Az országos munkabiztonsági és munkaügyi főfelügyelet útmutatása a munkahelyi kockázat-értékeléshez"/>
Szerző: HRPortal.hu hírszerkesztő Megjelent: 12 éve

Az országos munkabiztonsági és munkaügyi főfelügyelet útmutatása a munkahelyi kockázat-értékeléshez

AZ ORSZÁGOS MUNKABIZTONSÁGI ÉS MUNKAÜGYI FŐFELÜGYELŐSÉG ÚTMUTATÁSA
A MUNKAHELYI KOCKÁZATÉRTÉKELÉSHEZ (1)



(Szociális és Munkavédelmi Közlöny 2002/1.sz.)



(letölt)



Amennyiben nem rendelkezik az ACROBAT READER programmal, kattintson a logóra!





Bevezetés


A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 1998. január 1-jétől hatályos módosítása (54.§ (2) bekezdés) kimondja, hogy "a munkáltató köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat".
A munkahelyi kockázatértékelés fogalma ebben a megfogalmazásban itt jelent meg először a magyar munkavédelmi jogszabályokban. Az azóta eltelt időszak tapasztalatai alapján ez a követelmény értelmezésre szorul, különösen a kockázatértékelés gyakorlati megvalósítása tekintetében. Külön aktualitást ad a kérdésnek a Mvt. legutóbbi, 2001-es módosítása, amely szigorította a kockázatértékelés eljárási követelményeit. Egyrészt az 1998-ban kötelezővé tett kockázatértékelés elvégzését konkrét határidőhöz kötötte, másrészt bevezette a kockázatértékelés évenkénti felülvizsgálatának kötelezettségét.
A jelen útmutatást a hatósági ellenőrzés összhangja érdekében az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálattal, valamint a Magyar Bányászati Hivatallal egyetértésben teszi közzé. Célja elősegíteni az egységes értelmezést és segítséget nyújtani a jogszabályi követelmények végrehajtásához.
Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség mint jogalkalmazó a mindennapi munkájában az itt leírtak szerint értelmezi a kockázatértékelés minimális követelményeit.


[1) A kémiai biztonság területén bevezetett "kockázatanalízissel" kapcsolatos követelményekről és eljárásról az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat hasonló útmutatást tesz közzé].

A kockázatértékelés fogalma




A "kockázat" és értékelésének fogalma



Az Európai Unió alapvető munkavédelmi jogforrásából, a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 89/391/EGK irányelvből került át a magyar munkavédelmi szabályozásba. Ez a fogalom bizonyos mértékben rokon a korábban használt "veszély", veszélyforrás", "ártalom", "kóroki tényező" fogalmakkal.
A kockázatértékelés fogalma nem jelent alapvető tartalmi változást a munkáltatóra háruló munkavédelmi követelményekben, hanem elsősorban rendszerbe, egységes keretbe foglalja a munkáltató munkavédelmi tevékenységét.
A munkáltatónak eddig is

értékelnie kellett a veszélyeket, illetve azt, hogy a munkakörülmények megfelelnek-e a tételes előírásoknak, különben nem tehette volna meg a munkavállalók egészségét és biztonságát szolgáló intézkedéseket;
kötelezettsége volt, hogy áttekintse, milyen veszélyek fenyegethetik a munkavállalóit, mennyire súlyosak a veszélylehetőségek, és hány munkavállalót fenyegethetnek;
kötelezettsége volt, hogy felmérje, milyen intézkedésekkel lehet a veszélyeket elhárítani vagy minimálisra csökkenteni, és kötelezettsége volt megtenni ezeket az intézkedéseket;
szüksége volt az ésszerű munkához arra, hogy megállapítsa az intézkedések fontossági sorrendjét, ellenőrizze a megtett intézkedések eredményességét, és dokumentálni, bizonyítani tudja, hogy eleget tett ilyen irányú kötelezettségeinek.
A kockázatértékelés nem más, mint gondos áttekintése annak, hogy az adott munkahelyen mi károsíthatja, veszélyeztetheti a dolgozókat, és milyen óvóintézkedések szükségesek a baj megelőzésére. Elvégzéséhez csak ritkán, bonyolult esetekben kell laboratóriumi vizsgálatokat, tudományos apparátust, költséges szolgáltatásokat igénybe venni. Az esetek legnagyobb részében a kockázatértékelés az eddig is meglevő munkavédelmi követelmények szisztematikus teljesítését jelenti, amelyben a legfőbb eszköz a józan ész.
A kockázatértékelés fogalmát és teendőit a Mvt. határozza meg, és a munkáltatók kockázatértékelési kötelezettségei ehhez igazodnak. A kémiai biztonság területén bevezetett "kockázatanalízis" (kockázatbecslés, -kezelés, -közlés) fogalma ezzel nagy részben átfedésben van. A "kockázatanalízis" akkor egyenértékű a kockázatértékeléssel, ha annak minden tartalmi követelményét teljesíti, és fordítva. Ennek mérlegelése a munkáltató felelőssége, és ehhez kíván segítséget nyújtani ez az útmutatás is.
A munkáltató akkor jár el ésszerűen, ha a kockázatértékelést és a kockázatanalízist egységben vagy összehangoltan szervezi meg azokon a területeken, amelyekre mindkét követelményrendszer vonatkozik, hiszen így nem csak kisebb ráfordítással és nagyobb hatékonysággal végezheti el a feladatait, hanem maradéktalanul és összehangoltan elégítheti ki az ellenőrző hatóságok által számonkért követelményeket.



A jogszabályi követelmény


A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) szerint:
54. § (1) Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében a munkáltató kőteles figyelembe venni a kővetkező általános követelményeket.


a) a veszélyek elkerülése;
b) a nem elkerülhető veszélyek értékelése;
c) a veszélyek keletkezési helyükön történő leküzdése;
d) az emberi tényező figyelembevétele a munkahely kialakításánál, a munkaeszközök és munkafolyamat megválasztásánál, különös tekintettel az egyhangú vagy kötött ütemű munkavégzés időtartamának mérséklésére, illetve káros hatásának csökkentésére, a munkaidő beosztására;
e) a műszaki fejlődés eredményeinek alkalmazása;
f) a veszélyes helyettesítése veszélytelennel vagy kevésbe veszélyessel;
g) egységes és átfogó megelőzési stratégia kialakítása, amely kiterjed a munkafolyamatra, a technológiára, a munkaszervezésre, a munkafeltételekre, a szociális kapcsolatokra és a munkakörnyezeti tényezők hatására;
h) a kollektív műszaki védem elsőbbsége az egyéni védelemhez képest;
i) a munkavállalók megfelelő utasításokkal történő ellátása.

