Mit tanulhatunk a világbajnok vízilabdázóktól?

Tavaly még temettük őket az olimpián, most más összetételben felértek a csúcsra. Világbajnokok lettek. Új aranycsapat született. Mit lehet tőlük tanulni?

Nyaranta mindig egy sportról szóló posztra vetemedem. Hiába, nem tudok kibújni a testmozgás és az élsport iránti rajongásomból. De nem is baj. Szombaton este 10 óra után emlékezetes másfél órát szereztek a magyar vízilabdázók Barcelonában. Tavaly még temettük őket az olimpián, most más összetételben felértek a csúcsra. Világbajnokok lettek. Új aranycsapat született. Mit lehet tőlük tanulni? A következő sorokat nem csak sportszeretőknek, hanem munkahelyi vezetőknek is ajánlom. Gondolatok egy szurkolótól.

- Fel kell készülnünk arra, hogy évekig nem játszunk az aranyéremért. A kétezres évek "aranygenerációja" visszavonul, elment mellettünk a világ, jöjjön a fiatalítás, új csapatot kell építeni.

Tavaly nyáron a vesztes olimpiai negyeddöntő után hallottam ezeket a szavakat a vízilabda szakértőitől. Akkor, amikor  kiderült, hogy nem védhetjük meg korábbi három olimpiai bajnoki címünket, még a négybe sem jutottunk Londonban.

Alig egy év telt el azóta, és a férfi válogatott szombaton világbajnok lett Barcelonában. Az előzetes esélylatolgatások szerint nem a miénk volt a legerősebb csapat. A szerbeket, a montenegróiakat, a horvátokat várták a trónra, de a magyarok ültek fel. Hogyan jutottunk fel újra a csúcsra? És ebből mi lehet a tanulság csapatot építő vezetők számára. Öt pont, amit tanulságosnak vélek.

1. Benedek Tibor, a hiteles és hatni képes "főnök". Az olimpia után Kemény Dénes, aki 15 évnyi kapitánykodás alatt 3 olimpiai bajnoki címre vezette a csapatot, lemondott. A stafétabotot az a Benedek Tibor vette át, aki játékosként mindhárom olimpiai bajnoki címben részt vett és aki az utolsó évben mellette segédkezett. Benedek utólag nézve zseniális húzásnak bizonyult. Eredményeivel tekintélye van a csapat előtt, korban sincs távol tőlük, és ahogyan a mérkőzéseken láttuk, képes motiválni, fanatizálni a fiúkat. A munkához való hozzáállása is példás: Egykori edzője, Horkai György (szintén olimpiai bajnok, még 1976-ból) mondta róla, hogy Tibit egyszer három napra eltiltotta az uszodától, mert annyit edzett és annyira dolgozott a sikerért.

2. Sikerre éhes csapat. Benedek Tibor olyan csapatot rakott össze, amelyben jelen van a fiatalos hév és a rutin egyaránt. Ugyan maradtak olimpiai bajnokok a csapatban (például Madaras Norbert, a Varga testvérek, Hosnyánszky Norbert), a csapat másik része fiatal és / vagy keveset szerepelt a válogatottban. Bátori Bence, Vámos Márton 21-21 évesek, Bedő Krisztián 20 éves. A torna legjobb kapusának választott Nagy Viktor (aki a legfontosabb meccseken védett káprázatosan) ugyan 28 éves, de korábban Szécsi Zoltán árnyékában csak kevés lehetőséget kapott. Vagy ott van Szivós Márton, aki már 31 éves, de eddig semmit nem nyert válogatott szinten. Az olimpiákról lemaradt, a 2007-es vb-döntős kudarcért pedig sokan őt hibáztatták (a hosszabbításban ordító ziccert rontott, majd elment a meccs a horvátok ellen). Azóta ég benne a bizonyítási vágy. Közös ezekben a fiúkban az óriási eltökéltség.

