A tanítás nem papírszagú tudomány, tudni kell elvarázsolni a gyerekeket - mi jelenti a sikert egy tanítónő számára?

Hogyan telik egy napja? Milyen iskolában tanít, milyen tantárgyakat, mennyi időt tölt a munkahelyén és mennyit foglalkozik még utána a másnapi felkészüléssel?

Egy hátrányos helyzetű veszprém megyei falu 130 fős iskolájában tanítok, a heti óraszámom nagyon változó. Most heti 22 órám van, ez az alapóraszám, és egy álom számomra, ez a legideálisabb. Pár hónapja emellett vittem az elsősök heti 5 darab matekóráját és az ötödikesek heti 4 magyaróráját, tehát 9 órával többet, ez nagyon megterhelő volt. A ma már internetalapú naplóba heti 32 órával kell elszámolnunk, a letanított órákat 32 óráig kell kiegészíteni azzal, hogy mi egyébbel töltöttük az időt. Ez nevetségesen kevés, ide beírunk valamit, de ennél sokkal több időt vesz el a másnapi felkészülés, a javítások. Sok kollégának alapból 32 óra az óraszáma, de múlt héten például a helyettesítések miatt nekem is meg lett volna ez a szám, órafelkészülés már bele sem fért volna. 

A plusz órákat vagy a helyettesítést kifizetik?

Bevallom, a túlóra kifizetése nehezen átlátható számomra, elvileg egy pedagógusnak csak akkor fizetnek túlórapénzt, ha átlépi a heti 32 hivatalos óráját. Bérpótlékot kapok viszont azért, mert az iskola hátrányos helyzetű településen található. 

Több befektetett munkát jelent egy hátrányos helyzetű településen tanítani, van összehasonlítási alapja? 

Ebben az iskolában két és fél éve vagyok fejlesztőpedagógusi munkakörben, előtte egy kisváros iskolájában dolgoztam 34 éven át, és úgy érzem, a kihívások ugyanazok. Egyáltalán nem mondható el, hogy csak a roma gyerekek problémásak, nem lehet általánosítani. Ott nem kaptam ilyen pótlékot, de ott is volt osztály, ahol 3 roma tanuló mellett 5 BTM státuszú és 2 SNI státuszú, tehát kiemelt figyelmet igénylő tanuló is volt. Ezek a gyerekek létszám szinten duplának vagy triplának számítanak. Azt nem tudom, milyen lehet egy nagyvárosi elitiskolában dolgozni. 

Az elektronikus naplóban ezek szerint nincs lehetőség feltüntetni a ténylegesen befektetett időt? Mennyit kell készülni a következő napra és mennyire segít az évek alatt megszerezhető rutin? 

A rutin sokat segít, de én még sok év után is minden órára átnézem újra az anyagot és készülök, próbálom előre beosztani az időt, hogy jól pörögjön az óra. A gyerekanyag is mindig más, a tankönyvek is állandóan változnak, naprakésznek kell lenni. Két és fél éve iskolát váltottam és a normál tanítónői, osztályfőnöki szerepből fejlesztő pedagógusi munkakörbe kerültem át. Ez új kihívások elé állított. Elsőtől nyolcadik osztályig fejlesztem kisebb csoportokban a lassabban haladó gyerekeket. Fontos, hogy átlássam a tananyagot, amit vesznek, és az éppen aktuális lemaradásaikban tudjak segíteni. Emellett egyéb általános fejlesztőgyakorlatokat viszek be nekik, sok időt vesz el, hogy kitaláljam, kit mivel tudnám leginkább bevonni a közös munkába, felkelteni az érdeklődését és motiválni a tanulásra. 

Mikor végezte tanulmányait, mi az, amit nem az iskolában tanult meg, hanem munka közben. Volt-e továbbképzésen, ez mennyire volt hasznos? Milyen képzést tartana hasznosnak?

