„A nyugdíj arra sem elég, hogy levegőt vegyek. Inkább dolgozom”

Felül a biciklijére, és négy kilométert teker a konzervgyárig. Napról napra így jár munkába Szabó Józsefné. Aktív életet él, rácáfol minden olyan sztereotípiára, amely szerint a nyugdíjasok élettere a fotel, tévé, konyha háromszögre koncentrálódik. Tegyük hozzá, nincs választása, muszáj dolgoznia. „Havonta 60 ezer forint a nyugdíjam. Ez még arra sem elég, hogy tisztességesen levegőt vegyek. A bankoknál nem kapok hitelt erre a kis jövedelemre, pedig jön a tél, és mindkét kazánom tönkrement, valamiből fedezni kellene a cseréjüket - panaszolta Szabó Józsefné. Amikor megláttam az újságban, hogy nyugdíjas munkavállalókat keresnek, egyből jelentkeztem a megadott telefonszámon. Én nem kérek ingyen semmit, jó lehetőség ez a keresetkiegészítésre.”

Mindkét fél részéről rugalmasan kezelhető munka

Nyár óta dolgozik nyugdíjasként a nyíregyházi EKO Konzervipari Kft.-nél, ahová a Keleti Szomszédok Közérdekű Nyugdíjas Szövetkezet közvetítette ki. Az Országgyűlés által elfogadott törvény értelmében kezdhették meg működésüket a közérdekű nyugdíjas szövetkezetek, amelyek a diákszövetkezetek mintájára nyújtanak munkalehetőséget a saját célcsoportjuknak. A kedvező adózási feltételeknek köszönhetően (mindössze a 15 százalék személyi jövedelemadó kerül levonásra a nyugdíjastól) a cégek és a munkavállalók számára is vonzó ez a foglalkoztatási forma. Az anyagiakon túl a rugalmasság a másik fontos szempont: a cégek a termelés-ingadozásukhoz tudják szabni a munkaerő-igényüket, a nyugdíjasok pedig szintén szabadon alakíthatják, hogy mikor és mennyi munkát vállalnak.

„Nem félek a munkától, elvégzem a feladatom”

„Ma például itthon maradtam, mert az előző napi munkában nagyon elfáradtam. Még aznap jeleztem Keleti Szomszédoknál, hogy pihennék egy napot, de holnap már megyek újra dolgozni. Ebben a korban már vannak korlátai az embernek, nekem gerincsérvem van és a vállízületeimmel is szenvedek. De egész életemben keményen dolgoztam, nem félek a munkától, és amit rám bíznak, azt most is becsülettel elvégzem. Van, hogy csak heti három napot bírok, máskor ötöt is; néha jól esik beiktatni egy-egy nap szünetet. Hála ég, ezt gond nélkül megtehetem” - árulta el a korábban óvodában gyerekekkel, aztán kereskedelemben és termelésben, nyolc évig egy gumigyárban is dolgozó Szabó Józsefné. A nyugdíjba vonulása előtt húsz évig vállalkozó volt, meleg konyhás büfét üzemeltetett a nyíregyházi KGST-piacon. „Én voltam a szakács, a mosogató és az eladó
egy személyben” - tette hozzá.

A szezonális munka véget érése után is dolgozna

Elmondása szerint a munkájára még senkinek sem volt panasza a konzervgyárban, és amíg van ereje hozzá, addig biztosan keresi majd a munkalehetőséget. „Hogy mi lesz akkor, amikor már nem leszek képes dolgozni, azt egyelőre nem tudom…” - jegyezte meg aggódással a hangjában. Mindenesetre a konzervgyári munka szezonális jellegű, hamarosan véget ér, de Szabó Józsefné nem marad otthon a foteljében. „Ha itt a szezon végével megszűnik a munka, akkor megyek vissza a Keleti Szomszédok irodájába, és kérek másik álláslehetőséget. Szerencsére abban már bízhatok, hogy lesz mit dolgozni” - zárta szavait. A cégek pedig abban bízhatnak, hogy az iskolakezdés után csökkenő diák munkavállalók számát ellensúlyozhatják a hasonló szövetkezeti rendszerből érkező nyugdíjas munkavállalókkal.