Ahány ország, annyi Mikulás

Ahány ország, annyi Mikulás 2004. december 7. " class="kapcsszoveg">Szentgyörgyi Andrea A holland Mikulás a fényes Madridból, görög barátja néhány hetes csúszással Lappföldről érkezik. Van, ahová tengerjáró gőzhajón és fehér paripán, szerecsen kísérettel, máshová rénszarvason, majd a kéményen át jut el. Ön mit szól hozzá? Hazánkban is több neve van, és ha a világban egy kicsit jobban körülnézünk, még többre is akadhatunk: mindannyian ugyanarra az ősz hajú, hosszú szakállú, piros kabátos kedves öreg, strapabíró bácsira gondolunk, aki ilyentájt minden évben ellátogat hozzánk. Télapó vagy Mikulás, a Tél Apja, a jó öreg Szent Miklós: a megnevezés igazából nem számít, kinek mi áll közelebb a szívéhez, ebben az évben is lecsúszott a kéményeken, vagy meglátogatta az ablakainkat a mogyoróval, naranccsal és csokival megpakolt zsákjával. Mikulás ünnepe sok európai kultúrában megtalálható, ám mégis mindenhol valahogy más.Üzleti fogásA kitisztított cipő Hollandiában is az ablakban vagy az ajtóban várja SinterKlaas ajándékait, ráadásként azonban egy-két répa díszeleg benne, hogy a fehér paripa se maradjon éhen. A mai modern társdalomban még az Albert Hein nevű élelmiszerhálózat boltjaiban is lehet cipőket tárolni, amelyeket csokibetűkkel (az ünnep abszolút slágerével) és mandulás sütikkel tölt fel... no nem, nem a Mikulás, hanem az üzlet személyzete.A korán behajózó holland Hollandul SinterKlaas (ejtsd: Szinterklász), aki a hollandok többsége szerint nem azonos az óceán túloldalát látogató giccses Santa Clausszal... a magyar Mikulásról nem is beszélve. Mikor először hallottam ezt a megállapítást, csodálkozva kérdeztem holland barátomtól, hogy vajon elképzelhetőnek tartaná a két piros kabátos rokoni kapcsolatát - ha nem is testvéri, legalább unokatestvéri -, de válasza rövid és velős „nem" volt. Elutasításán mi, nem hollandok többször is jót derültünk, mivel mindannyian valami más kultúrkörnyezetből kerültünk Hollandiába, de SinterKlaas-féle lény nálunk is volt. De hiába, a hagyomány az hagyomány, s ne próbálja egy külföldi sem megmagyarázni neki (mármint jelen esetben Rob barátomnak), hogy amiben kisgyerek korától fogva hitt, és akit csodált, az esetleg nem lenne igaz. De nézzük csak sorjában: miben különbözik a holland a mi magyar Mikulásunktól, mert töredelmesen be kell valljam, hogy elég sokban. SinterKlaas már november elején megérkezik, s csak december 5-én távozik Hollandiából. Azért jön korábban, hogy ajándékai kiosztása előtt még bejárhassa az országot. Mert ünnepvárás ez, valahogy úgy, mint nálunk az Advent: és SinterKlaas napja a legnagyobb családi ünnep Hollandiában. Érdekességnek számíthat az is, hogy Sinter nem Lappföldről érkezik, hanem a napos Madridból, s (így) nem is egy rénszarvas húzta szánon, hanem egy gőzhajón éri el a holland partokat. Utána fehér paripára pattan, s belovagol a legközelebbi városba, hogy köszöntse a tömeget, majd elmondja azévi Télapó-beszédét. Behajózását az egész népnyomon követi, és jócskán akadnak olyanok is, akik csak azért utaznak el Hágába (itt köt ki Sinter hajója), hogy személyesen fogadhassák őt. De ha esetleg lemaradnának róla, akkor sincs nagy baj, mert SinterKlaas paripáján minden hétvégen más nagyvárost látogat meg. Csak nem krampusza, hanem Fekete Péter (hollandul: Zwaarte Piet) segédcsapata kíséretében. Ezek a Fekete Péterek kivétel nélkül mind színes selyemruhákba öltözött szerecsenek, akik különféle tornamutatványokkal és trükkökkel szórakoztatják az aprónépet, míg a Télapó beszél.Szent Vaszilisz piskótájaMivel a görög enni-inni-mulatni szerető nép, a háziasszonyok erre az alkalomra is külön piskótatortát sütnek, amiből minden december 31-én kitesznek egy darabot a kandalló párkányára, hogy a szent vagy a rénszarvasai nehogy éhen maradjanak. A piskóta másik érdekessége, hogy egy pénzdarabot is belesütnek, s éjfél után, tehát az új év beköszöntekor, a ház ura egyenlő arányban annyi szeletre szeli fel, ahányan részt vesznek az ünnepi vacsorán (plusz egy: az első szelet az Úré). Nagy szerencsének számít, ha a pénzes szelet esik az emberre, és sokan őrizgetik egész évben a szerencsepénzt.A későn érkező görög Miku A legnagyobb családi ünnep ugyan a Húsvét Görögországban, és a magyar Karácsonyt leginkább ahhoz lehet hasonlítani, de talán az óév utolsó napja méltán nevezhető a második legfontosabb családi ünnepnek. December 31-e a Mikulás napja Görögországban, akit azonban ott nem Nikolasznak (a Miklós név görög megfelelője) hívnak, hanem Vaszilisznek. Élt egyszer ugyanis Kis-Ázsiában (a mai Törökországban) egy jótét lélek, akit Vaszilisznek hívtak, s aki annyi jót tett az emberekkel, hogy halála után szentté avatták. Nos, a görögök az ő neve napján ünneplik a Mikulásukat. Szent Vaszilisz ajándékait a hagyomány szerint január 1-jén hajnalban lehet kibontani. A görögök, a magyaroktól eltérően, az újév első napján ajándékozzák meg egymást. Náluk nem a Jézuska vagy az angyalkák hozzák a meglepetéseket, hanem, a hollandokhoz hasonlóan a Mikulás. A többi részlet majdnem stimmel, csak a kitisztított cipő helyett náluk zoknit kell a kandalló elé tenni, s a piros köpenyes, fehér szakállas mesefigura a kéményen át érkezik rénszarvas hintón. Nincs viszont se krampusza, se Fekete Pétere.