a Biblia és Arisztotelész nyomán ezt a következetességet „a szív szokásai” elnevezéssel illeti. 3. A harmadik ötvöző elem a „ráfordítás”. A jellemnek ugyanis ára van, mivel a következetes magjellem kialakulásának és megnyilvánulásának leginkább a próbatételek adnak alkalmat.

Úgy tartják, hogy a jellemet az apró döntések edzik, de a nagy döntések mutatják meg.

Zsidó-keresztény hit- és kultúrtörténeti alapvetésünk, a Biblia szerint a jellem nem csupán annak függvénye, hogy mit teszünk, és még kevésbé azé, hogy mit mondunk. A jellem a szív dolga. Amikor senki sem lát, csak Isten.

Az emberi jellem nem eleve adott dolog. Alakítani és művelni kell, a keresztény szemlélet szerint ehhez pedig nem elég az emberi segítség. Nem egyszerű öröklés kérdése, de nem is magától nő, mint a gyom. A jellemünket nem határozzák meg úgy a génjeink, mint a hajunk vagy a szemünk színét, vagy mint bizonyos mértékben még a személyiségünket is. A személyiség jellemzői (félénkség, komolyság, kreativitás stb.) a természetünkből és a neveltetésünkből erednek, és általában fiatal korban többé-kevésbé rögzülnek. A jellemünk viszont akaratunktól függ, ahogy folyamatosan műveljük, és a mindennapos emberi kapcsolatok és a szerzett tapasztalatok által fejlődik jó vagy rossz irányba.

Tudnunk kell, hogy a jellem nem csak jó tulajdonságokat tartalmazhat, hanem rosszakat is. A megrögzött bizalmatlanság éppúgy Sztálin jellemének része volt, mint ahogy a rendíthetetlen bátorság Churchillé.A kialakult jellem igazi tűzpróbáját pedig nem a megszokott, mindennapi tevékenységek és nem is a sikeres időszakok, hanem a válságos pillanatok jelentik.

Coachként lehetőségünk van egy-egy folyamat során több apróbb döntésen végigkísérni kliensünket, sőt igen gyakran nagy döntéseknél is segítségére lehetünk. Komoly felelősségünk, hogy a könnyebb, gyors nyereséggel kecsegtető, vagy a gyakran hosszabb és fáradtságosabb, többnyire áldozatokat követelő, de a jellemet jó irányba fejlesztő utat erősítjük, támogatjuk-e.

Ha valakit mélyebben is érdekel a téma, még korlátozott számban lehetnek szabad helyek a május 5-ödikei ICF-TTF pót klubestre: http://www.coachfederation.hu/ICFHungary/Coach_Klub.html. Vagy egész napos május 14-edikei TTF fórumunkra: http://www.keve.org/rendezvenynaptar/2011-05-14/the-trinity-forum/egy-napos-trinity-forum-az-elet-vallalkozasa-i

Folyt. köv. II. Hova lett a jellem? III. Miért fontos a jellem?