EU-munkavállalás - botrány Britanniában

EU-munkavállalás – botrány Britanniában 2004. április 1. " class="kapcsszoveg">Kovács Tímea Lemondott a brit bevándorlásügyi miniszter a kelet-európai letelepedési kérelmek kapcsán kialakult botrány miatt. Az esetnek káros következményei lehetnek a csatlakozó országokból érkezőkre. Lemondott csütörtökön Beverley Hughes brit bevándorlásügyi államminiszter. Már jó ideje erőteljes nyomás nehezedett rá, miután a kelet-európaiak letelepedési kérelmeinek elbírálásában súlyos szabályszegésekre derült fény. A vita azután vált élesebbé az angol parlamentben, miután kiderült: a belügyminisztérium már 18 hónapja figyelmeztetett arra, hogy szervezett csalások folynak a vízumkiadás kapcsán.Az ügy során felfüggesztettek állásából két közhivatalnokot, Steve Moxont és James Cameront. Hughest azzal vádolták az ellenzéken kívül még saját tárcájának alkalmazottai is, hogy a későbbi bevándorlási statisztikák kozmetikázása végett érdemi ellenőrzés nélkül, ezrével hagyatta jóvá a csatlakozó országokból érkező munkavállalók letelepedési kérelmeit még az EU-bővítés előtt. A könnyítés vélhető indoka az volt, hogy meg akarták előzni a május elseje után várható hirtelen bevándorlási hullámot. Elhallgatott tényekA csalási ügy azon pattan ki, hogy a brit hivatalok tudtával engedélyezték olyan kelet-közép-európai bevándorlók beáramlását, akik csak névleg voltak „magánvállalkozók", valójában azonban brit cégeknél álltak alkalmazásban. Bár az angol sajtó főként román és bolgár eseteket említ, az úgynevezett Moxon-Sutton ügyben 8 kelet-közép-európai ország van érintve. A Sunday Times ezután az előző hétvégén közölt egy a bevándorlási hivatalból kicsempészett feljegyzést, amelyik az engedélyezési eljárás „felgyorsításáról" rendelkezett, és Hughes hagyta jóvá. A hagyományosan EU-ellenes konzervatív párt azt rója fel a miniszterasszonynak, hogy a Moxon-Sutton ügy kivizsgálásakor nem számolt be az angol parlamentnek a gyorsított engedélyezési eljárásról. Ezt az eljárást az angol közigazgatásban ugyan már 1980 óta rendszeresen alkalmazzák, de kizárólag a már Nagy-Britanniában élő vagy hosszabb ideje ott dolgozó külföldiek esetében. A végső bombát ezen a héten David Davis, árnyék-belügyminiszter robbantotta: a szófiai British Counciltól származó e-mail román és bolgár bevándorlók vízumkérelmét tartalmazta.Ellenséges hangulat Az angol belpolitikai botrány korántsem veszélytelen a csatlakozó országok britanniai munkavállalást fontolgató állampolgárai számára. A munkaerőpiac megnyitása eddig is rendkívül megosztotta a közvéleményt. Tony Blair, kormányfő pártolja a nyitást, de kormányon levő munkáspárt sem áll ki teljes mellszélességgel a csatlakozók munkavállalói mellett. Az ellenzékben levő toryk pedig mindent megtesznek azért, hogy gátat vessenek a bevándorlásnak.A szavazók között nagyobb a nyitást ellenzők aránya. Egyesek már-már az angol bevándorlási rendszer teljes összeomlásáról beszélnek. Ez a közhangulat, tetézve a terrorizmus okán Nagy-Britanniában bevezetett fokozott óvintézkedésekkel, könnyen a nyitást tovább korlátozó lépésekhez vezethet. Jólétre nem számíthatnak Nagy-Britannia az egyetlen nagy EU-tagállam, amely - a jóléti rendszer igénybe vételének némi korlátozásával - nyitva hagyta munkaerőpiacát az új tagországokból érkező munkavállalók előtt. Ezt arra a számításra alapozza, hogy a bővítés után is legfeljebb 5-13 ezer fős bevándorlás várható évente a nyolc kelet-európai tagállamból. A brit kormány - amelyre a bulvársajtó és a konzervatív ellenzék részéről rendkívüli nyomás nehezedik a csatlakozó országokkal szemben alkalmazandó komoly bevándorlási szigorítások végett - a múlt hónap végén közölte, hogy az új tagok munkavállalói az eredeti terveknek megfelelően a bővítés első pillanatától munkát vállalhatnak Nagy-Britanniában. Csak éppen nem fognak hozzáférni automatikusan a brit jóléti rendszer által kínált juttatások teljes skálájához. Az intézkedéscsomag szerint az új tagállamok munkavállalóinak be kell jegyeztetniük munkavállalásuk tényét - jóllehet ez nem jelenti munkavállalási engedély kiváltásának kötelmét -, és csak azután férhetnek hozzá az ellátó rendszer egyes elemeihez, ha folyamatosan, legalább 12 hónapig legálisan dolgoztak Nagy-Britanniában. Az új tagországok bevándorlóitól ezenfelül megkövetelik, hogy a kinntartózkodás ideje alatt képesek legyenek eltartani magukat. Ennek hiányában elveszítik engedélyüket, és haza kell térniük. Adminisztratív korlátok – voltak is, lesznek is Nagy-Britanniában a tagjelöltek polgárai már korábban is vállalhattak munkát különféle kerülő utakon. A munkavállalási engedély a csatlakozásig feltétele volt annak, hogy valaki ott dolgozhasson. Az engedély megszerzése viszont komoly nehézségekbe ütközött, hiszen a brit munkáltatónak bizonyítani kellett, hogy nincsen se másik európai, se angol munkavállaló, aki betölthetné a posztot. Gyakorlatilag kétféle út volt járható. Vagy a bevándorló elérte, hogy a cég nagyon akarja alkalmazni, és munkavállalási engedélyt szerezzen neki, vagy pedig a magasan kvalifikált szakembereknek lehetőséget adó brit program alapján folyamodott munkavállalási engedélyért. Az előbbi esetben sokszor egy alacsony példányszámú országos napilapban hirdette először meg az állást a brit munkáltató olyan részletes kiírással, amelyik csak az alkalmazni kívánt bevándorlóra illett. Miután senki sem jelentkezett a felhívásra, már könnyedén be lehetett szerezni a munkavállalási engedélyt. Másrészt a magánvállalkozóként érkező külföldieket a britek tömegével alkalmazták alvállalkozóként, olyan esetben is, amikor valójában egyszerű alkalmazotti jogviszonyról volt szó.