Azok a szép bányásznapok

Azok a szép bányásznapok 2004. szeptember 2. " class="kapcsszoveg">F. J. Az ágazat összességében megtartotta erejét, nemzetgazdasági fontosságát - hangzott el a központi bányásznapi ünnepségen. A magyar bányászat drámaian átrendeződött az elmúlt másfél évtizedben. Szebb napokat látott már a magyar bányászat, mint mostanában, szép szavakban azonban a mostani, 54. központi bányásznapi ünnepségen sem volt hiány. Az esemény és a leépülő ágazat máig őrzött fontosságát érzékelteti, hogy maga Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-jelölt, gyermek-, ifjúsági és sportminiszter mondott beszédet az egybegyűlteknek. Így fogalmazott: „tisztességes, sikeres országot csak példamutató összefogással, egymás segítésével lehet építeni."Emlékművet avatnakDorogon vasárnap felavatják a térségben 223 éve folytatott bányászkodás és a munkában hősi halált halt bányászok tiszteletére állított emlékművet, Csíkszentmihályi Róbert Munkácsy-díjas, érdemes és kiváló művész alkotását. Feltöltött alapokA segítség persze el is kél, hiszen a kötelező tiszteletkörökön túl Gyurcsány sem ígérhetett többet, mint azt, hogy „a kormány továbbra is betartja bányász-szakszervezettel tavaly kötött megállapodást". Azaz hozzájárul ahhoz, hogy a megszűnő munkahelyek miatt nehéz helyzetbe került embereket, családokat támogatni, segíteni tudják.Ennek kapcsán megemlítette: a napokban konzultált több kormánytaggal és intézkedtek, hogy feltöltsék a foglalkoztatási és az árva gyerekeket megsegítő alapot.Kézi erővelA rendszerváltáskori zűrzavar rövid életű gazdasági képződményei voltak a Fekete gyémántok című Jókai-regényt és a kapitalizmus hajnalát idéző magánbányák. A gépek leszerelése után egy-egy tárnát kis kft.-k vettek művelés alá, s a helyben lakó bányászok kézi erővel termeltek ideig-óráig lakossági szenet. A mélyművelésnek végeDrámai szerkezetváltást takartak Hatvani György, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium helyettes államtitkárának az ünnepségen elmondott szavai, amikor arról szólt, hogy bár a gazdasági rendszerváltás megviselte a bányászatot, „az ágazat összességében megtartotta erejét, nemzetgazdasági fontosságát". Nos, az uránbányászat és a bauxitbányászat visszaszorult, a korábban a derékhadat jelentő szénbányászat pedig szinte teljesen átrendeződött az elmúlt másfél évtizedben. Amíg ugyanis a hazai mélyművelésű bányákból kitermelt szén nem állta a világpiaci versenyt, az erőművi háttérre t6ámaszkodó külszíni bányák sikeresen alkalmazkodtak a piacgazdasági körülményekhez.A termelési struktúraváltást a fogyasztási szerkezet átalakulása is siettette. A lakossági szénigény ugyanis jelentősen visszaesett a hazai gázhálózat fejlesztése nyomán. Mondhatni, ma már a lakossági szénigény jóformán a megmaradt és az egykori bányászok utalványos (kedvezményes) szénvásárlásaira korlátozódik. Az erőművi igényeknek pedig jól megfelel a gyengébb fűtőértékű, külszíni fejtéssel kitermelt szén is.Pécs-Vasas kivételA bányatelepek hasznosításának egyik pozitív példája Pécs-Vasashoz kötődik, itt az Uno Kft. Közép- és Kelet-Európa legnagyobb kerékpárgyártó kapacitását hozta létre. A vállalkozás ugyan bányavagyon hasznosításként van nyilvántartva, mégis valószínűbb, hogy Pécs logisztikai előnyei és munkaerő-kapacitása is komoly vonzerő volt. Jó ötletnek tűnt - nem jött beNéhány évvel ezelőtt nagy nekirugaszkodás volt a bányatelepeken felszabaduló ipartelepek, feleslegessé vált eszközök, gépek, berendezések hasznosításának az a terve, amely ipari parkokat telepített volna a bányászkolóniák mellé. Különösen Borsodban fűztek nagy reményeket az erőművi integrációból kimaradt bányákból utcára került emberek foglakoztatásának ilyen módon való megoldásához.A beígért állami segítség, az ipari munkára képzett munkaerő, a jó kiépített üzemi infrastruktúra ellenére is csak néhány kisebb vállalkozás telepedett meg az elhagyott bányavidékeken. A nagyobb tőkeerejű cégek többre értékelték az autópályák és a nagyobb városok vonzerejét, nem vágytak a hegyek közé zárt völgyek kicsiny ipartelepeire.