Miért olyan nehéz a fiatal programozókkal?

Illúziók a fiatal munkavállalóknál

Az egész az egyetemmel kezdődik. Onnan nézve a világ végtelenül egyszerű és letisztult: aki kiválóan tudja a Bolzano-Weierstrass tétel összes bizonyítását, meg dicséretes ötösre szigorlatozik numerikus analízisből, az a király. A király pedig nem ok nélkül várja el, hogy királyként is bánjanak vele, nem csak az egyetemen, hanem utána az életben is.

Aztán a második valóságtorzító csapást a média és a társadalom méri az ifjú elmékre. Rég nem az az emberek, különösen nem az Y generáció elképzelése az informatikusokról, hogy ők sarokban ücsörgő, maguknak való aszociális szerencsétlenek. Megnézik a fészbuk filmet, meg a stevejobs filmet, és sztárokat látnak. Sztárokat, akik 25 évesen már dollármilliomosok, 30 évesen meg visszavonult dollármilliárdosok, yachtokkal, bombanőkkel. És az egész sztárságért csak egy hatalmas ötlet kellett, a többi jött magától.

Biztos rengeteg kifinomult oka van a jelenségnek, de ki szeretnék emelni most két fontos gondolatot, miszerint

"Az IT munkaadók fejben még mindig a XX. században tartanak, az ifjú informatikus munkavállalók meg a saját kis álomvilágukban élnek. Persze tisztelet a kivételnek."

A startup őrület tovább mételyezi a fiatalok elméjét. Egy IT startup nem más, mint komoly kockázattal rendelkező, de növekedési potenciállal induló cég, amely nagy hangsúlyt fektet az egyedi megoldásokra és az innovációra. Az ifjak elméjében azonban sokkal inkább olyan helyként él, ahol babzsákokban fetrengve álmodnak hétről hétre korlátok nélkül valamilyen végtelenül izgalmas szoftvertermékről, méregdrága MacBookok-on napi nettó maximum három órát programozva. Mert a többi idő elmegy csocsóval, xbox-ozással, meg a közeli hipermenő hamburgeresben zabálással, szendvicsenként 6700-ért. Persze mindezt irgalmatlan pénzekért és tulajdonrészért cserébe, mert hát a tehetséget értékelni kell. A siker pedig magától értetődő, persze.

Múltban tipródás a munkaadónál

A cégek és a vezetők? Ők a legtöbben megrekedtek egy XX. századi hivatal beidegződéseinél. A rugalmas munkaidő a valóságban annyit jelent, hogy a 40 óra egy abszolút minimum, amit elvárás túlteljesíteni túlóra fizetés nélkül. A bent ülés kötelező, az ötleteket, újításokat felzabálják a rövid távú pénzügyi érdekek. A tulajdonosok pénzszivattyúnak látnak minden üzleti lehetőséget, vagy ha éppen multikról van szó, akkor a vezetők nagyrészt saját személyes karrierjük fényezésével vannak elfoglalva.

A leadership-ről meg holacracy-ról meg mindenféle modern vezetési technikáról csak mint egzotikus, soha nem megvalósítható science fiction beszélnek, ha beszélnek egyáltalán. A feladatok repetitívek, kihívás mentesek, és hangzatos falragaszokon kívül a HR vajmi keveset foglalkozik az egyes emberek ambíciójával, munkahelyi céljaival. Aztán meg sírnak, hogy a mai fiatalok micsoda semmirekellő pernahajderek, akik semminek se tudnak örülni.

De ne csak keseregjünk, íme néhány tipp mindkét tábornak, ami segíthet az egymásra találásban!

Ifjú programozóknak

• Profitorientált világban élünk: persze megjelölhetsz te pályakezdőként másfél milliós fizetési igényt, de ezt a pénzt meg is kell termelned valahogy. Az, hogy te ennyit keress, a munkaadódnak kb. két és fél millióba kerül havonta. Te tényleg hozol ennyit minden hónapban? Ha nem tudod, hogy derítsd ki, kérj egy gyors eligazítást a főnöködtől "Honnan is származik az én fizetésem?" címmel!
  
• Érdemi fizetésemelést úgy lehet kapni, hogy az ember jóval többet teljesít, mint amennyit elvárnak tőle. Az "először fizessenek meg, aztán majd belehúzok" mentalitás a BKV jegypénztáraiba való.
  
• Igen, egy jó munkahelyen lehet néha csocsózni is, meg legózni, sőt akár szundítani is 20 percet ebéd után. De alapvetően dolgozni járunk oda, és nem a tegnap esti beb**ást, vagy a múlt heti fesztivált kipihenni. A bizalmat csak az érdemli meg, aki meg is szolgálja. Ha megegyeztek, hogy reggel 9-kor bent vagy, akkor bent kell lenni, mobilod pedig azért van, hogy felvedd, ha hívnak: biztos jó okuk van rá.
  
• Senki nem várja el tőled, hogy mindent tudj: kérdezz bátran, addig, amíg nem vagy biztos a dolgodban! Ha viszont meg tudod oldani egyedül, akkor csináld meg! Minél önállóbban dolgozol, annál hasznosabb tagja vagy a csapatnak.
  
• Ha a csoportvezetőd azt mondja, hogy az X technológiát és az Y tervezési mintát használd, akkor ne kérdőjelezd meg, hanem csináld úgy, ahogy mondja! Ő sem tud mindent, de hidd el, hogy okkal mondja amit mond: a feladatodnak alapértelmezetten nem része, hogy mindenképpen valami furfangosabb megoldással próbáld bizonyítani (az esetleg nem is létező) szakmai fölényedet.
  

Vezetőknek

• A munkára ösztönzésnek nem fenntartható módja a programozók gépére kémprogramok telepítése, amelyek számolják az egérkattintásaikat meg logolják, melyik alkalmazással mennyi időt töltöttek. Ez a próbálkozás csak arra ösztönzi őket, hogy kémprogramokat kitrükköző programokat telepítsenek a gépeikre, amelyek szimulálják az egész napos heves munkát, és lehetővé teszik gazdáiknak a folyamatos fészbukozást és játékot az okostelefonjaikon.
  
• A rugalmas munkaidő nem azt jelenti, hogy heti 40 és 168 óra között rugalmasan változtatható az elvárt munkamennyiség, hanem azt, hogy az aktuális feladatokhoz illeszkedően hagyod, hogy a dolgozók maguk döntsék el, mikor jönnek és mikor mennek.
  
• Ha önállóságot, eredményorientáltságot és kezdeményezőkészséget, meg felelősségvállalást vársz el az embereinktől, akkor hagyjuk őket nyugodtan dolgozni, és ne tarts napi két órás státuszmítingeket: a te feladatod a cél kijelölése és a körülmények biztosítása ahhoz, hogy dolgozhassanak.
  
• Utasítgatás, ordítozás, meg szabályozás helyett mutass példát: viselkedj, dolgozz, kommunikálj úgy, ahogy azt az embereidtől is elvárnád! A pályakezdőkkel különösen nagy felelősséged van: egy egész életre meghatározhatod a munkához való hozzáállását.
  
• Légy nyitott, és hallgasd meg a fiatalokat! Persze, sok mindent nem tudnak még az IT bizniszről, de a jövő gondolkodásmódját képviselik, alkotni és győzni akarnak XXI. századi módon, és ebből neked is van mit tanulnod!
  

derrickesharry.blog.hu