"Létminimum alatt élnek tanárok"

Mint kedden megírtuk, az idei pedagógusnapot is tüntetéssel "ünneplik" a tanárok. Az öt ágazati érdekvédelmi szervezet (amelynek össztagsága lefedi az országban tanító mintegy 140 ezer pedagógus több mint felét) június 3-ai közös akcióján a résztvevők már nem kérni fognak, hanem követelni. Mégpedig két dolgot: a köznevelési és a szakképzési törvény bevezetésének elhalasztását egy évvel, és azok érdemi tárgyalások utáni felülvizsgálatát, valamint 2013. január 1-jétől 20 százalékos béremelést. Galló Istvánnéval, a Pedagógusok Szakszervezetének elnökével beszélgettünk a "bekeményítésről".

A tüntetés bejelentésekor úgy fogalmazott, hogy nincs tovább türelem, nincs tovább megértés. Már nem kérnek, követelnek.

Az öt ágazati szakszervezet által a tavalyi pedagógusnapon szervezett tüntetésen még kérésünk volt a kormány felé, hogy a köznevelési és a szakképzési törvények előkészítése során végre kezdődjenek el valós egyeztetések a szakmai és az érdekvédelmi szervezetekkel a törvényekről. Akkor még csak kértük ezt. Az államtitkár akkor a válaszában eléggé sértő, lekezelő módon beszélt a tízezres tömegről, a kirándulgató, buszozgató tanárokról. Most viszont valóban, már követeljük, hogy halasszák el a két törvény bevezetését, illetve azt, hogy 2013 januárjától 20 százalékkal emeljék meg a közszolgák (tanárok, bölcsődei dolgozók, iskolai kisegítő személyzet, kulturális terület szakemberei stb.) bérét.

A beígért pedagóguséletpálya-modell 2013. szeptembertől fizetésemelést is tartalmaz, nem lehetett addig várni a béremelési követeléssel?

A béremelés bevezetésének határidejét folyamatosan módosítják, és nem merik kimondani, hogy több ezer elbocsátott pedagógus megtakarított pénze lesz a fedezete az ígéret betartásának. Az ígért magasabb bérért cserébe, a pedagógusok 40 órás heti munkaidejének 80 százalékával az intézményvezető rendelkezik. Ez burkolt óraszámemelés, ami a munkaterhek radikális növekedésével, a másik oldalról pedig pedagógusok elbocsátásával fog járni. Egyébként a legutóbbi kormányzati tervekben az életpályamodell ---– a decemberben elfogadott törvényben leírt ---– jövő szeptemberi bevezetését a gazdasági helyzettől teszik függővé. És, mint mondtam nem csak a pedagógusbérekről van most szó.

Honnan lenne pénz hirtelen egy általános 20 százalékos béremelésre?

Lehet, hogy demagógnak fog hangzani, de akkor, amikor ennyire szűkös a büdzsé, talán felül kellene vizsgálni a kiadásokat, mint minden háztartásban. Bár nagyon támogatjuk az egészséges életmódot, a mozgást, de talán kevesebb stadiont kellene építeni. Vagy kevesebbet kellene költeni közterek átalakításra, utcanevek megváltoztatására, és biztos számos olyan tétel van még a költségvetésben, amit át lehetne fordítani a pedagógusok megbecsülésére. Az állam hetente jön ki új adóötletekkel, amik lehet, hogy csak néhány ezer forint pluszt jelentenek a családoknak, de a kollégáinknak, akik nettó százezer forintot keresnek, ezek a tételek is húsba vágók. Ki lehet mondani, hogy sok tanár a létminimum alatt él. Miközben a munkaterheik egyre növekednek. A kormány tett lépéseket, hogy az egészségügyben legyen valamilyen béremelés. Ez nagyon fontos, támogatjuk. De azt kérjük, illetve követeljük, hogy ne feledkezzen meg rólunk sem. Nem lehet tovább halogatni a pedagógusbérek és a többi közszolga béreinek rendezését.

A köznevelési és a szakképzési törvényt tavaly decemberben elfogadta a parlament. Milyen esélye van a másik követelésüknek, hogy halasszák ezek bevezetését egy évvel?

A törvények előkészítetlenek. Technikailag megoldhatatlan például több mint 4 ezer intézmény állami átvétele. Ez 1,4 millió tanulót és több mint 121 ezer pedagógust érint! Látjuk a megyei fenntartású intézmények átvételét: akadozik a rendszer, nincs meg a finanszírozási háttér. Ráadásul máris beleszaladtak egy fiaskóba, amikor a kiírt vezetői pályázatok fele sikertelen lett. És itt csak 214 intézményről volt szó. Semmi garanciát nem látunk arra, hogyan tudja majd átvenni az összes iskolát a kormányhivatal, illetve a járási hivatal, amikor ennek még a rendszerét sem dolgozták ki, most ötletelnek rajta. Én azt gondolom, hogy amikor a kormány áttekinti, hogyan is áll az államosítás folyamata, rá fog jönni, hogy kivitelezhetetlen a közoktatási rendszer ilyetén, azonnali átalakítása. Egyébként a köznevelési törvény mintegy 90 százaléka idén szeptembertől hatályba lép, de ehhez nem készültek el a kormányrendeletek. A törvénykezésről szóló törvény azt mondja ki, hogy úgy kell egy jogszabályt bevezetni, hogy annak megismerésére és alkalmazására bőségesen legyen idő. Itt nem lesz. Az nem megoldás, hogy a törvényt pénteken elfogadják, és hétfőn hatályba lép. Az nem megoldás, hogy a kormány szerdán elfogadja a rendeletet, és hétfőn alkalmazni kell. Meg sem ismerik a jogszabályt azok, akiket érint. Ez a dolog tartalmi része. De van egy finanszírozási része is, amiről nem beszélnek, hogy ez a grandiózus terv mibe kerül. A költségvetésnek honnan van pénze a kormányhivatalok felállítására, az infrastruktúra megteremtésére, a személyi állomány fizetésére? Ehhez hozzájön a közoktatás működtetése, ami egy részben eddig is állami feladat volt, más részben viszont az önkormányzatok is jelentősen hozzájárultak a költségekhez. Nem világos, hogy ez utóbbit hogyan fogja pótolni az állam? Van olyan gazdagabb önkormányzat, akitől el tud venni pénzt, de nagyon sok helyen nincs semmi bevétel, onnan nincs mit elvenni. És sorolhatnám, sok olyan kérdés van, amire még nincs válasz.

Hoffmann Rózsa tegnap azt mondta, hogy sok sikert a tüntetéshez, de nem tudja értelmezni a követeléseket. Nem úgy tűnik, hogy célba érnek. Mi lesz a következő lépés?

Azt gondolom, hogy erre nem kell reagálnom. Nem megyek bele, hogy a sajtón keresztül üzengessünk egymásnak. Egyébként egészen konkrét elképzeléseink vannak arról, hogy ha nem fogják figyelembe venni a követeléseinket, akkor milyen újabb lépést fogunk tenni. Ezt azonban csak akkor mondjuk el, ha majd odaérkezünk, ha "helyzet lesz". Én remélem, hogy erre nem kerül sor, mert ha a kormány a felvetéseinket alaposan végiggondolja rájön, hogy a költségvetésnek nincs pénze ehhez az átalakításhoz. Az egy évvel való elhalasztás egyfajta menekülési útvonal lehet számukra is, hogy a rendszer ne dőljön össze.

Ha, mondjuk, tényleg elhalasztanák a törvények bevezetését, de a fizetésemelésről nem hajlandók tárgyalni se, lépnek a szakszervezetek?

Erről nem tudok nyilatkozni a másik négy ágazati szakszervezet véleménye nélkül. Közösen fogjuk a megfelelő lépéseket eldönteni.

Az új emberi erőforrás miniszterrel felvették már a kapcsolatot?

Még nem, de nagyon sokat várunk Balog Zoltántól. A megnyilatkozásai reményt adnak arra, hogy tárgyalóasztal mellett tudjunk megállapodni a közoktatás dolgaiban. A szakszervezeteknek ugyanolyan eminens érdekük egy jó közoktatás, mint a kormánynak. Nem akarunk ebben kerékkötők lenni, de kritikai észrevételeinket természetesen megfogalmazzuk. Ha elhalasztanák a törvények bevezetését és lennének érdemi tárgyalások annak jobbításáról, a PSZ most rögtön elő tudna állni egy kidolgozott törvénymódosító javaslatcsomaggal. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a közoktatás nem csak a gyerekek, a pedagógusok ügye, hanem az egész társadalomé. Ha a szakképzésből olyan gyerekek kerülnek ki, akik csak segédmunkási feladatokat lesznek képesek elvégezni, ha a közoktatásból olyan gyerekek kerülnek ki, akik nem képesek értőn olvasni, számolni, és tanultak meg tanulni, annak a hátrányát az egész társadalom viselni fogja.