(2) A munkáltató köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és készítményekre, a munkavállalókat érő terhesekre, valamint a munkahelyek kialakítására. Az értékelés alapján olyan megelőző intézkedéseket szükséges hozni, amelyek biztosítják a munkakörülmények javulását, beépülnek a munkáltató valamennyi irányítási szintjén végzett tevékenységbe.
A kockázatok értékelése szervesen összefügg a veszélyek megelőzésével, amelynek a kockázatok felismerésén és értékelésén kell alapulnia. Ezért a kockázatértékelés a munkáltató munkavédelmi tevékenységének központi és alapvető meghatározó fontosságú eleme a veszélyek, ártalmak megelőzésének alapja.
Egyes szakmai részterületeken a kockázatértékelés (a kémiai biztonsággal kapcsolatos kérdésekben pedig a kockázatanalízis) megalapozásához, végrehajtásához vagy az intézkedésekhez támpontokat adnak például a következő jogszabályok:

2001. évi XXV. törvény a kémiai biztonságról
25/1998. (XII. 27.) EüM rendelet az elsősorban hátsérülések kockázatával járó kézi tehermozgatás minimális egészségi és biztonsági követelményeiről
44/2000. (XII. 27.) EüM rendelet a veszélyes anyagokkal és a veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes eljárások, illetve tevékenységek részletes szabályairól
50/1999 (XI. 3.) EüM rendelet a képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeiről
25/2000. (IX. 30.) EüM-SzCsM együttes rendelet a munkahelyek kémiai biztonságáról
12/2001. (V. 4.) KöM-EüM együttes rendelet a vegyi anyagok kockázatának becsléséről és a kockázat csökkentéséről
18/2001. (IV. 28.) EüM rendelet a munkavállalóknak a munka közbeni zajexpozíció okozta kockázatok elleni védelméről


Mi a kockázatértékelés célja?



A kockázatértékelés célja nem elvont. Nem matematikai valószínűségeket vagy elméleti összefüggéseket kell megállapítani, hanem megvizsgálni az adott munkahelyen a konkrét helyzetet, és meghatározni a konkrét teendőket. Ehhez adott esetben természetesen kvantitatív (mennyiségi) vizsgálatok, mérések is szükségesek, például a kémiai biztonsággal kapcsolatos kockázatbecslés területén, különösen, ha a konkrét helyzetet valamilyen számszerű normával kell összevetni.
A kockázatértékelés fő céljai ezért:

A kockázatok elhárítása, illetve minimálisra csökkentése.
A megteendő intézkedések meghatározása és fontossági szempontból történő rangsorolása.
A kockázatértékelés után a munkáltatónak képesnek kell lennie annak bizonyítására a hatóságok, a munkavállalók vagy képviselőik, illetve más érdekelt felek előtt, hogy megtett minden szükséges intézkedést a kockázatok felmérésére és elhárítására, illetve minimálisra csökkentésére. Ezért a kockázatértékeléshez hozzátartozik a folyamat és az eredmények megfelelő dokumentálása is.



Ki végezze a kockázatértékelést?



Minden esetben alapvető fontosságú kérdés, hogy ki végzi a kockázatértékelést. A Mvt. szerint a kockázatértékelés önmagában nem számít munkabiztonsági szaktevékenységnek, és nincs olyan jogszabályi előírás sem, amely a kockázatértékelést munkavédelmi szakképesítéshez kötné. (Ettől függetlenül azonban a kockázatértékelésben szerepet játszó egyes tevékenységek természetesen munkavédelmi szakképesítéshez lehetnek kötve; ilyen például a veszélyes munkaeszköz üzembe helyezés előtti vagy baleset utáni vizsgálata, az egyéni védőeszközök juttatásának meghatározása, a súlyos munkabaleset kivizsgálása.)
Nincs tehát jogszabályi előírás arra, hogy munkáltatónak a kockázatértékelést kivel kell ténylegesen elvégeztetnie, de a felelősség a Mvt. 2. § (2) bekezdés szerint mindenképpen a munkáltatót terheli. A jogszabály értelmében a munkáltató nem csak a kockázatértékelés elvégzéséért felelős, hanem annak megfelelő minőségű kivitelezéséért is. Ezért nagyon gondosan kell mérlegelnie, hogy saját maga végzi-e el a kockázatértékelést vagy külső szakembert, szolgáltató szervezetet, szakintézményt bíz meg vele.
A kockázatértékelés nem munkavédelmi szaktevékenység, de munkavédelmi ismeretek szükségesek hozzá. Kis vállalkozásnál, ahol egyszerű és áttekinthető "technológiákat" alkalmaznak, például egy irodában vagy boltban, a vállalkozó maga is elvégezheti a kockázatértékelést, ha biztos abban, hogy tisztában van a követelményekkel és a körülményekkel.
Nagyobb szervezetben a munkáltató rendszerint eleve alkalmaz munkavédelmi szakembert a jogszabályban meghatározott munkavédelmi szaktevékenységek ellátására, összhangban az 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet előírásaival. A munkáltatónak indokolt kikérnie a munkavédelmi szakember véleményét arról, hogy a munkáltató szervezetén belül önerőből elvégezhető-e a kockázatértékelés, vagy külső szolgáltatást célszerű-e igénybe venni. Annak eldöntéséhez, hogy vegyen-e igénybe külső szolgáltatót, a munkáltató vegye figyelembe, hogy a kockázatértékeléshez egyebek között ismerni kell a munkavédelemmel kapcsolatos jogszabályokat, szabványokat, az adott munkahelyen használt munkaeszközöket, technológiákat és veszélyeiket, valamint megfelelő gyakorlattal is kell rendelkezni. Ha a munkáltató szervezetén belül ezek az ismeretek nem állnak teljes körűen rendelkezésre, a kockázatértékelés nem végezhető el önerőből.
A szolgáltató kiválasztásánál különös gondot kell fordítani arra, hogy rendelkezzék referenciákkal és legyen leinformálható, mert a kockázatértékelés a munkáltató munkavédelmi tevékenységének alapvető eleme, és végső soron a munkáltató felelős a kockázatértékelés tartalmáért, a megtett intézkedésekért, a munkavállalók egészségéért és biztonságáért. Ugyanakkor kerülni kell a kockázatértékelés szükségtelen túlbonyolítását Érdemes a tényleges kockázatértékelést megelőzően több szakember egymástól független véleményét kikérni a szükséges teendőkről.
A kockázatértékelés folyamatába indokolt bevonni a munkavállalókat, illetőleg a munkavédelmi képviselőt, valamint - különösen a kockázatanalízis szükségessége esetén - a foglalkozás-egészségügyi szolgálatot is. A munkavédelmi képviselő részvételi jogát biztosítja a Mvt. 72. §, különösen a 72. § (2) b) bekezdés, amely szerint a munkavédelmi képviselő részt vehet a munkáltató azon döntései előkészítésében, amelyek hatással lehetnek a munkavállalók egészségére és biztonságára. A munkavállalók bevonása értékes szakmai segítséget nyújthat a kockázatértékeléshez, mert ők általában pontosan ismerik a gyakorlati problémákat, illetve a munkavégzés közben szerzett tapasztalatok alapján felismerhetnek rejtett veszélyeket is.