Több mint 30 éve végeztem levelezőin a tanítóképzőt úgy, hogy közben már iskolában dolgoztam. Módszertanból kevés dolgot kértek akkor tőlünk a főiskolán, viszont sok felesleges dologra emlékszem, például a politikai gazdaságtanra. Szerintem minimális dolgot kaptam a főiskolától, inkább mindent a saját szakállamra tanultam meg, illetve a kollégáktól. Az akkori munkaközösségi vezetőnek sokat köszönhetek. Az évek során több különböző tanfolyamot is elvégeztem. Amit a legjobban fel tudtam használni a későbbi magyartanítások során az egy 120 órás drámajáték-vezetői tanfolyam volt. Egyéb képzések, amin részt vettem: tanulási zavarok, szövegértés erősítése, játék az oktatásban, pozitív pedagógia, számítógép használata az oktatásban. Amiben hiányérzetem van, és amit szívesen tanulnék, ha nem nyugdíj előtt állnék, hogy én is tudjak játékos fejlesztő programokat készíteni, például szabadulószobát. Szeretnék otthonosabban mozogni azokon az internetes felületeken, melyek játszva tanítják a gyerekeket és lehet jól differenciálni. Úgy érzem, ebben van a jövő. 

Ezek a képzések kötelezőek voltak vagy önként választotta őket? Fizették a tanfolyamok díját? 

6 év alatt kötelezően kell elvégezni meghatározott kreditszámú képzést. Volt olyan, amire csak azért mentem el, mert ingyenes volt és kellettek a kreditek. Például a szivacskézilabdázás gyakorlati alapjait nem tudtam beépíteni a munkámba, de egyébként élveztem. A tánc és dráma képzésnek is csak annyiban vettem hasznát, hogy jól jött a farsangi tánc betanításához. Sajnos, az igazán hasznos képzések drágák voltak és magamnak finanszíroztam, ritkák az ingyenesek. 

Tud egy tanítónő minden tárgyban egyformán remekelni, tehetséget gondozni és fejleszteni a lemaradó tanulót, tehát differenciálni? 

34 évig tanítóként dolgoztam, főleg magyart tanítottam és magyarhoz kapcsolódva bizonyos készségtárgyakat, de a 34 év alatt 4 évet tanítottam csak matekot. Én olyan iskolában dolgoztam ahol a tanítópárosok osztályonként felosztották egymás között a magyart és a matekot a készségtárgyakkal együtt, illetve ketten váltva vitték a délutáni napközit is. Abban az intézményben ahol most dolgozom, egy osztályfőnök visz délelőtt minden órát, a párja pedig a délutáni napközit. Nekem pont azért tetszett jobban a tantárgyi felosztás, mert jobban el lehet mélyülni egy tárgyban, délután ráláttam arra, hogy mennyire ment át, amit délelőtt tanultunk és ezt még délután lehetett finomítani. A délelőtti lyukasórában átnéztem az órai munkáikat, láttam, hogy vették az akadályokat, ez alapján tudtunk korrigálni délután. A délutános műszak sem csak gyerekmegőrzés, ezt is igyekszünk színesíteni, hogy aki végzett, annak legyen kreatív választási lehetősége jól eltölteni az időt. Délután lehet a fejlesztésre szoruló gyerekekre is több időt szánni, vagy ha van fejlesztőpedagógus, vele megbeszélni, hogy mivel hogyan haladjanak. A délutánból csippentünk le időt a levelezős versenyek átbeszélésére is, felkészülünk a szépírás, nyelvtan, szövegértő vagy szavalóversenyekre. 

Mekkora többletmunkát jelent az osztályfőnökség? 

Az osztályfőnöknek mindent tudnia kell a gyerekről, figyelni minden gondjára, bajára, napi szinten tartani a kapcsolatot a szüleivel. A legfontosabb plusz feladat a közösségépítés, a közös programok, teadélutánok, a moziba, színházba járás megszervezése. Sokat kell készülni az ünnepekhez kapcsolódó műsorok színpadra állításához, nem kis feladat felkészíteni az osztályt egy egész iskola előtti produkcióra. Az osztályaimmal erdei és nyári táborokon is részt vettem 30 éven keresztül. 