3. Formaidőzítés. Minden sportban alapszabály: nem a selejtezőben vagy az előmeccseken kell brillírozni, hanem a nagy torna hajrájában az egyenes kieséses szakaszban. A magyarok két héttel korábban vereségeket gyűjtöttek egy budapesti tornán. Barcelonában a csoportmeccseken is kikaptak a szerbektől, döntetlent játszottak az ausztrálokkal. Ám továbbjutottak. A nyolc között a görögök elleni negyeddöntőben már káprázatosan játszottak, a négy között az olimpiai bajnok horvátok ellen drámai küzdelemben győztek, majd a végén Montenegró ellen is, 8-7-re. Pedig "papíron", játékerőben nem mi voltunk a legjobbak, viszont mi időzítettük legjobban a csúcsformát. Az egy hónappal korábban Világligát nyerő és a vb egyik legerősebb csapatának tartott Szerbia pedig csak 7. lett. Mert a legjobb 8 között, az egyik legfontosabb meccsükön nem tudták legjobbjukat nyújtani...

4. Vagányság, felősségvállalás. Ezek a srácok mertek játszani, nem nyomta őket agyon a tét. Képesek voltak éles helyzetben váratlan megoldásokra. Szerintem sokáig beszélnek még a szurkolók a Varga-testvérek (Dénes és Dániel) zseniális összjátékáról, ahogyan 10-10-es állásnál a horvátok ellen kevéssel a vége előtt ritkán látható "fineszes" góllal nyerték meg a meccset (ez egyébként egy gyerekkori figura volt - szinte filmbe illő a sztori). Vagy Hárai Balázs góljára a Montenegro elleni döntőben, amikor kapunak háttal, a védővel a nyakán csavar mozdulattal tette a hálóba a labdát. Vagy Szivós Márton vb-címet eldöntő húzásáról másfél perccel a döntő vége előtt 7-7-es állásnál. Pedig hányszor előfordult korábban, hogy kritikus helyzetben a játékosok egymásnak adogatták a labdát, senki sem merte elvállalni a lövést. Szerencsére ennek most nyomát sem láttuk.

5. Összhang. Jó volt látni egy ennyire küzdő és önmagával harmóniában levő csapatot. Nem voltak egyéni sztárallűrök. Nem számított, ki, hány gólt dob. A lényeg: győzzünk. Hihetetlen mennyire egyben volt a védekezés, mennyire érezte mindenki a másikat: blokkolt, váltott, kisegített, megúszott... Montenegro 13 percen át képtelen volt gólra ellenünk (ez vízilabdában nagyon ritka, főleg vb-döntőben). Kapusunk, Nagy Viktor minden védés után fanatizált és ezzel az ellenfelet demoralizálta. Nem voltak itt sztárok, maga a csapat volt a sztár.

Most a győzelem ünneplése következik, majd a megérdemelt pihenés. Aztán jön egy újabb ciklus, újabb kihívásokkal. Nem lesz könnyebb a helyzetük. Sőt, míg most a négy közé kerülést is sikernek értkelte volna a közvélemény, 2014-ben már az arany lesz a mérce. Főleg, hogy Budapesten rendezik jövőre az Európa-bajnokságot... És fenik ránk a fogukat az ellenfelek. De ez már a jövő zenéje. A barcelonai sikert senki sem veheti el Tőlük. Tőlünk.

Gratulálok a csapatnak! Köszönöm a felemelő pillanatokat! És persze a női vizipólósoknak is, akik a harmadik helyen végeztek. És az úszóknak is (Hosszú - két arany, Gyurta egy arany, Cseh - egy ezüst), akik ismét kitettek magukért.

Hogy a címben feltett kérdésre válaszoljak.

Mit is tanulhatunk a vízipólósoktól? - Kell egy tekintélyt parancsoló, hiteles, motiválni képes edző (vezető), aki hisz a sikerben és akiben vakon bíznak a játékosok - Jót tesz a sokszínűség: kellenek fiatal és rutinos játékosok egyaránt. Fontos, hogy mindenki éhes legyen a sikerre - Akkor nyújtsd a legjobbadat, amikor a leginkább szükséges - Merj dönteni és felelősséget vállalni csapattagként is - Ne a saját, hanem a csapat érdeke legyen elsődleges.

Karácsony Zoltán