Stressz - ami mindig lesz

A stressz gyakorta úgy jelenik meg a szakirodalomban, mint korunk ártalma. Pedig a stressz nem valamiféle ártalom, jóval inkább az élet velejárója, ahogy Selye János (Montrealban élő magyar származású biológus-kutató) az ötvenes é

A stressz gyakorta úgy jelenik meg a szakirodalomban, mint korunk ártalma.

Pedig a stressz nem valamiféle ártalom, jóval inkább az élet velejárója, ahogy Selye János (Montrealban élő magyar származású biológus-kutató) az ötvenes években megfogalmazta: "A stressz az élet sava-borsa".

Vagyis az élet velejárója, olyan, mint a lélegzetvétel. Akkor miért szenvedünk annyira tőle? Mert felgyorsult az életünk, információ-özönben és időhiányban élünk, felgyorsult a világ körülöttünk, és sokszor görcsösen igyekszünk a diktált tempót tartani - egészen addig, amíg ki nem égünk.

Pedig aki jól kezeli a stresszt, az  érdekes, változatos, kíváncsisággal és kihívásokkal teli, értelmes életnek néz elébe!

De min múlik a sikeres stresszkezelés?

Alap-igazság az, hogy az adott  feladatok ne haladják meg lényegesen a teljesítőképességünket, de azért kihívást jelentő, komfortzónánkat mégis feszegető feladatok legyenek. Hogy rendelkezzünk a megfelelő, elegáns, és sikeres nemet mondási technikákkal a nem vállalható kérésekkel és teljesíthetetlen határidőkkel szemben. Hogy felismerjük, mi az, amiért tehetünk valamit, és bölcsen belenyugodjunk abba, amire nincsen ráhatásunk.

Vezetőként gyakran az átlagosnál jóval több stressztől szenvedünk, de legalább akkora a felelősségünk abban, mekkora stresszt kell a számunkra dolgozóknak elviselniük. Ahogy beosztottként magunk is szenvedünk a főkökeink következetlenségétől és kiszámíthatatlanságától, érdemes a másik oldalon is megvizsgálni a saját szerepünket.

Nagyon sok vezetővel találkozom, akik értékrendjébe amolyan kiváltságként belefér a kiszámíthatatlansághoz való "joguk", és nehezen ismerik fel, mennyire akadályozzák a hatékony működést, mennyi erőforrást használnak feleslegesen, gondot okozva mind maguknak, mind másoknak, és mennyivel hitelesebb, könnyebb és jobb lehetne az életük, ha szembenéznének ezzel a területtel, és változtatnának azon, amire a legnagyobb hatással lehetnek: saját magukon.

A coaching során sokszor találkoztam olyan helyzettel, amikor az eredetileg  kijelölt cél a stresszkezelés volt - de a stressz okait feltárva egyre közelebb kerültünk a probléma gyökeréhez - sokkal inkább a rejtett vagy passzív agresszivitás, a konfliktuskezelés, a perfekcionizmus,  vagy a következetlenség okozta problémákhoz, amelyek előidézték a szinte elviselhetetlenné váló stresszt, és amelyekre megoldást találva hamarosan megszűnt a korábban a teljesítményt akadályozó probléma.

Schäffer Beáta  +36 30 970-7430

[email protected]