Három történet. Ugyanarról a két kérdésről szól. Meddig halogatod, hogy feltedd magadnak?

Fiatal huszonéves srác. Falat fest a felújításnál. Mosolyog közben.

- Miért csinálod? - kérdezem a munkája kapcsán. - Fiatal vagy. Mást is csinálhatnál!
- Mert szeretem! Élvezem az alkotást! Élvezem, hogy minden szoba más és más! Azt hiszed, ha nem szeretném, akkor ezt csinálnám? Akkor váltanék! Tanulnék valami mást!

Neves budai bisztróban várom tárgyalópartnerem. Figyelem az alkalmazottakat.

- Kérdezhetek? - intem oda azt a 40 körüli pincért, aki mosolygásával, lendületességével kilóg az amúgy jókedélyű munkavállalók közül. Ráadásul olyan szeretettel, elmélyült tudással beszélt korábban érdeklődésemre bármely ételről, mintha nem felszolgálná, hanem szívét-lelkét beleadva maga készítené.
- Persze.
- Magáról kérdeznék. Miért csinálja ezt?
Először meghökken, majd mosolyogva válaszol.
- Megtaláltam a számításomat a munkámban. Megkapom azt, amire szükségem van. Figyelnek rám a vendégek. Itt van például az Ön kérdése is... Kapok visszajelzést magam és a munkám kapcsán. Erre van szükségem. Ezt szeretem. Nem volt ez mindig így. De csak egy életem van. Jól akartam benne érezni magamat. Így váltottam. Itt elfogadtak a kollégák és jó a főnök is. Mondják, hogy szerencsés vagyok. Szerintem meg cselekvő...

50 feletti csúcsvezető. Ismerem régóta, több fórumon, üzleti ebéden találkoztunk rendszeresen. Coachként viszont először ülök le vele. Látom rajta, hogy most is zavarja a jókedvem.

- Miért csinálod a munkádat? - szegezi nekem a kérdést.
- Mert élvezem. Megtaláltam önmagamat. Megdolgoztam érte. Azzal foglalkozom, amiben jó vagyok. Hatást váltok ki az emberekben, befolyásolom őket. Emiatt változtatnak sokan magukon, helyzetükön, nézőpontjukon. Ezt kapom visszajelzésként. S nekem fontos, hogy jól érezzem magamat!
- Irigyellek! Frusztrál, hogy neked jó!
- Miért nem változtatsz, hogy neked is jó legyen?
- Jó kérdés! Hosszú ideje vagyok frusztrált. Sokáig halogattam a szembenézést magammal. Egyre többször hibáztattam másokat. Jöttek a kifogások. Tudod, a szokásosak: válság van; rosszak a körülmények; hibás kormányzati lépések; motiválatlanok a munkavállalók; nagy a nyomás; minden rám hárul stb.
De nagyon megütött, amikor a legutolsó panaszkodásom során azt mondtad: nem érted, miért sírok, mikor a cég pénzügyi eredményei alapján semmi okom se lehetne a panaszra. Első számú vezetőként valóban büszkének kellene erre lennem, s jól éreznem magamat. De nem ment.
Elgondolkoztam: miért is zavart mindig, hogy te láthatóan jól érzed magad, s ezt nem is titkolod, nem is szégyelled, miközben körülöttünk mindenki panaszkodik hozzám hasonlóan.
Elegem van abból, hogy nem érzem jól magamat! Ezen változtatni akarok! Ezért hívtalak.