A városi óvodákban nagyobb csoportok vannak, a mi 21 fős csoportunk létszáma családiasnak számít, és több idő is jut egy gyerekre. Itt ebben a kis faluban nagyon közvetlen és nyitott kapcsolatban vagyunk a szülőkkel. Amikor a városi oviban dolgoztam Zalaegerszegen, úgy éreztem, hogy kevésbé alakult ki ilyen bizalmi légkör. Az is biztos ugyanakkor, hogy egy nagyobb helyen több pénzből lehet gazdálkodni. 

A szavaiból érződik, hogy hatalmas energiákat tesz a munkába, miközben otthon várja egy férj és három gyerek. Merre billen a munka magánélet egyensúly? Gondolt-e már arra, hogy ha nem pihen eleget, elérheti a kiégés? 

Őszintén mondom, hogy nem gondoltam erre még sosem. Ez a szó sosem lebegett még a fejem felett. Én a napjaim során nemcsak adom az energiát, hanem kapom is. Minden nap van egy olyan mondat, amitől jó kedvem lesz, egy ölelés, amit magammal viszek. Soha nem éreztem magam olyan mélyen, hogy arra gondoljak, hogy nem akarnám már ezt tovább csinálni. Amikor egy kisgyerek a két kezébe fogja az arcod, a szemedbe néz és azt mondja, hogy szeretlek Niki néni, az mindent megér. A munka-magánélet csak úgy működik, hogy az oviban a gyerek az első, otthon a család, és aztán éjjel vagy hajnalban, ahogy tudom, pótolom a papírmunkát. 

Akkor, ha a nap nem 24 órából állna, nem okozna gondot kitölteni. Mire elég a nyári szünet, akkor lehet egy nagyobbat pihenni? 

Nyilván nincs ez minden nap így, aludni is szoktam. Szerintem vannak olyan emberek, én is közéjük tartozom, akik nem szeretik a magányt. Ha napi 6-8 órában nyüzsögnek körülötted, akkor nehéz ebből kizökkeni. A szünetek első heteit, amikor a gyerekeim is táborban vannak, kifejezetten nehezen élem meg. Rengeteg feladatom lenne a háztartásban, ami egész évben elmarad, de nagyon rám tud törni a magány és hiányzik, hogy valaki csak a jelenlétével motiváljon arra, hogy tegyük a dolgunk. Törött szárnyú madárnak érzem ilyenkor magam. 

Mennyire elégedett a fizetésével? Mire elég? 

Nyilván bőven lenne a fizetésünket hova emelni. Az inflációhoz képest a fizetésünk tyúklépésben nő egy keveset évről évre. Kapok vezetői pótlékot, de nem fogom tudni lecserélni belőle az autómat, ez biztos. Nem a településen élek, a beutazást valamilyen szinten térítik, de a lassan érő autócsere kulcsfontosságú lenne ahhoz, hogy egyáltalán eljussak az óvodáig. A szakma megbecsültségének is jót tenne, ha jobban megfizetnének minket. 

Az óvodapedagógus képzésre jelentkezők száma folyamatosan csökken. Mit gondol, miért?

A bérezés ebben biztosan benne van. A fizetés a felelősséggel nincs egyenes arányban. A másik tényezője ennek az az általános közvélekedés lehet, hogy a mai gyerekekkel egyre nehezebb. A mai gyerek az állandó online lét, a kütyük világa miatt kevésbé tud játszani. Ez plusz kihívás az óvónői munkában. Túl egyszerű a fáradt szülőnek ezekhez az eszközökhöz nyúlni, melyek hatalmas erővel kötik le a gyereket. Régen is leterheltek voltak a szülők, de ilyen lehetőségek nem kínálkoztak. A logopédia terén kialakuló rengeteg probléma egyértelműen ennek köszönhető. Kevésbé látják a helyes artikulációt azok, akik tévéből tanulnak meg beszélni. 

Kell vagy szükséges a gyerekeket egyénileg fejleszteni, van erre idő, energia? Mi az óvónő feladata/célja a fejlesztésben? 

Mindenképpen célja kell, hogy legyen az óvónőnek a fejlesztés, főleg azoknál a gyerekeknél, akik rászorulnak. Szerencsére ebben segítenek nekünk az utazó gyógypedagógusok, logopédusok, konduktor, velük folyamatos kommunikációban vagyunk. Minden óra végén megosztják velünk a tapasztalataikat és mi is ez alapján dolgozunk tovább a gyerekekkel. A logopédus tanácsaiból az adott gyerekkel kapcsolatban sokat adoptálunk a napunkba. Ők a jobbkezeink, nekik speciálisabb a rálátásuk egy-egy problémára, így nagyon hasznos az együttműködés. 

Milyen elveket követ az óvónői munka során egy vegyes csoportban? Vajon úgy jönnek ki az óvónők a felsőoktatásból, hogy erre a kérdésre mindenki ugyanazt válaszolná?

Biztosan nem ugyanazt a választ adná mindenki, mert erre a szakmára különösen igaz az szerintem, hogy az alapszemélyiségünk a legfőbb mozgatórugónk a munkánk során. Engem az az elv vezet ebben a hivatásban, hogy a szeretet a legfontosabb. Bármit is csinálok, azt tartom fontosnak, hogy a szeretet a cél és az eszköz. Zárójelben mondom, hogy persze ennek nem csak a gyerekeknél kellene így lennie. Az oviban sok újdonsággal találkoznak a gyerekek, gondolhatunk itt arra, hogyan kell viselkedni másokkal. Napról napra új tevékenységek révén fedezzük fel a világot és az a kulcs, hogy mindenhez és mindenkihez szeretettel kell hozzáállni. Szeretettel és türelemmel mindent el lehet érni. 

A továbbképzések mennyit jelentenek?

Hétévente kell meglennie egy bizonyos kreditszámnak továbbképzésekből, ez a gyerekek érdeke is. Tavaly elvégeztem a diabétesz mentori képzés, ami idén nagyon jól fog jönni, mert lesz diabéteszes gyermekem. A képzés miatt bátrabban és magabiztosabban tudok majd segíteni neki. Nagy felelősség, inzulinos a kisgyermek. Emellett a díjmentes képzések is mind sokat adtak nekem például a mozgásfejlesztés kapcsán. A 21 között 4 sajátos nevelésű gyermek is van. Minden szakmai tudás jól jön. Pedagógiai asszisztenst sajnos nem igényelhetünk, mert ez csak legalább háromcsoportos intézménynél jöhet szóba. 

Ha hármat kívánhatna, hogy ennél a Pipitér-kert Óvoda nevű vállalatnál, melynek a menedzsere minél nagyobb legyen a nyereség, azaz a gyerekek jól-léte, mit kívánna? 

Elsőként jó szakembereket kívánnék, akik lelkiismeretesen végzik a munkájukat. Nemcsak az óvodapedagógusokra gondolok, hanem a fejlesztőpedagógusokra is. Nincs elég utazó szakember, így a gyerekek szakértői vizsgálat által előírt fejlesztése sok esetben nem teljesül. Másodiknak azt kívánom, hogy találjunk még valahol pályázati forrást és szépüljön meg ne csak az ovink belseje, hanem a külseje is. Harmadiknak pedig csupán annyit, hogy az egész világ forduljon ki a sarkából és minden szülőnek legyen kapacitása minőségi időt tölteni a gyerekével szeretetben! 

Nyitóképen Varró Nikoletta