Csalások: elégedetlen alkalmazottak, visszaeső vezetők

A munkavállalók nem elégedettek a cégek belső korrupció elleni tevékenységével, derül ki az Ernst & Young legfrissebb, Vállalati csalások és az etikai forródrót című tanulmányából. A felmérésben nyolc nyugat-európai és öt közép- és kelet-európai cég 1300 munkatársát kérdezték meg. Bár a munkavállalók a felmérés szerint elkötelezettek a megelőzés iránt, ám úgy érzik, vállalatuk nem biztosítana számukra védelmet és nem állna ki mellettük egy vitás esetben.

A nyugat-európai és kelet-európai adatok nem mutatnak hatalmas eltérést. „Összességében a munkavállalók elismerik a vállalati csalások megelőzésének fontosságát, és pontos képük van arról, ezt hogyan kellene cégüknél kezelni. Átlátható és támogató rendszert szeretnének, ahol a pontosan lefektetett etikai alapok mentén tudják munkájukat végezni. A felmérés szerint azonban elvárásaik egyelőre nem találkoznak a gyakorlattal” – mondja Kühn János, az Ernst & Young visszaélési-kockázatkezelési szolgáltatások magyarországi üzletágvezetője. Hozzáteszi, ma már a munkavállalók nagy része tisztában van azzal, hogy a korrupció egy egész vállalatot is tönkretehet, így saját munkahelye is veszélybe kerülhet.

Féltik munkahelyüket

A tanulmány szerint Európához hasonlóan Magyarországon is minden ötödik munkavállaló véli úgy, hogy 2006-ban felmerült csalás a vállalatánál. Ám míg a magyar dolgozók 20 százaléka eltűrne egy ilyen esetet, addig Nyugat-Európában ez az arány 8 százalék. Emellett nálunk az esetleges bejelentők 45 százaléka nem érzi úgy, hogy az ő általuk tett észrevétel fontos lehet. Ez a szám a nyugat-európai és más közép- és kelet-európai országok esetében 21 százalék. A tartózkodók fele pedig úgy gondolja, hogy esetleges bejelentésével valamilyen megtorlást szenved, például a felettesétől.

Az összes megkérdezett közül – a nyugat-európai 9 százalékkal szemben – 21 százalék gondolja úgy, hogy Magyarországon munkahelye nem védené meg, és nem állna ki jogai mellett, amennyiben egy esetleges csalást vagy korrupciót leleplezne, pedig ezt a válaszadók 91 százaléka elvárná a vállalattól.

Tud az etikai kódexről?

Kühn szerint a vezetői támogatás Magyarországon sem hiányzik, csak éppen nem kommunikálják jól. „A vezetőknek deklarálniuk kell, hogy megvédik az etikai forródrót használóját. Sokszor csak a definitív kijelentés hiányzik” – állítja. Persze, ennek egyik alapja, hogy a dolgozók egyáltalán tudjanak arról, hogy a cégnek van etikai kódexe.

A hazai munkavállalók 82 százaléka érzi úgy, hogy minden vállalatnak rendelkeznie kellene egy átfogó etikai kódexszel, ám csupán 59 százaléka tud arról, hogy cégénél valóban létezik ilyen szabályzat. Ez Nyugat-Európában 89 százalék, Közép- és Kelet-Európában 72 százalék. Az etikai forródrótok, amelyek általában a tiszta és elfogulatlan eljárás alapját képezik – a megkérdezettek összesen 33 százalékának vállalatánál érhetőek el. Ez az arány Nyugat-Európában sem sokkal magasabb, mindössze 40 százalék. Ott, ahol létezik ez az eszköz, 42 százalékukat tájékoztatták a forródrót használatáról.

Elavult mentalitás

Amennyiben egy dolgozó úgy dönt, felvállalja véleményét és cselekszik, Nyugat-Európában 56 százalék fordul a HR-munkatárshoz vagy egy külső jogi tanácsadóhoz, itthon ezt csak minden negyedik ember tenné. Magyarországon 64 százaléknyian a közvetlen felettesekhez fordulnának, míg Nyugat-Európában ez csupán 42 százalék. Kühn úgy látja, hogy az etikai forródrót még viszonylag új dolog Magyarországon, ezért fordulnának inkább közvetlen felettesükhöz. „Egyelőre a magyar munkavállalók egy része nem lépett ki a hierarchikus gondolkodásmódból, az etikai forródrót pedig még nincs benne a köztudatban” – állítja Kühn.

Kühn úgy látja, hogy a felmérés egy olyan sokrétű segédanyag lehet a vállalatvezetők számára, amelynek főbb megállapításai találkoznak azzal, amit a vezetők még nem tudtak megfogalmazni. Úgy tapasztalta, hogy a vezetők a korábbi hasonló felméréseket relevánsnak találták, az Ernst & Young pedig az adott vállalatnak dolgozott ki stratégiát. Hozzáteszi: azért vannak fő csapásirányok, és általában nem a szervezetet kell átdolgozni, hanem a funkciókat kell szabályozni.

Közel a tűzhöz

Ám úgy tűnik, hogy a vezetőknek legjobban saját vezetőtársaiktól kell megvédeniük a céget. A KPMG „A vállalati csaló profilja - 2007” című nemzetközi tanulmányából az derül ki, hogy a vállalati csalók nagy része vezető beosztású. A KPMG közel-keleti és afrikai régiójának Forensic (igazságügyi szakértői) 360 olyan valódi esetet vizsgált, amikor az adott cég maga kért ellenőrzést. Az adatok alapján a jellegzetes csaló férfi, 36 és 55 év közötti, és több mint hat éve dolgozik már cégénél, vezető beosztásban, többnyire a pénzügyi osztályon. Egyedül „tevékenykedik”, és végül komoly anyagi és erkölcsi kárt okoz saját társaságának. A felmérés megállapítja, hogy a csalók főként a belső ellenőrzések elégtelenségét használják ki, tettüket a pénzszerzésen túl éppen a megfelelő kontroll hiányából adódó lehetőség, alkalom motiválja.

Jimmy Helm, a KPMG közép- és kelet-európai régiójának Forensic partnere arra figyelmeztet, hogy a csalók mintegy kétharmada a cég felső vezetői közül kerül ki. „A felső vezetők hozzáférnek bizalmas információhoz, könnyebben kikerülhetik a belső kontrollmechanizmusokat, és így végül nagyobb kárt is okoznak” – hangsúlyozza Helm. A tanulmány szerint a csalók jellegzetesen visszaesők: a vizsgált esetek kilencvenegy százalékában lebukásukig több csalást is elkövettek, ám ezek időben elhúzodnak.

Szigorúan bizalmas

Miután egy csalás tényének kiszivárgása az anyagi veszteségeken túl jelentős erkölcsi károkat is jelent, ezért a cégek inkább megpróbálják eltussolni az ügyeket. Az érintett vállalatok kétharmada vagy semmilyen, vagy csak hiányos információkat közölt. Ráadásul nem tájékoztatják a munkatársakat, a hatóságokat vagy a sajtót attól tartva, hogy mindez rossz fényt vet a társaságra. Mindebből az is következik, hogy igen ritkán indul formális nyomozás a csalások felderítésére – az esetek többségében a rendőrség vagy az illetékes hatóságok bevonása nélkül, a cégek megbízásából saját, „házon belüli” vizsgálat indul.

Pedig a pénzügyi kár igen komoly, és az esetek többségében annak terhét az érintett cég maga kénytelen állni. Jimmy Helm szerint a társaságoknak csak ritkán sikerül teljes mértékben orvosolni a kárt, és a károk rendezése akár több évig is eltart.