A kockázatértékelés elemei



A kockázatértékelés folyamatát többféleképpen lehet szakaszokra osztani. Tartalmilag a legfontosabb elemek a következők:


1. A veszélyek azonosítása
2. A veszélyeztetettek azonosítása
3. A kockázatok minőségi, illetőleg mennyiségi értékelése
4. A teendők meghatározása és a szükséges intézkedések megtétele
5. Az eredményesség ellenőrzése és az értékelés rendszeres felülvizsgálata

A fentieket kiegészítő és végigkísérő feladat

6. A kockázatértékelés és a teendők, valamint a felülvizsgálat írásba foglalása
A következőkben ezeknek az elemeknek a részletes szempontjait ismertetjük. (A kémiai biztonsággal kapcsolatos kockázatanalízis részben hasonló elemeiről és hatósági ellenőrzéséről az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat ad útmutatást.)



1. A veszélyek azonosítása


A veszélyek azonosítása az egész kockázatértékelés alapja.
Első lépésként részletesen számba kell venni a kockázatértékelésbe vont munkakörnyezet valamennyi munkafolyamatát, technológiáját, munkaeszközét, munkamódszerét. Rendkívül fontos, hogy ez a "leltár" kiterjedjen a nem mindennapos tevékenységekre is, mint például a karbantartás. Emellett figyelemmel kell lenni egyes munkafeladatok évszakhoz kötött jellegére is, valamint gondot kell fordítani a kisegítő jellegű tevékenységekre, mint például a takarítás vagy szemétszállítás.
Ezután kell meghatározni minden jelenlevő veszélyt, amely a munkavállalókat és más személyeket fenyegethet. Ezeket lehet a tevékenységek, a technológiák, a hely stb. szerint osztályozni; a fontos az, hogy minden lényeges veszély rögzítésre kerüljön. Ennek során a Mvt. 54. § (2) bekezdése szerint különös tekintettel kell lenni az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és készítményekre, a munkavállalókat érő terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására.
A veszélyeket (kockázati tényezőket) többféleképpen lehet csoportosítani, de a csoportosításnak nincsen különösebb jelentősége, csak az áttekintést könnyíti meg, és bizonyos kockázatok besorolása eleve önkényes. Egy ilyen csoportosítási lehetőség például a következő.



Munkaeszközök használata


Védelem nélküli forgó, mozgó alkatrészek
Anyagok vagy tárgyak elmozdulása (esés, gurulás, csúszás, összeomlás)
Gépek, járművek mozgása (például emelőgépek, belső szállítás, belső és külső közlekedés)
Tűz- és robbanásveszély (súrlódás, nyomástartó edények)
Veszélyes felületek (éles, sorjás, egyenetlen felületek, szélek és sarkok, kiálló részek)
Egyéni védőeszköz (kényelmetlenség, mozgáskorlátozás, látáskorlátozás)


Munkavégzés és munkakörnyezet


Személyek vagy tárgyak leesése
Magasban végzett munka
Mélyben végzett munka
Kényelmetlen mozdulatok vagy testhelyzet
Kézi anyagmozgatás
Szűk munkahely
Rendetlen, elhanyagolt munkahely
Megbotlás, megcsúszás, elesés
Rossz egyéni munkamódszer
Zárt terekben, tartályokban végzett munka


Fizikai és biológiai tényezők


Elektromos hálózatok és berendezések
Hordozható elektromos munkaeszközök
Elektromos földkábelek és légvezetékek
Elektromos zárlat, elektromosság okozta tűz vagy robbanás
Elektrosztatikus feltöltődés
Elektromágneses sugárzás vagy tér
Részecskesugárzás
Lézerek használata
Zaj, infra- és ultrahang
Nem megfelelő munkahelyi világítás
Mechanikai rezgés (például kéziszerszámok, járművek)
Forró vagy hideg anyagok, tárgyak, közegek
Nyomás alatti közegek (például sűrített gázok, gőzök)
Állatok mozgása, támadása
Mikroorganizmusok


Veszélyes anyagok, környezet és klíma


Levegőhiány vagy oxigénhiány
Mérgező anyagok (belélegzése, lenyelése, bőrön át való felszívódása)
Gyúlékony, robbanékony és oxidáló anyagok
Maró anyagok
Instabil vagy erősen reakcióképes anyagok
Allergizáló anyagok
Fertőző anyagok
Rákkeltő, mutagén, teratogén, utódkárosító anyagok
Nem megfelelő munkahelyi klíma (hőmérséklet, páratartalom, légmozgás)
Szennyezett munkahelyi levegő (gázok, gőzök, aeroszolok, porok)
Túlnyomás alatt vagy kis nyomásban végzett munka
Kedvezőtlen időjárási feltételek
Vízen vagy víz alatt végzett munka


Emberi szociális, pszichés és szervezési tényezők


Nehéz testi munka
Nagy koncentrációt igénylő munka
Túl intenzív vagy egyhangú munka
Éjszakai munka
Egyedül vagy elszigetelten végzett munka
Személyek fenyegetése, támadása (erőszak)
A feladatok, munkafolyamatok vagy munkavégzés összehangolatlansága, tisztázatlansága vagy áttekinthetetlensége, túl sok vagy túl kevés információ
Emberi kapcsolati tényezők (például kiszolgáltatottság, tévedések, rosszindulat, passzív dohányzás, szexuális zaklatás)
Kockázatot jelentő csoportok mint veszélyforrások jelenléte, például:
- látogatók
- ügyfelek
- járókelők
- alvállalkozók
- veszélyhelyzeti szolgáltatók (pl. mentők, tűzoltók, rendőrök)
- betanítatlan vagy gyakorlatlan dolgozók
- fiatal és idős munkavállalók
- terhes nők és szoptatós anyák
- csökkent immunitású munkavállalók
- krónikus betegek
- gyógyszeres kezelés alatt álló személyek
- testi vagy szellemi fogyatékosok
- szenvedélybetegek, dohányosok


