Ma reggel egy nagyon helyes cikket olvastam Mika Häkkinenről, a többszörös a Forma 1  világbajnok autóversenyzőről. A történet lényege az volt, hogy Mika a rendkívül rossz időjárási viszonyok ellenére is pozitív gondolatokat töltötte fel magát és a csapatát az egyik versenye előtt. Tökéletesen tisztában volt azzal a ténnyel,  hogy a zuhogó monszun esőben a 300 km-es óránkénti sebességgel száguldva, a trópusi zivatarban nem fog sokat  látni és rendkívül veszélyes helyzeteket kell megoldania a verseny során. De ezt kizárva azt szuggerálta magában, hogy milyen jó hogy esik az eső és ez fantasztikus élmény lesz. Ő képes volt rá, hogy a stressz tényezőket kihívásnak élje meg és nem akadálynak.

Mika fantasztikus versenyző volt óriási ambícióval. Ezt mutatja, hogy 97  versenyen indult, mire sikerült megszereznie az első GP győzelmét. És ez közel hét évébe került…és nem adta fel, amit a sisunak tulajdonít.

A stressz faktorokat edzés közben tudjuk leghatékonyabban lemérni. Rengeteg kudarcot élnek meg a legnagyobb sportolók is, ahhoz hogy később győzhessenek. Fontos az, hogy negatívan vagy pozitívan éljük meg ezeket a helyzeteket. Amennyiben   képesek vagyunk hozzászokni a stresszhez és pozitív kihívásnak és nem kudarcnak kezeljük, akkor a teljesítményünk idővel emelkedni fog (bár ennek vannak még egyéb feltételei is).

A változáshoz idő kell. A fejlődéshez pedig  progresszió.

Sisu (ejtsd: sziszu; szó szerinti jelentése: „belső”) egy finn metaforikus kifejezés, amely a finn nemzeti felfogást, a bátorságot, elszántságot, és a sikertelenség ellenére is kitartó ösztönt jellemzi. (wikipedia)

Amennyiben úgy érzed, hogy támogató jelenlét szükséges  a fejlődésedhez, akkor keress bátran konzultációval kapcsolatban.