Megfelelő állásokra jelentkezel?

Bosszantó, mikor azt sejtjük, azért dobják félre a CV-t, mert „nálunk ő nem lenne elég motivált”. Miközben épp munkanélküli, vagy épp egy nagyon rossz állásban van. Egy ilyen megalapozatlan feltételezés miatt el sem jut állási

Bosszantó, mikor azt sejtjük, azért dobják félre a CV-t, mert „nálunk ő nem lenne elég motivált”. Miközben épp munkanélküli, vagy épp egy nagyon rossz állásban van. Egy ilyen megalapozatlan feltételezés miatt el sem jut állásinterjúra sok értékes ember. Sajnos emögött a feltételezés mögött egy egész csomagnyi téves előítélet áll, mint pl. 35 év fölött akarjon már többet, mint egyszerű beosztotti munka, ennyi tapasztalattal, amennyi neki van, miért csak ennyit akar, talán nem biztos a tudásában? Nyilván ezeknek a feltételezéseknek nem sok értelme van, de mivel létező jelenség, álláskeresőként muszáj rá reagálni.

Ezeket egyetlen módon lehet kivédeni:

ambíciót kell mutatni (akkor, ha van is ambíciód ahhoz, amire jelentkezel, de jó állásod akkor lesz, ha van ambíciód). A feljebblépés, a felelősségteljes munka vágya amúgy is megvan a legtöbb álláskeresőben, mert ugyan ki szeretne értelmetlen munkát végezni?

A tapasztalatom az, hogy akik egyébként egész jól megírt önéletrajzokkal jönnek hozzám, hogy teljes a sikertelenség, még csak állásinterjúra sem hívják, akkor kezdenek sikeresek lenni álláskeresésben, amikor feljebb pozicionáljuk a szakmai ambícióit és persze a fizetési igényét. 35 év fölött junior állásokra pályázni csakis pályaújrakezdőknek, karrierváltóknak szabad – amivel személy szerint nem értek egyet, de attól még ez a felfogás érvényes a munkáltatói oldalon. Racionálisabb érv a „felfelé tekintésre”, hogy alacsonyabb pozícióban több a versenytárs: a kevésbé tapasztaltak, a képzetlenebbek, a kisebb tudásúak, az önbizalomhiányosak mind nagyobb eséllyel indulnak ott, mint a sokat tapasztalt, szakmában már eleget bizonyított ember, aki tisztában is van ezzel. Egy ilyen ember jól megírt CV-jére úgy gondolunk, hogy végre nem agyonáltalánosított „részvétel ebbenabban, meg ilyenolyan feladatok elvégzése” van benne, hanem rendesen le van írva, miket csinált eddig. Mégsem jó, mert nem működik. Legalábbis az adott álláskeresőn így nem működik. Akkor hogyan is kell ezt feljebb pozicionálni?

A felfelé tekintő önéletrajznak is vannak alapkövetelményei:

A személyes adatokból alapból kikerült már a lakcím és a születési adatok, ugye? A személyes adatok után van egy rövid rész, kb. 4-6 sornyi leírás, amiben a valódi céljaidat írod le. Nem az olvasó számára még ismeretlen tudásodat akarod kamatoztatni, és nem része akarsz lenni egy sikeres csapatnak, és persze minden más sablont is elhagysz. Hanem pl. használni akarod a nyelvtudásod, felelősségteljes [beszerzői] pozíciót keresel (vagy akármilyen mást de valamilyen szakmai meghatározás már legyen itt!), kisebb, 4-6 fős csapat vezetését szeretnéd stb. Bármit, amit valóban szeretnél, ide érdemes beírni. Magasabb szinten más tulajdonságaidra is szükség lesz. Mik ezek? Mik teszenek alkalmassá a magasabb szintre? Nem feltétlenül vezetői készségekre érdemes gondolni, specialista, senior pozíciók esetén is jó eséllyel megvannak már azok a készségeid 10-15 évnyi tapasztalattal, amik alkalmassá tesznek magasabb szintű pozícióra.

A feladatleírásokat is érdemes kicsit átalakítani: már jól leírtad, mit csináltál, most azt is érdemes, ez hogyan illeszkedett pl. a cég stratégiájába, mi múlt rajta, és hogy te személy szerint mit tettél a sikerért. Számok, eredmények, bármi, ami elég konkrét – és itt ki is jön az egyik baja az egész cégszervezősdinek: rá fogsz jönni, hogy eddig is elég magas szintű munkát végeztél, csak alacsonyabb pozícióban, kevesebb pénzért… Nem véletlen, hogy most állást keresel. És igen, a fizetési igényedet is meg kell emelned, a megpályázott pozícióhoz.

A CV, motivációs levél ebben a szemléletben megírva jó eséllyel fog sikert hozni, de most jön az, hogy hogyan válassz jól álláshirdetést, amire jelentkezhetsz.

A szakirány megvan, a hirdetések viszont többnyire semmitmondóak. A „junior” és „pályakezdőket is várunk” tartalmúakat hagyd, az nem a te szinted most (ahová pályakezdőket is várnak, oda valójában csak őket várják). Tehát, junior nem, de minden más igen! Azért, mert a cégek ma már kompromisszumkészek, és bizony sokszor ők maguk is rosszul lövik be a szükséges szintet egy pozícióhoz. Néha sajnos csak állásinterjún jövünk rá, hogy valójában a menedzser pozíció csak betanított adminisztrációt takar… Eldönthetjük, kell-e vagy nem, fizetnek érte eleget, vagy sem, esetleg lesz-e onnan, házon belül továbblépés elfogadható határidőn belül. Néha pedig a feladatokból látszik, hogy ezt jól, 3-5 éves gyakorlattal nem lehet megcsinálni. Erre is érdemes pályázni, ha már ott vagy, ki fog derülni, nekedvaló-e a pozíció.

Kifejezetten tilos a „csapatos” érvelés az álláspályázatban, mert azzal pont elkerülöd azokat a pozíciókat, ahová egyetlen, nagyon jól képzett ember kell (specialista), az ahhoz tartozó felelősségi szinttel.

Fontos tudni, hogy erre a felfelé tekintésre is kell idő. Az átlagos álláskeresési idő felgyorsult ugyan, de egy ilyen pozícióról lassabban döntenek, és bizony sokfordulós állásinterjú lesz belőle. Azaz türelem, idő és amíg meg nem érkezik az új állásban az első fizetésed, addig pénzbeli tartalék is kell.