Hangsúlyozni kell, hogy a fenti felsorolás nem törekszik teljességre csak tájékoztató jelIegű. A gépek biztonsága és a munkakörnyezet kapcsolata tekintetében értékes útmutatást adnak a veszélyek áttekintésére például az MSZ-EN 292-1, MSZ-EN 292-2 számú szabványok is. Egyetlen útmutató vagy szakmai segédlet sem veheti át azonban a munkáltató felelősségét, és nem helyettesítheti a helyi viszonyok ismeretét. A kockázatértékelésért felelős munkáltatónak vagy megbízottjának mindig a munkahely konkrét viszonyai alapján kell számba vennie az adott munkahelyre, munkafolyamatokra, technológiákra, munkaeszközökre, munkamódszerekre, munkavállalókra jellemző veszélyeket.



Információforrások


A veszélyek számbavételéhez többféle forrásból érdemes információt szerezni. Információforrás például:


A munkatevékenység, munkafolyamatok, technológiák, munkaeszközök, munkamódszerek közvetlen megfigyelése
A munkavállalók és képviselőik tapasztalatai
Munkavédelmi jogszabályok, egyes veszélyes tevékenységekre vonatkozó szabályzatok
Szabványok
Gyártók és szállítók adatlapjai, gépkönyvei, kezelési utasításai
Munkahelyi belső szabályzatok, kezelési, technológiai utasítások vagy leírások
Balesetek, foglalkozási megbetegedések és rendkívüli események adatai
Más munkahelyek közzétett adatai, tapasztalatai, bevezetett szakmai szokások
Tudományos és műszaki irodalom
Munkavédelmi adatbázisok
Helyszíni vizsgálatok, mérések
Szaktanácsadók, munkavédelmi szolgáltatók


Gondos mérlegelést követel annak eldöntése hogy a veszélyek számbavételéhez szükségesek-e bonyolult műszeres vagy laboratóriumi mérések. Ezek a vizsgálatok sokszor hosszadalmasak és költségesek, s noha pontos és részletes eredményeket szolgáltatnak, a kockázatértékeléshez és a szükséges teendők meghatározásához gyakran elegendő a tájékozódó jellegű vizsgálat.
Ha például a munkafolyamatok vizsgálatából megállapítható, hogy ártalmas por kerülhet a levegőbe, nem mindig szükséges pontosan meghatározni a por koncentrációját és méreteloszlását, anélkül is tudjuk, hogy intézkedéseket kell tenni a por kiszabadulásának megakadályozására.
Annak megállapításához, hogy a munkahely túl zajos, és intézkedéseket kell tenni a zajcsökkentésre, elegendő annak észlelése, hogy a dolgozók csak kiabálva értik meg egymás szavát. Ennek alapján már valószínűsíthető, hogy a zajterhelés az egészséget veszélyeztető mértékű, ezért - 18/2001. (IV. 28.) EüM rendeletnek megfelelően - el kell végeztetni a zajvizsgálatot, és az eredményei alapján meghatározni a zajcsökkentéshez szükséges konkrét intézkedéseket.
Annak megállapításához, hogy a levegő szennyezett egy bizonyos gázzal, és intézkedéseket kell tenni a szennyezettség csökkentésére, adott esetben elegendő, hogy érezni lehet a gáz szagát, ha tudjuk, hogy az adott gáz szagküszöbe magasabb a megengedett koncentrációnál.


A munka, a munkafolyamatok elemzésekor különös gondot kell fordítani a következőkre:


Mindig a tényleges viszonyokat kell megvizsgálni, nem az elméletieket. Ha a munkahelyen technológiai stb. utasítás van érvényben, a kockázatértékelés során át kell ugyan tekinteni az utasítást, de meg kell vizsgálni azt is, hogy a valóságban hogyan végzik a munkát. A legtöbb munkahelyen kisebb-nagyobb mértékben eltérnek az írott utasításoktól. A kockázatértékelés során meg kell vizsgálni egyrészt az eltérések okát, másrészt a valóságos helyzet kockázatait, összevetve az utasítások pontos megtartása esetén fellépő kockázatokkal.
Meg kell vizsgálni, milyen esetekben kerül sor olyan műveletekre, amelyek rendszeresek ugyan, de az egyenletes rutintól való eltérést jelentenek. Az ilyen műveletek általában kockázatosabbak. Közéjük tartoznak például a karbantartási, tisztítási, szerelési, indítási, leállítási műveletek.
Meg kell vizsgálni, melyek lehetnek a munkafolyamatban, technológiában fellépő, nem rendszeres, de előre látható zökkenők. Ilyen lehet például egy esztergakés törése, egy gumiabroncs defektje, de egy dolgozó fegyelmezetlensége is.


2. A veszélyeztetettek azonosítása



A lehető legteljesebb körben számba kell venni azokat a személyeket, akiket az előzőekben azonosított veszélyek fenyegethetnek. Meg kell állapítani, hogy kik ezek, illetve hány személyt és milyen módon fenyegethetnek a veszélyek.
a) A legkézenfekvőbb veszélyeztete tt csoportot a munkahelyen foglalkoztatottak jelentik (például gépkezelők, karbantartók, irodai személyzet stb.), tehát azok, akik a veszéllyel járó munkafolyamatokat ténylegesen végzik, illetve ott tevékenykednek.
b) A fentiek mellett különös figyelemmel kell számba venni egyrészt azokat a munkavállalókat, akiknek a munkája nem közvetlenül kapcsolódik az adott munkahelyen folyó tevékenységhez, másrészt azokat a személyeket, akik nem munkavállalóként kerülhetnek a munkavégzés hatókörébe. Ilyenek lehetnek például:


különféle alvállalkozók,
takarítók,
belső vagy külső karbantartók,
szállítók,
látogatók,
tanulók, gyakornokok,
járókelők,
szolgáltatást igénybe vevők, ügyfelek, fogyasztók, vásárlók, betegek,
veszélyhelyzeti szolgáltatók (mentők, tűzoltók, rendőrség) stb.


Nem szabad megfeledkezni azokról a személyekről sem, akik elvben nem kerülhetnének a munkavégzés hatókörébe, azonban mégis megfordulnak a munkahelyeken, és szintén veszélyeztetettek lehetnek (munkavállalók ismerősei, rokonai, alkalmi árusok stb.)
c) Szintén különös gondot kell fordítani az úgynevezett sérülékeny munkavállalói csoportok jelenlétére, akik egyrészt veszély előidézői is lehetnek, másrészt a veszélyek fokozottan fenyegethetik őket. Így nagyobb kockázatoknak lehetnek kitéve például:


Megváltozott munkaképességűek
Testi vagy szellemi fogyatékosok
Fiatal és idős munkavállalók
Terhes nők és szoptatós anyák
Betanítatlan vagy gyakorlatlan dolgozók (pl. új, időszakos vagy ideiglenes munkavállalók)
Csökkent immunitású munkavállalók
Egészségkárosodott munkavállalók (krónikus betegek)
Gyógyszeres kezelés alatt álló személyek
Szenvedélybetegek, dohányosok


3. A kockázatok minőségi vagy mennyiségi értékelése



A kockázat végső értékelésében figyelembe kell venni egyrészt a veszély súlyosságát, vagyis az okozható kár mértékét és kiterjedését, ide értve a veszélyeztetettek számát is, másrészt a veszély bekövetkezésének valószínűségét.
Ez az értékelés a legtöbb esetben nem igényli matematikai apparátus felhasználását vagy számszerű táblázatok előállítását. Nagy és összetett, illetve katasztrófaveszélyes technológiáknál természetesen szükség lehet bonyolult elemző, modellező és értékelő eljárásokra, a munkahelyek legnagyobb részénél azonban az értékelés a felismert veszélyek áttekintését és a kockázatok rangsorba állítását jelenti annak érdekében, hogy a munkáltató meghatározhassa a szükséges intézkedéseket. A kockázatok értékelésének nem célja és nem követelménye a számszerűsítés.
A megfelelő értékeléshez célszerű a gyakorlatban használható kategóriákat felállítani. Erre nincsenek kötelező szabályok, de a besorolás alapjai lehetnek például a következők.


1) A károsodás jellege, súlyossága

Anyagi kár

Kisebb személyi károsodás (horzsolás, zúzódás, múló egészségkárosodás)
Súlyos személyi károsodás (törés, csonkulás, krónikus egészségkárosodás)
Halálos (életveszélyes) baleset vagy egészségkárosodás
A fentiek értékelésében figyelemmel kell lenni az érintett személyek számára is.



2) A veszély bekövetkezésének valószínűsége

Valószínűtlen
Lehetséges, de nem valószínű
Valószínű
Szinte elkerülhetetlen (csak idő kérdése)


A fentiek alapján a kockázatokat súlyossági (fontossági) sorrendbe célszerű állítani. A legsúlyosabb (legsürgősebb intézkedést igénylő) kockázatok természetesen azok, ahol a veszélyek a legsúlyosabb kárt okozhatják, a legtöbb személyt érinthetik, és a legnagyobb valószínűséggel következhetnek be.



Ezután kell a munkáltatónak eldöntenie, hogy

1) a jelenlegi helyzet kielégíti-e a munkavédelemre vonatkozó szabályok követelményeit,

2) a kockázatok megfelelő ellenőrzés alatt vannak-e,

3) a jelenlevő kockázatok milyen módon szüntethetők meg,

4) milyen intézkedéseket kell tenni a kockázatok megelőzése vagy csökkentése érdekében.



Az 1) kérdés megválaszolásához természetesen a munkáltatónak, illetve a kockázatértékelést végző személynek tisztában kell lennie a munkavédelemre vonatkozó szabályokkal. Amennyiben a munkavédelemre vonatkozó szabály az adott helyzetre számszerű normával (például határértékkel) határozza meg a követelményt, akkor azt kell eldönteni, szükség esetén mérésekkel, hogy a helyzet megfelel-e a számszerű normának.
Az 1) és 2) kérdés szorosan összefügg. A munkáltatónak nem egyszerűen az a feladata, hogy megállapítsa, hogy az értékelés pillanatában a helyzet kielégíti a munkavédelmi előírásokat, hanem azt is vizsgálnia kell, hogy ez a helyzet megbízhatóan stabil-e, a kockázat megfelelő ellenőrzés alatt van-e.
Egyszerű példával: nem elég megállapítani, hogy - a kockázatértékelés során, az értékelést végző szakember és a munkáltató képviselője jelenlétében - a dolgozók kivétel nélkül viselték a védősisakokat, tehát a helyzet kielégíti a munkavédelemre vonatkozó szabályok követelményeit, hanem meg kell vizsgálni azt is, hogy a kockázat megfelelő ellenőrzés alatt van-e, vagyis megfelelő rendszer biztosítja-e, hogy a veszélyes munkahelyeken a dolgozók mindig viseljék a védőeszközöket.
Figyelemmel kell lenni tehát azokra a kockázatokra, amelyek esetében az alkalmazott óvóintézkedések jelenleg megfelelő védelmet nyújtanak a veszély bekövetkezése, illetőleg a károsodás ellen, kielégítve a munkavédelmi követelményeket. Ha például a forgó, mozgó gépalkatrészek megfelelő védőburkolattal vannak ellátva, ez nem azt jelenti, hogy ez a kockázat az adott munkahelyen elvben nem létezik, hanem hogy nem szükséges további intézkedés a közvetlen elhárítására. Ugyanakkor viszont számításba kell venni, hogy a védőburkolatok eltávolítása azonnal súlyos kockázatot eredményezhet. Vizsgálni kell tehát azt is, hogy ez a kockázat megfelelő ellenőrzés alatt van-e, tehát nem fordulhat-e elő a védőburkolatok indokolatlan eltávolítása.


A jelenlevő kockázatok megszüntetése, megelőzése vagy csökkentése a Mvt-ben foglalt elvekkel összhangban történhet:

1. Ha lehetséges, a kockázatot teljes mértékben ki kell zárni. Például, ha nem használunk szerves oldószer alapú festéket, teljes mértékben megelőztük az ebből adódó egészségi kockázatot, tűz- és robbanásveszélyt. Ha az ablakokat belülről tisztíthatóra tervezzük, megelőzzük a külső tisztítással járó leesési veszélyt.

2. A kockázatos dolgot (pl. veszélyes anyag, technológia) kevésbé kockázatossal kell helyettesíteni. Például a szerves oldószer alapú festéket helyettesíteni lehet vizes alapúval, a kézi festékszórást gépivel.

