Özvegyi nyugdíj

Özvegyi nyugdíjra elsődlegesen az elhunyt házastársa, özvegye jogosult. De bizonyos feltételekkel az elvált házastárs és az élettárs is kaphat.

Özvegyi nyugdíjra jogosult a házastársra előírt feltételek fennállása esetén az is, aki élettársával ennek haláláig

• egy év óta megszakítás nélkül együtt élt és gyermekük született, vagy
  
• megszakítás nélkül tíz év óta együtt élt.
  

Élettársa után nem jogosult özvegyi nyugdíjra az, aki a megjelölt együttélési időszak vagy ennek egy része alatt özvegyi nyugdíjban vagy baleseti özvegyi nyugdíjban részesült.

Özvegyi nyugdíjra az jogosult, akinek házastársa öregségi nyugdíjasként halt meg, vagy akinek házastársa

• a 22 éves életkor betöltését megelőzően hunyt el, és
  
• az iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül, vagy
  
• összesen legalább 2 év,
  
• a 22 éves életkor betöltését követően, de a 25 éves életkor betöltését megelőzően hunyt el, és legalább 4 év,
  
• a 25 éves életkor betöltését követően, de a 30 éves életkor betöltését megelőzően hunyt el, és legalább 6 év,
  
• a 30 éves életkor betöltését követően, de a 35 éves életkor betöltését megelőzően hunyt el, és legalább 8 év,
  
• a 35 éves életkor betöltését követően, de a 45 éves életkor betöltését megelőzően hunyt el, és legalább 10 év,
  
• a 45 éves életkor betöltését követően hunyt el, és legalább 15 év szolgálati időt szerzett.
  

Az özvegyen túl a jogszabály szigorúbb feltételek mellett ugyan, de az élettárs számára is lehetővé teszi az özvegyi nyugdíj megállapítását abban az esetben, ha élettársával egy év óta megszakítás nélkül együtt élt és gyermekük született, vagy megszakítás nélkül tíz év óta együtt élt [Tny. 45. § (2) bekezdés]. Ez azonos nemű élettársakra is vonatkozik.

Özvegyi nyugellátás kizárólag abban az esetben állapítható meg, ha mind a hozzátartozó, mind pedig az elhunyt jogszerzőre vonatkozó jogosultsági feltételek teljesülnek.

A hozzátartozók esetében a jogosultsági feltételek attól függnek, hogy az elhunyt jogszerzővel a halál bekövetkezésekor, milyen családjogi jogviszonyban álltak.

• ha a hozzátartozó az elhunyt jogszerzővel házastársként élt együtt, úgy abban az esetben az özvegyi nyugdíjra való jogosultsági feltétel, hogy az elhunyt jogszerző a halála időpontjában saját jogú nyugdíjas legyen, vagy, amennyiben nem volt saját jogú nyugdíjas, úgy abban az esetben a halála időpontjában betöltött életkorához előírt szolgálati időt megszerezte;
  
• ha a hozzátartozó az elhunyt jogszerzőtől elvált, vagy a házastársától külön élt, özvegyi nyugdíjra - a jogszerzőre vonatkozó jogosultsági feltételek fennállása esetén - abban az esetben lehet jogosult, ha házastársától annak haláláig tartásdíjban részesült vagy részére a bíróság tartásdíjat állapított meg;
  
• ha a hozzátartozó az elhunyt jogszerzővel élettársi jogviszonyban élt, kizárólag abban az esetben lehet jogosult özvegyi nyugdíjra - a jogszerzőre vonatkozó jogosultsági feltételek fennállása esetén -, ha élettársával annak haláláig egy év óta megszakítás nélkül együtt élt és gyermekük született, vagy megszakítás nélkül tíz év óta együtt élt, feltéve, hogy az együttélésük - vagy annak akár csak egy része - alatt özvegyi nyugdíjban nem részesült.
  

Több jogosult esetén az özvegyi nyugdíjat a jogosultak között egyenlő arányban meg kell osztani. Ha a különélő, illetőleg elvált házastársnak a ráeső arányos résznél kisebb összegű ideiglenes özvegyi nyugdíj jár, a különbözet az özvegyi nyugdíjast, illetőleg az együttélés alapján ideiglenes özvegyi nyugdíjra jogosultat illeti meg.
Társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény