Húsz-harminc évvel ezelőtt a fizetéseket fizetési listán kellett aláírással átvenni, ahol mindenki láthatta, hogy akivel egy osztályon dolgozik, annak mennyi a fizetése. A rendszerváltás után a privatizációval és az informatika gyors fejlődésével hazánkban is lehetővé vált, hogy mindenki egyéni fizetési kimutatást kapjon havonta. Az egyénre szabott kimutatások éppen időben jöttek, mivel a dolgozók átlagfizetései egyre jobban eltértek. Egy vállalaton belül a javadalmazások között olyan hatalmas rések alakultak ki, amit a munkáltatók igyekeztek és igyekeznek titokban tartani. Ennek ellenére napjainkban próbálkozások történnek arra, hogy nyilvánosságra hozzák a legfelső vezetők bérét.

Vannak olyan állások, ahol nyilvánosak a bérkategóriák, ilyen például a közalkalmazotti bértábla. Reálisnak azonban ez sem tekinthető, hiszen ha a közalkalmazott túlórázik, vagy egyéb munkát végez, az erre adott javadalmazást már nem teszik közszemlére. Pár éve terjedt el, hogy nyilvánosságra hozzák a vezető köztisztviselők béreit, de vajon mennyire tekinthető ez reálisnak. Jogszabály nincsen a fizetések nyilvánossá tételére.

A Bajnai-kormány 2009. szeptember 15-ével határozott úgy, hogy nyilvánosságra kell hozni az interneten minden olyan vezető tisztségviselő pénzbeli juttatásait, aki állami többségi befolyással működő gazdasági társaságnál tevékenykedik. A kormányrendelet szerint minden cégnek - és több száz ilyen van - a saját honlapján kell publikálnia az adatokat. Ezt a rendeletet is kevés cég tartotta be. Az Origo bankok körében végzett felmérése szerint, a legtöbb bank azzal utasította vissza a válaszadást, hogy a bérezés nem nyilvános adat és nem nyilatkoznak.

Miben kereshetjük az okokat?

Több oka van annak, hogy titkosak a fizetések. Az 1990-es években kezdtek elterjedni a kis- és középvállalkozások, egyéni vállalkozások. Az 1989-es adórendszer bevezetésével olyan mennyiségű adót kell befizetniük a cégeknek, hogy az adóterhek kiküszöbölésére nem minden esetben jelentik be teljesen az alkalmazottakat, fizetésük egy részét "zsebbe" adják. Ilyen körülmények között igyekeznek eltitkolni, hogy valójában kinek mennyi is a fizetése. Ez a tény erősen befolyásolja a cégek versenyhelyzetét. Hogyan maradhat versenyben egy olyan vállalat, amely például 400000 forint bruttó fizetést ígér a dolgozónak teljesen bejelentve, egy olyan céggel szemben, aki minimálbérre jelenti be a dolgozót, kézbe viszont többet ad, mint az előbb említett fizetés nettó összege.

Sok vállalatnál az adatvédelmi szabályokon és a személyiségi jogok védelmén túl azért sem publikálják a fizetéseket, mert a versenytársak ebből az információból komoly előnyt kovácsolhatnak.

A fizetések titkossága nem magyar sajátosság - mondta Dr. Juhász Márta, a BME APPI Ergonómia és Pszichológia Tanszék docense. Sőt, az egész világon jellemző, hogy nem illik megkérdezni, kinek mennyi a fizetése, jövedelme. A cégek időnként jobbnak tartják, ha titoktartási szerződést iratnak alá a dolgozókkal a fizetésükre vonatkozóan, itthon és külföldön egyaránt.

Hazánkban is sok esetben szerződés köti a munkavállalókat, mégis szeretnének beszélni róla. Az ilyen embereket általában az motiválhatja, hogy mennyire van alul vagy felül az ő fizetése a többiekhez képest, tehát az egyén folyamatos összehasonlítást tesz másokkal. Ennek az oka, hogy nem elégedettek önmagukkal, vagy nem stabil az önmagukról kialakított kép. Olyan érzésük lehet, hogy alulfizetettek a másikhoz képest és alulértékelik magukat. Sokszor persze az asszertív (határozott) emberek több pénzt ki tudnak "csikarni" a vezetőtől/tulajdonostól, de lehet, hogy valóban többet is dolgoznak. A fizetés sokszor az egyéni tárgyalóképességen múlik, és csalódottak leszünk, ha szembesülünk mások fizetésével, és talán a magyarok vágynak erre a csalódottság érzésre - nyilatkozta Juhász Márta.

A fizetések titkosságánál az emberi tulajdonságokat sem szabad figyelmen kívül hagyni. Milyen jó lenne, ha mindenki tudomásul venné, hogy csak azt a pénzt tudja elkölteni, amit ő keres és nem kutakodna a másik pénztárcájában. Azonban ez nem így van. Minden cégnél van egy-két kollega, aki valamilyen úton- módon megtudja a másik fizetését, és ha ez magasabb, mint az övé, pletykálkodik, irigykedik, rossz hangulatot kelt.

Figyelembe kell venni, hogy a fizetéseknél emberekről beszélünk és nem tárgyakról. Két azonos típusú autó lehet egyforma, nyújthat egyforma teljesítményt, de két dolgozó nem. A mindenkori fizetés pedig függ a munkavállalók teljesítményétől. Még egy tényezőt meg kell említeni, mégpedig a vezetők szubjektív ítélethozását. Kisebb vállalkozásoknál figyelhetjük meg, akik nem áldoznak arra, hogy tanácsadó cég határozza meg a besorolásokhoz tartozó jövedelemszinteket, hogy a fizetések némely esetben szubjektív döntések alapján születnek.

A kaliforniai Marshall iskola egyik tanára Ed Lawler több mint tíz éve kutatja, miért titkosak a fizetések. A vezetői fizetések vizsgálatánál arra az eredményre jutott, hogy a legtöbb vállalat legfelsőbb vezetőinek fizetései nyilvánosak. Több esetben még a középvezetői fizetéseket sem titkolják. Az alsóbb besorolásba eső munkavállalók sem titkolják túlzottan a fizetésüket és valójában csak a privát szektor fizetései titkosak.

A fizetések nyilvánossága azt a veszélyt is magában hordozza, hogy túlzott igények léphetnek fel a munkavállalók között. A tanár találkozott olyan munkavállalóval, aki azt mondta, hogy jelentős fizetésemelést kapott, a konkrét összeget nem mondta meg és így a környezete hajlamos volt túlreagálni a hallottakat. Végkövetkeztetésként azt a tanulságot vonta le, hogy jobb nem beszélni a fizetésekről, tudomásul kell venni, hogy ezt nem illik, hiszen számos félreértést okozhat.

Amerikában és más kontinenseken is a banki topvezetők fizetései nyilvánosak, mert majdnem minden pénzintézet a tőzsdén van, a tulajdonosoknak pedig joga van ahhoz, hogy tudja, mennyit keresnek a vállalatvezetői. Szintén amerikai sajátosság, hogy a világsztárok büszkén teszik közzé a fizetésüket, azonban ezt az állampolgárok kezelni is tudják.

Az országok időnként bérezési tanulmányokat végeznek. A Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara és a Kienbaum vállalati tanácsadó cég 2009-ben végzett felmérése kiterjedt a cégeknél kereshető fizetésekre is. A megkérdezettek szerint egy ügyvezető átlagos éves jövedelme 21,4 millió forint, a kereskedelmi igazgatóé 13,8, a jogi igazgatóé 12,8, az értékesítési - és marketing - vezetőé 12,5, a HR-vezetőé 9,2, az informatikai igazgatóé pedig 8,5 millió forint évente. Ugyanakkor a key account menedzsereké 5,9, az értékesítőké 4,9, a rendszergazdák 4,6, a menedzserasszisztensek pedig 3,2 millió forintot kapnak évente. A felmérés kitért arra is, hogy az egyes cégeknél akár 60 százalékos eltérés is mutatkozhat.

Végül összegezhetjük, hogy ha a munkavállaló konkrétan nem tudja, hogy egy új munkahelyen mennyi fizetést kérhet, ha a meglévő bérénél 25 százalékkal többet kér, valószínűleg azt meg is fogja kapni.