3. A kockázatot a keletkezési helyén kell megszüntetni, hogy minél kisebb helyen kelljen védekezni ellene, és minél kevesebb munkavállalót érintsen. Más szóval, a veszélyzónákat a lehető legkisebbre kell szűkíteni. Ha egy berendezésből káros anyag szabadulhat fel, helyi elszívó berendezést érdemes felszerelni, nem pedig az egész műhelycsarnok szellőztetésével eltávolítani a levegőszennyezést.

4. Mind a kevésbé kockázatos dologgal (anyaggal, technológiával, munkaeszközzel stb.) történő helyettesítéskor, mind pedig a kockázat keletkezési helyén történő megszüntetésekor gondot kell fordítani arra, hogy ez ne eredményezzen újabb, esetleg észrevétlenül maradó kockázatot, tehát az intézkedés ne egyszerűen "áttolja" a kockázatot máshová. Ha például elszívással távolítjuk el a felszabaduló káros levegőszennyező anyagot, gondot kell fordítani arra, hogy ezzel ne okozzunk megengedhetetlen környezetszennyezést. Ha a kézi anyagmozgatást targoncák használatával helyettesítjük, a nehéz testi munka okozta kockázatot kiküszöböltük, ugyanakkor meg kell vizsgálni a járművek mozgásával járó új kockázatokat.

5. A kollektív műszaki védelmet előnyben kell részesíteni az egyéni védőeszközök alkalmazása helyett. Például a felszabaduló káros anyagok ellen elsősorban megfelelő szellőzéssel, elszívással kell védekezni, nem pedig egyéni légzésvédőkkel. Az egyéni védőeszközök alkalmazását mindig csak végső lehetőségként szabad számításba venni, ha a munkavállalók egészségének és biztonságának védelme kollektív műszaki és szervezési intézkedésekkel nem biztosítható.

6. Alkalmazni kell a műszaki fejlődés eredményeit. A műszaki fejlődéssel egyrészt újabb, eddig nem ismert kockázatok jelennek meg, másrészt újabb, nagyobb biztonságot eredményező védekezési lehetőségek nyílnak meg. Ezeket figyelemmel kell kísérni és megfelelően alkalmazni annak érdekében, hogy az egészség és biztonság védelmi szintje a műszaki fejlődés színvonalával együtt, annak megfelelően emelkedjék.



4. A teendők meghatározása és a szükséges intézkedések megtétele



Az előzőek elvégzése után a fenti szempontok alkalmazásával a munkáltatónak konkrét intézkedési tervet kell készítenie a kockázatok megelőzése vagy csökkentése érdekében. A Mvt. 54. § (2) bekezdése szerint "az értékelés alapján olyan megelőző intézkedéseket szükséges hozni, amelyek biztosítják a munkakörülmények javulását, beépülnek a munkáltató valamennyi irányítási szintjén végzett tevékenységbe."



A munkáltatónak ehhez át kell tekintenie, hogy


meg lehet-e teljes mértékben szüntetni a kockázatot;
hogyan lehet biztonságosabbá tenni a munkafolyamatokat, technológiát, anyagokat, munkaeszközöket;
milyen munkavédelmi intézkedésekre van szükség a kockázat alacsony szinten tartásához.


Az intézkedéseknek mindig az adott munkahelyhez, munkavállalókhoz és munkakörülményekhez kell igazodniuk. Általános meghatározásuk ezért nem lehetséges, de a kockázat csökkentésének vagy kezelésének néhány általános módszertani elve a következő.


A veszély keletkezési helyén történő felszámolása, például zárt technológia alkalmazásával, elszívással, hőszigeteléssel, zajcsökkentéssel.
A munkafolyamat, technológia elkülönítése, elszigetelése.
A munkavállaló eltávolítása a munkafolyamattól.
A munkaeszközök ellátása biztonsági berendezéssel, például védőburkolattal, biztonsági indítással, vészleállítóval.
Megfelelő mozgástér biztosítása.
Tiszta, rendes munkahely kialakítása, a keletkező anyagok, szennyvíz, hulladék megfelelő eltávolítása.
A munkavállalók megfelelő tájékoztatása, képzése, oktatása, ellenőrzése.
Megfelelő szakképzettségű és számú munkavállaló alkalmazása.
A munka összehangolása.
A munkaszervezés megváltoztatása.
Megfelelő jelző- és riasztóberendezések, mentési tervek, menekülési útvonalak és elsősegély biztosítása.
Egyes munkafolyamatok elvégzésének képesítéshez vagy előzetes engedélyhez kötése.
Rendszeres, tervezett karbantartás megszervezése.
Veszélyes technológiák és munkaeszközök időszakos biztonsági felülvizsgálata.
Egyéni védőeszközök biztosítása. (Mint már hangsúlyoztuk, az egyéni védőeszközök alkalmazását mindig csak végső lehetőségként szabad számításba venni, ha a kockázat kiküszöbölése más műszaki és szervezési intézkedésekkel nem oldható meg.)
Megfelelő előzetes és időszakos orvosi vizsgálatok megszervezése.
A munkabalesetek és foglalkozási betegségek megfelelő bejelentése, kivizsgálása és nyilvántartása.
Megfelelő öltözködési, tisztálkodási, egészségügyi, étkezési, pihenési és melegedési lehetőségek biztosítása.


A szükséges intézkedéseket célszerű sürgősségi sorrendbe állítani:


azonnali
rövid vagy középtávú
hosszú távú


Ehhez a kockázatértékelés megállapításait kell alapul venni, különösen azt, hogy menynyire súlyos az adott kockázat (milyen jellegű károsodást okozhat, hány személyt érinthet, illetve milyen valószínűséggel következhet be a baj).
Emellett át kell tekinteni azt is, hogy milyen gyorsan lehet megtenni az intézkedést, valamint milyen műszaki, személyi, szervezési feltételeket kell biztosítani hozzá. Azonnal intézkedni kell a súlyos kockázatok felszámolása érdekében, ugyanakkor a gyorsan megtehető intézkedéseket akkor is célszerű minél hamarabb végrehajtani, ha kevésbé súlyos kockázatot szüntetnek meg.
A kockázatértékelés során észlelt közvetlen veszélyt azonnal meg kell szüntetni, tehát a közvetlen veszélyt jelentő munkavégzést vagy munkaeszközt technológiát azonnal le kell állítani , összhangban a Mvt. 54. § (3) e) pontjával.