Hangos a sajtó a kormány új terveitől, mely szerint rendszerszintű éves belső teljesítményértékelés bevezetését tervezik a pedagógusok számára. A cél elvileg az, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon a belső ellenőrzés, amit pedagógusok esetében az intézményvezetők végeznek el egy összetett szempontrendszer alapján és az átlag felett teljesítő tanárok pluszpénzt kapnak. Eltörölnék az eddigi kötelező minősítést, csak a gyakornokoknál maradna a jelenlegi rendszer. Mit gondol erről? 

A kötelező minősülést a pedagógus II. fokozatba lépéshez, amit most el akarnak törölni, én elvégeztem. Rengeteg energiát tettem bele. Munka mellett másfél hónapig minden estém és hétvégém ráment, nem látott a családom. Sajnálom, az erre szánt időt, de ez a rendszer sem volt jó. Túl sok volt a papíralapú beadvány, és a tanítás nem papírszagú tudomány, a pandémia alatt már az a kevés tanórai minősítés is elmaradt. Az új tervek szerinti szempontrendszer szerintem ad okot aggódni valóra. A kritériumok, mint például, hogy ki mennyit versenyeztetett, mekkora az iskolai hiányzások száma, nagyon sok visszásságra és pedagógusok közötti egymásnak feszülésre adnak majd okot. Úgy érzem, ez alapján nem lehet senki munkáját megítélni. 

Mi alapján lehet megítélni? 

Nagyon nehéz. Nincs objektív mérce, ahogy nincs ugyanolyan gyerek és szülő sem. Lehet, hogy több fizetést kap majd, akinek jobb versenyeredményei vannak, a kollégája meg megszakad, hogy egy hátrányos helyzetű gyereket rávegyen arra, hogy megfogja a ceruzát. Jó családi hátterű gyereket versenyre vinni sokkal könnyebb.  

Mennyire intézmény vagy vezetésfüggő, hogy egy pedagógus hogy érzi magát a munkahelyén? 

Szerintem senki, semmit sem szeretne tenni azért, hogy jól érezzük magunkat. Helyi és országos szinten is rossz a közhangulat, inkább uszítást érzek, mint segítő kéznyújtást. Régóta nem hallottam intézményes pedagógusi közösségépítésről. 

Megélt-e pályája során kiégést? Érezte-e úgy az elmúlt évek során, hogy nem érez belső motivációt és váltania kellene?

A 34 év utáni intézményváltásom pont emiatt volt. Úgy éreztem, nem kaptam elég segítséget a vezetéstől, nem hallgatták meg a kéréseim, a megkérdezésem nélkül születtek döntések a fejem és az osztályom felett. Akkor nagyon azt éreztem, hogy más szeretnék csinálni. Hosszúak voltak az esték, amiket elvett tőlem a munkám. Irigyeltem a férjem, aki esténként már letehette a lantot és nem pörgött a munkáján, hanem volt ideje kikapcsolódni. Akkor felmondtam, és 3 hónapig munkanélküli voltam. Végül mégis megtalált a szakmán belül egy új kihívás, a fejlesztő pedagógus munkakör. Most élvezem, hogy másra kell felkészülnöm, hogy nem ugyanazt csinálom, mint előtte több mint 30 éven keresztül. 

Az őszi, téli, tavaszi szünetek és a hosszabb nyári szünet tudja kárpótolni valamennyire a hosszú munkanapokért? 

Persze jól esnek a szünetek, de sok éven át a nyári szüneteim is táborokkal teltek. 2-3 héten át még az iskola kattog a fejemben, a 4. hét, mire ki tudok kapcsolódni. Évközi szabadsága viszont csak a kisgyerekeseknek van. 

Mi jelenti az ön számára a sikert? 

