Őket nem lájkolta a főnök…

Mai korunk egyik nagy kérdése, hogy egy munkavállaló mit posztolhat a közösségi médiában és mit nem? Vannak ugyanis olyan esetek, amihez a munkáltatónak is köze van, sőt, nem egyszer kirúgás lehet a vége egy óvatlan posztolásnak!

Mai korunk egyik nagy kérdése, hogy egy munkavállaló mit posztolhat a közösségi médiában és mit nem? Vannak ugyanis olyan esetek, amihez a munkáltatónak is köze van, sőt, nem egyszer kirúgás lehet a vége egy óvatlan posztolásnak! Az új munka törvénykönyve szerint ugyanis a munkavállaló nem sértheti munkáltatója üzleti érdekeit. Az új Munka Törvénykönyve ugyanakkor ezt már kiterjeszti a munkaidőn kívüli időszakra is, vagyis ez alapján az alkalmazott bizonyos korlátok között már munkaidején kívül sem tanúsíthat olyan magatartást, amely alkalmas a munkáltató helytelen megítélésére.

Nekem valaki már 2000-ben azt tanácsolta, hogy email-ben is csak olyat írjak, ami nem gond, ha másnap a Népszabadság címlapján jelenik meg. Jó, amerikai volt az illető, de a közösségi médiában minden posztolással azt vállalja egy munkavállaló, hogy bárki elolvashatja, és bárki olyan konzekvenciát vonhat le a megosztott információkból, amilyet csak akar. Ezt csak úgy lehet kontrollálni, ha kétszer meggondolod mit posztolsz, és amit posztolsz, azt bármikor később mered vállalni.

Majdnem minden munkahelyen elvárják a lojalitást, különösen amikor a cég veszély helyzetbe kerül, akkor érthető módon kontrolláni akarják a kiáramló információkat. Pl. egy ebéd házhoz szállító cégnél dolgozom, és viccből egy levesbe döglött patkányt képét posztolom, ami nem is nálunk történt, dekönnyen rémhír és botrány lehet belőle. Ez által lőttem egy öngólt a munkahelyemnek, sőt akár magamnak is, mert ha ennek hatására a cég bevétele a felére esik, könnyen lehet, hogy nem lesz munkahelyem. Tudom, hogy az emberek nagy része nem így gondolkozik, vagyis nem gondol bele abba, hogy tetteinek milyen következményei lehetnek…

Közösségi média záradék

A legtöbb vállalat már eleve a munkaszerződésbe ír titoktartási záradékot, hogy a munkavállaló semmilyem módon nem oszthat meg üzleti titoknak számító információkat. Emellett egyes vállalatoknál erre szolgál még a Közösségi média vagy egyszerűen csak Facebook szabályzat, ugyanis a munkavállaló posztolásokkal nem sértheti munkaadója üzleti érdekeit, még munkaidőn kívül sem!

Jelentős kihívás lehet a munkáltatói oldal számára, hogy a közösségi oldalak jogi értelemben magánszférának számítanak, a munkaadó pedig az új Mt. alapján a munkavállalót csak a munkaviszonnyal összefüggő magatartása körében ellenőrizheti, a munkavállaló magánélete nem ellenőrizhető.

Azért eléggé csúszós talaj

Mindez igen nehéz helyzetbe hozhatja a vállalatokat, hiszen a munkavállalók által látogatott internetes oldalak nem ellenőrizhetőek korlátlanul (tehát például a baráti körrel megosztott vélemény a facebookon), egy rosszul sikerült ellenőrzés eredményeképpen adott esetben még a munkavállaló indíthat személyhez fűződő jogainak megsértése miatt pert a munkáltató ellen.

Az osztrák köztelevízió 2013-ban tízpontos iránymutatást adott közre munkatársainak, hogyan használják a közösségi oldalakat. Ebben olyan ajánlások szerepelnek, minthogy mellőzzék a privát fotók megjelenítését, ne írjanak negatív véleményt a tévé műsorairól, de azt is javasolják az ORF újságíróinak, hogy ne csak egyetlen párthoz tartozó személyek legyenek az ismerőseik között. Az ehhez hasonló Facebook-szabályzatok itthon sem ismeretlenek, elsőként az Országos Mentőszolgálat vállalta nyíltan, hogy ily módon szabályozza a munkatársak internetes tevékenységét, miután egyes mentődolgozók magatehetetlen betegekről készített fotókat tettek fel a közösségi oldalukra.