5. Az eredményesség ellenőrzése és az értékelés rendszeres felülvizsgálata



A munkáltatónak ellenőriznie kell, hogy a kockázatértékelés következményeként, a kockázatok csökkentése érdekében meghatározott és végrehajtott intézkedések valóban hatásosan és stabilan csökkentették a kockázatokat. Ha például a fejsérülés kockázatát állapították meg, és intézkedésként minden munkavállalónak védősisak használatát írták elő, ellenőrizni kell, hogy a védősisakokat valóban megkapta-e minden munkavállaló, és megfelelő rendszer, megfelelő szervezési intézkedések biztosítják-e, hogy folyamatosan viseljék.
A kockázatértékelést legalább évente felül kell vizsgálni akkor is, ha nem történik különösebb változás. Ha azonban jelentősebb változás következik be például a munkakörülményekben, a technológiában, a munkaeszközökben, a felhasznált anyagokban, a munkaszervezésben, a munkavállalói állományban, a munkavédelmi követelményekben, a műszaki fejlődésben vagy a rendelkezésre álló ismeretekben, akkor szükségessé válik a kockázatértékelés ismételt elvégzése, illetőleg felülvizsgálata. Erre nem lehet általános, minden körülményre érvényes szabályt meghatározni; a munkáltatónak, illetőleg a munkavédelmi szakembernek az adott munkahely konkrét körülményei alapján kell megállapítania, hogy melyek azok a változások, amelyeknek jelentős kihatásuk van a kockázatokra.



6. A kockázatértékelés és a teendők, valamint a felülvizsgálat írásba foglalása



A munkáltatónak be kell tudnia bizonyítani a munkavédelmi hatóságok (Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, Magyar Bányászati Hivatal, Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség), a munkavállalók vagy képviselőik, illetve más érdekelt felek előtt, hogy megtett minden szükséges intézkedést a kockázatok felmérésére és elhárítására, illetve minimálisra csökkentésére.
Ezen túlmenően a Mvt. szerint a munkáltató köteles tájékoztatni a kockázatértékelés és a munkavédelmi intézkedések tapasztalatairól


a nála munkabiztonsági szaktevékenységet ellátó személyt,
az általa foglalkoztatott munkavédelmi szakképesítéssel rendelkező személyt,
a foglalkozás-egészségügyi szolgálatot,
a munkavédelmi képviselőt vagy bizottságot.


Szintén a Mvt. lehetőséget ad a munkavédelmi hatóságnak, hogy meghatározott munkavédelmi követelmények teljesítéséről írásbeli tájékoztatást kérjen a munkáltatótól.
A munkáltatónak ahhoz, hogy tisztában legyen a jelenlevő kockázatokkal és érdemben kezelni tudja őket, valamint hogy rendszerben, a gazdasági tevékenységével egységben tudja megtenni a munkavédelmi intézkedéseket, feltétlenül indokolt dokumentálnia a kockázatértékelést eredményeit a szükséges és megtett intézkedéseket ideértve a kockázatértékelés felülvizsgálatait is.


A dokumentációnak nincs előírt formája. Tartalmi szempontból legalább a következőkre indokolt kiterjednie:



1) A kockázatértékelés helye

Például: Pékség, Bp. XXIV. ker. Cserép u. 16.
vagy Galvanizáló űzem
vagy Karosszériaműhely 3.. állás
vagy Tantermek
Nem írható elő egységesen, hogy a kockázatértékelés helyét hogyan kell meghatározni. Elvégezhető a kockázatértékelés például helyiségenként, munkafolyamatonként, technológiánként, munkaeszközönként, ahogy a konkrét viszonyok ismeretében a legcélszerűbb. A fontos az, hogy semmi se maradjon ki.



2) A kockázatértékelés ideje

Dokumentálni kell a kockázatértékelés elvégzésének idejét.



3) A következő felülvizsgálat tervezett ideje

Rögzíteni kell, hogy legkésőbb mikor kerül sor a következő kockázatértékelésre, illetve a kockázatértékelés felülvizsgálatára. Ez a dátum természetesen arra az esetre vonatkozik, amikor nem következik be olyan változás (például a munkakörülményekben, a technológiában, a munkaeszközökben, a felhasznált anyagokban, a munkaszervezésben, a munkavállalói állományban, a munkavédelmi követelményekben, a műszaki fejlődésben vagy a rendelkezésre álló ismeretekben), amely szükségessé teszi a kockázatértékelés tervezettnél korábbi elvégzését vagy felülvizsgálatát. A Mvt. szerint azonban a kockázatértékelést legalább évente mindenképpen felül kell vizsgálni.
Ez az évenkénti felülvizsgálat nem feltétlenül a kockázatértékelés megismétlését jelenti, hanem elsősorban annak vizsgálatát, hogy a kockázatértékelés elvégzése óta nem történt-e olyan lényeges változás az alapul vett munkakörnyezeti tényezőkben, amely indokolja az újabb kockázatértékelést. Ha ilyen változás nem történt is, a felülvizsgálat másik célja annak ellenőrzése, hogy a kockázatcsökkentő intézkedések megfelelőek, hatásosak voltak-e, és eredményükként csökkentek-e a kockázatok.



4) A kockázat megnevezése, leírása

Például: Targonca ütközése vagy személy elgázolása vagy Botlás, csúszás, esés
vagy Tűzveszélyes hígító meggyulladása vagy Kézi anyagmozgatók hát- és derékfájása
A kockázatot (veszélyt) pontosan kell meghatározni, nem szabad általánosságokkal megelégedni (pl. "mechanikai veszélyek'.



5) A kockázatot súlyosbító tényezők

Rögzíteni kell, hogy a kockázatértékelés helyén konkrétan melyek azok a tényezők, amelyek az adott kockázatot fokozzák, vagyis a valószínűségét növelik. Ezek azonosítása egyúttal segítséget ad a konkrét intézkedések meghatározásához.