Siker az, ha úgy jössz ki egy óra végén, hogy tudtál adni a gyerekeknek valamit és mindezt úgy, hogy ők jól érezték magukat. Amikor érzem, hogy végig a kezemben van az óra, az nekem egy nagy siker. Siker, hogy egy hatodik osztályos roma kislányt két év alatt a bukás széléről felhoztam 4-es matekra. Magatartásproblémás, de ha megtalálod hozzá a kulcsot, nagyon tud küzdeni. 

Ehhez legfőképp rengeteg készülés kell? 

Az biztos, hogy nagyon tudni kell elvarázsolni a gyerekeket. Amikor nyolcadik órában bemegyek két nyolcadik osztályos kamaszfiúhoz fejlesztő órára, el lehet képzelni, mennyire örülnek nekem. Sokat készülök rá, hogy vonzóvá tegyem számukra az órát. Először is kinyomtatva viszek be nekik aktuális híreket, ezt bekezdésenként átolvassuk és megbeszéljük, miről szól. Legutóbb egy hős debreceni gimnazistalány történetét olvastuk el velük, aki megmentette a fuldokló osztálytársa életét. Olvastunk a török földrengésről, de nagyon érdekelte őket a műanyagot lebontó gombákról behozott cikk is. Ebbe belerejtek egy kis nyelvtant, utána gyakorlunk matekot, száraz műveletekből lehetőleg minél kevesebbet, aztán a laptopomról elindítunk egy Worldwall vagy LearningApps alkalmazást (web2-es alkalmazás, tananyaghoz köthető interaktív feladatok – a szerk.). A 45 perc minden másodpercében pörögnie kell az órának, különben ezek a kamaszok simán megteszik, hogy kéretlenül és indulatosan elküldenek a fenébe. Ha 5-8 percenként más csinálunk, akkor sikerül lekötnöm őket. Nagy kihívás. 

Nehezebb elvarázsolni a mai gyereket? Tényleg több ma a sajátos nevelési igényű tanuló, vagy igaz az a városi legenda, hogy régen is volt, csak papírt nem kaptak róla. 

A régi gyerekek sokkal jobban tűrték a monotonitást, mindenki tette a dolgát. A mai gyerek egyből odavágja a szemem közé, ha unatkozik, és sokkal tiszteletlenebb mer lenni a pedagógussal. Ebből a szempontból a szülők is sokat változtak. Tanulási zavar szerintem régen is ugyanennyi volt, csak nem neveztük nevén. 

Egy amerikai fiatalok között végzett felmérés szerint a legboldogabb szakmák versenyében a pedagógusok nyertek. Nagyon eltérő, hogy különböző országokban milyen körülmények között és milyen fizetésért dolgoznak a pedagógusok. Mennyire számít a pénz, mennyire elégedett a fizetésével? Ha újrakezdhetné, választaná még egyszer ezt az utat? 

Szeretek tanítani, szeretem megélni, ha jól sikerül egy óra. 300 ezer forint körüli a nettó fizetésem pár évvel a nyugdíj előtt. A minősítés és a hátrányos helyzet miatti bérpótlék nélkül 260 ezer forint körül lenne. Rengeteg saját pénzből vett kártyajátékot, társasjátékot vittem és viszek be a gyerekeknek. Itt sok a hátrányos helyzetű család, múlt héten varrtunk, én vittem a tűt és a cérnát, mert tudtam, hogy fele osztálynak nem lesz. Az iskolában csak témazárókat fénymásolhatok, így a férjem munkahelyén fénymásolom a fejlesztő órai feladatokat, mert fejlesztésre tankönyv sincsen. Nem mindegy a körülmény és nem mindegy a fizetés, pedig nem kis felelősséggel bíró szerepet tölt be egy tanítónő minden ember életében. Bízom benne, hogy a nap végén én is és a gyerekek is azt tudjuk majd mondani, hogy megérte.  

Nyitóképen Varga Krisztina