Illúzió-e a jövő sztárképessége?

Nap mint nap olvasom cikkben, blogban, tanulmányban, hogy a jövő sztárképessége a kritikai gondolkodás. De vajon tényleg valóra válhat ez a jövendölés?

Vitathatatlan ugyan, hogy évezredek óta a másként vélekedők hajtják a fejlődés kerekét. Azonban a történelem során a kritikusan gondolkodókat sokkal inkább karóba húzták, megégették vagy börtönbe vetették, semmint ünnepelték.

Így hát, aki életben akart maradni, sőt még munkához is akart jutni, az jobban tette, ha mindenben egyetértett a nálánál hatalmasabbakkal. Vagy, ha mégis más nézeteket vallott, hát nem ártott, ha megtanulta a száját tartani.

De ugyan miért ölelnék holnaptól keblükre a vezérek a kritikusan gondolkodókat?

Hiszen, aki bírja és gyakorolja is a kritikai gondolkodást, az nem kerülheti el, hogy hébe-hóba ellentmondjon a felettesének. És a felettesek többségének ez nincsen az ínyére. Ráadásul, a kritikusan gondolkodók nem csupán holmi magánvéleményeket pufogtatnak, hanem nagyon is megalapozott érvekkel támasztják alá a meglátásaikat. A megfontolt érvek pedig nem csak akkor kellemetlenek, amikor engedni kell nekik, hanem akkor is, amikor valamely magasabb érdekből kifolyólag szembe kell velük helyezkedni. A főnökök legtöbbje pedig az ilyen fajta kellemetlenkedést egyáltalán nem kedveli.

És vajon miért akarnák a beosztottak holnaptól a feletteseik orrára kötni a kritikus gondolataikat?

Tán valaki elhiteti majd velük, hogy az egyéni nézeteket elutasító, nyájszellemű nevelésük ellenére mégis érdemes a szakmai és emberi meggyőződésüket hangoztatni? Vagy talán addigra magabiztosakká válnak majd az érveik helytállóságában? Netán arra is készen fognak állni, hogy vállalják kritikus gondolataik kinyilvánításának a következményeit?

Bárcsak így lenne! Ám mégsem hiszem, hogy ekkorát fordulna a világ holnapig.

A magam részéről nem fogok meglepődni, ha kritikus gondolkodásomat néhány szervezetben a jövőben sem fogják kitörő üdvrivalgással fogadni. Persze idomulhatnék, vagy legalábbis tarthatnám a számat.  De egyiket sem teszem, mert előre akarok haladni. Mert hajtani akarom a fejlődés kerekét akkor is, ha ez sokaknak nem tetszik. És bár kétlem, hogy a másként vélekedőket holnaptól leépítés helyett ünnepelnék, én továbbra is azokkal akarok dolgozni, akik készek velem együtt kritikusan gondolkodni és cselekedni.

drai

Photo by Frida Aguilar Estrada on Unsplash