Vegyük példaként a "botlás, csúszás, elesés" kockázatát.
Kockázatot súlyosbító tényezők:

A padló gyakran olajos
A dolgozók egy része papucsot hord.
Vagy a "tűzveszélyes hígító meggyulladása" kockázat esetében:
Kockázatot súlyosbító tényezők:

A hígító gyakran kiömlik
A munkaeszközök nem szikramentesek.
Vagy például a "kézi anyagmozgatók hát- és derékfájása" kockázat esetében kockázatot súlyosbító tényezők (a 25/1998. (XII. 27.) EüM rendelet alapján):

1. A teher szempontjából -

a teher túl nehéz vagy túl nagy,
nem kézreálló, vagy nehéz fogni,
instabil, vagy tartalma elmozdulhat,
mozgatása során nincs lehetőség a törzs közelében történő elhelyezésére, illetve a törzs hajlításával vagy elfordításával lehet tartani, illetve mozgatni,
körvonalai vagy állaga miatt valószínű, hogy a munkavállaló sérülését okozza ütközés esetén.
2. A szükséges fizikai erőkifejtés szempontjából

a tehermozgatás túl megerőltető,
a terhet csak a törzs elcsavarodásával lehet mozgatni,
a teher hirtelen elmozdulhat,
az erőkifejtés a test labilis helyzetében következik be,
ha nem kerülhető el hogy előrehajolt helyzetben történjék az emelés:
3. A munkakömyezet jellemzőí szempontjából

nincs elég hely a teher mozgatásához, különösen függőleges irányban,
a padozat vagy a munkavégzés szintje változó, emiatt a terhet különböző szinteken kell mozgatni,
a padozat vagy a láb megtámasztása labilis,
a hőmérséklet, a páratartalom vagy a szellőzés nem megfelelő.
4. A tevékenység szempontjából

főként a gerincet érintő túl gyakori vagy túl hosszan tartó fizikai erőkifejtés,
elégtelen pihenési idő,
túlzott emelési, lerakási vagy továbbítási távolságok,
a munkavállalóra kényszerített munkaritmus
5. A munkavállaló adottságai szempontjából

a testi adottságai miatt alkalmatlan az adott tevékenységre (foglalkozásegészségügyi alkalmatlanság),
gerincelváltozása fokozott sérülési hajlamot jent (foglalkozás-egészségügyi alkalmatlanság),
a munkavégzéshez alkalmatlan ruházatot, lábbelit vagy más tárgyat visel
nem rendelkezik megfelelő ismeretekkel illetve gyakorlattal.


6) A kockázat által érintett személyek

Dokumentálni kell a kockázat által érintett személyek (munkavállalók és mások) számát és jellegét, valamint, ha indokolt, a veszélyeztetés rendszeres vagy alkalmi jellegét.
Például: Oktatók (3 fő), tanulók (65 fő) folyamatosan
vagy Gépkezek (5 fő) folyamatosan, karbantartók (1 fő) havonta egy napon
vagy A műtőben tartózkodók (eü. személyzet és betegek), ezek közűt az egészségügyi személyzet (kb. 9 fő) folyamatosan, a betegek alkalmanként



7) Megfelelnek-e a körülmények a munkavédelemre vonatkozó szabályok követelményeinek?

Dokumentálni kell, hogy a kockázatértékelés tapasztalatai szerint az adott kockázattal kapcsolatos körülmények - ide értve például a technológiát, a munkaeszközöket, a felhasznált anyagokat, a munkaszervezést, a munkavállalók tájékoztatását, képzését, oktatását, ellenőrzését, a védőeszközöket - megfelelnek-e a munkavédelemre vonatkozó szabályok követelményeinek. Nem általánosságban kell tehát vizsgálni és dokumentálni ezt, hanem a konkrét kockázattal kapcsolatban. Mint már korábban hangsúlyoztuk, tekintettel kell lenni arra is, hogy a munkavédelmi szempontból jelenleg megfelelőnek ítélt helyzet stabil-e.



8) Megfelelő-e a jelenlegi helyzet a kockázat kellően alacsony szinten tartására? Ha nem, milyen intézkedésekre van szűkség? Mi az intézkedések határideje és ki a felelőse?

Akkor nincs szükség intézkedésre, ha a jelenlegi helyzetben a kockázat egyrészt megfelel a munkavédelemre vonatkozó szabályok követelményeinek, másfelől tartósan, stabilan alacsony szinten tartható. Ebben az esetben azt kell rögzíteni, hogy intézkedésre nincs szükség.
Minden más esetben dokumentálni kell a szükséges intézkedéseket, a fontosságuknak és sürgősségeknek megfelelő határidő és a felelős feltüntetésével.
Például: Rendszeres ellenőrzéssel biztosítani kell hogy a dolgozók csak zárt cipőben tartózkodhassanak a műhelyben. Felelős: X. Y., határidő: év, hó, nap.
vagy A munkaeszközöket szikramentesekre kell cserélni, addig oldószeres munkát végezni nem szabad. felelős: Z.K., határidő: azonnal.



9) Mikor került sor a fentiek felülvizsgálatára, és milyen eredménnyel?

Rögzíteni kell, hogy mikor és milyen eredménnyel vizsgálták felül az elvégzett kockázatértékelést. Ha azt állapítják meg a felülvizsgálat során, hogy a kockázatokban nem történt változás, az alkalmazott intézkedések pedig változatlanul megfelelőek, ezt is dokumentálni kell. Ha a felülvizsgálat ismételt értékelést tesz szükségessé, az újabb kockázatértékelést el kell végezni.



Follow hrportal_hu on Twitter
További cikkek
Felsőfokú diplomával rendelkező szakdolgozó kap orvosi feladatokat

Csökkenteni kívánják az orvosok terheit például úgy, hogy megváltoztatják a kompetenciahatárokat. Így a jövőben olyan ellátási feladatot, amit... Teljes cikk

Szoborcsere és nemzeti ünnepből munkanap - ez a spanyol baloldali nacionalista párt javaslata

Eltávolítaná a Barcelona egyik jelképének számító Kolumbusz-szobrot a baloldali nacionalista és antikapitalista Népi Egység (CUP) nevű párt, mert... Teljes cikk

"Nem a bevándorlók szorítják le a béreket, hanem az őket kizsákmányoló munkáltatók"

A brit Munkáspárt vezetője szerint ha valahol feszültség keletkezik a Nagy-Britanniába érkező külföldi munkavállalók miatt, az rendszerint nem ők,... Teljes cikk

Budapestről irányítja a Dentons új európai igazgatója a Pro Bono tevékenységet

A Dentons Atanas Politovot nevezte ki a Pro Bono európai igazgatójává, aki budapesti székhellyel dolgozik majd - tájékoztatta a cég portálunkat. Teljes cikk

Mit ellenőriznek ősszel a munkaügyi felügyelők?

A munkaügyi hatóság minden évben több témakörben hirdet célvizsgálatot vagy akcióellenőrzést - írta Munkajog.hu. Teljes cikk

Kapcsolódó tartalmaink 1 2 3 Bezár