Etikai kódex

Az OTP Banknál például nem tiltják a közösségi oldalakon történő megjelenést, de a dolgozóknak figyelemmel kell lenniük a pénzintézet Etikai Kódexének rendelkezéseire, vagyis a munkavállaló a munkaviszonya fennállása alatt munkahelyén kívül sem tanúsíthat olyan magatartást, amely alkalmas a munkáltató jó hírnevének, jogos gazdasági érdekének, illetve a munkaviszony céljának veszélyeztetésére. Ugyanígy nem gyakorolhatja a munkavállaló a vélemény-nyilvánítási jogát a munkáltató jó hírnevét, jogos gazdasági érdekét sértő vagy veszélyeztető módon.

Amennyiben a munkáltató úgy ítéli meg, hogy a dolgozó megsértette a gazdasági érdekeit, jó hírnevét, szóbeli/írásbeli figyelmeztetésben részesítheti, megszüntetheti a munkaviszonyát, de azonnali hatállyal is felmondhat neki. A gyakorlatban elég nehéz eldönteni, hogy a távozáshoz vezető ok ártatlan és magánjellegű volt, hiszen minden veszélyeztetheti a munkáltató érdekét, ami neki nem tetszik.

Jelenleg nincsenek a mércék rendesen felállítva, amelyekhez igazodni lehetne, mivel a dolgozó magánérdekének védelmét csak a munkavégzés közbeni ellenőrzésnél kötik ki a szabályok, a bírói gyakorlat is nehezen tudja kezelni a személyiségi jog és a munkavégzéshez kapcsolódó jogosítványok összefüggéseit, ebben hazánk nagyon le van maradva. Ha a munkavállaló nem ért egyet a munkáltató döntésével, bírósághoz fordulhat, de az ügy kimenetele finoman szólva is esetleges.

Van ésszerű kompromisszum?

Mindennek fényében érdemes inkább elkerülni a facebookos bejegyzések miatti felelősségre vonást. A LIGA Szakszervezet azt tanácsolja a dolgozóknak, hogy a közösségi oldalakon ne munkavállalók legyenek, hanem magánemberek, akik valóban a magánéletüket élik. Facebook profiljukon ne tüntessék fel munkahelyüket, ezáltal ne kössék egyértelműen véleményüket, hozzászólásaikat munkahelyükhöz, illetve ne nyilatkozzanak a munkahelyükről sem pozitív, sem negatív tartalommal.

Véleményem szerint ez egy ésszerű kompromisszum.

Mik azok a dolgok, amiket valóban nem illik kiposztolni?

Bármit, ami üzletileg hátrányos lehet a munkaadónak, bármilyen ottani személyes viszonyokkal kapcsolatos információt, amely a munkáltatót rossz fényben tünteti fel, nem is beszélve bármelyik kolléga személyiségi jogainak a megsértéséről. Pl. egy zúzós túlóra után (egy többszázmilliós tender anyagot készítettek) az irodában alszik pár kolléga, nem illik őket lefotózni és kiposztolni, arról meg ne is beszéljünk, hogy mi lesz annak a következménye, ha kiposztoljuk, hogy utáljuk a munkánkat és a főnökünket…

Ez utóbbinak olyan veszélyei is lehetnek, hogy felvételizünk valahova, és emiatt nem vesznek fel bennünket, mert az adott vállalat háerese megnézte a profilunkat…

Szintén kerülendő politikai véleményünk – különösen, ha szélsőséges – kiposztolása, faji előítéleteinkről nem is beszélve…

De ugyanígy nem biztos, hogy pont a főnökünk fogja lájkolni a “egy éjszaka alatt legtöbb vodkát elfogyasztott” vagy a “legtöbb nőt begyűjtött” okleveleket…