Fiatalok, tiétek a jövő!

Fiatalok, tiétek a jövő! 2004. július 29. " class="kapcsszoveg">Kovács Dénes Amióta világ a világ, az a generáció, amely már megette a kenyere javát, azzal biztatja a reményteljes ifjakat: jobb lesz nektek, mert tiétek a jövő! hirdetés Különösképpen a rendszerváltás idején, érdemes eltűnődni e mondáson, amikor a „létező szocializmus" helyét átvette a merőben más szabályok és normák szerint működő „újkapitalizmus". Ezért is hálás - ha nem is szívderítő - témát választott Gazsó Ferenc és Laki László Fiatalok az újkapitalizmusban című könyvében. A két jeles szerző nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy megvizsgálja, „a rendszerváltás fogalomkörével jelölt változások milyen makrofeltételeket teremtenek a felnövekvő nemzedék számára". Egyszerűbben, arra keresik a választ, mi vár a fiatalokra ebben az újkapitalizmusban. A szerzők alapos szociológiai vizsgálatokra és más elemzésekre támaszkodva fejtik ki véleményüket, vonják le következtetéseiket, és adják meg nem éppen örömteli válaszukat e kényes és nehéz kérdésekre. Előlegezve az összefoglalást, itt jegyezzük meg, hogy az újkapitalizmusba „érkezett" fiatalok helyzete, élet- és munkakörülményei meglehetősen kilátástalannak bizonyultak. A lakosság a kívánatos szociális piacgazdaság helyett egy válságokkal terhes, létbizonytalanságtól gyötört világot kapott. Így aztán a fiatalok az új piaci körülmények között egy sor súlyos gonddal kerültek szembe. Menthetetlenül leértékelődött az alapiskolai végzettség, a hagyományos szakmunkásképzés. Jelentős tömegek pedig a visszakapaszkodás reménye nélkül kiszorultak a munkaerőpiacról. A szociológiai vizsgálatok jól jelzik, a fiatalok hamar érzékelték a rájuk váró gondokat. Elgondolkodtató, hogy már „az új rezsim első kormányzati ciklusának végén a megkérdezett fiatalok 82 százaléka személyes élethelyzetének jelentős romlását észlelte". A későbbi felvételek tanúsága szerint az ifjú korosztály fő problémájának fontossági sorrendben a munkanélküliséget, a pénztelenséget, a megoldatlan lakáshelyzetet, a szegénységet és a létbizonytalanságot tartotta. E zsákutcából való menekülés fő útjának a szakma és közvélekedés az iskolai oktatás kiterjesztését, átalakítását tekintette. Azonban - és ez szerzőink fontos megállapítása - az „iskolai parkoltatás" sem oldja meg az elhelyezkedési, pályakezdési nehézségeket, csak későbbre tolja azokat. Ebben szerepe van annak is, hogy „a szakmai képzést nyújtó intézmények mára jórészt elavultak, az iskolarendszer átalakítását célzó elképzelések állandóan változnak, növelve a bizonytalanságot". Paraméterek Gazsó Ferenc-Laki László: Fiatalok az újkapitalizmusban. 214 oldal. 2004 Napvilág Kiadó. 2900 Ft.Mindeközben, a mostanra már közhellyé koptatott tudás alapú társadalom megteremtésére irányuló törekvéseket igazolva, látványos expanzió zajlott le a középfokú oktatásban és a felsőfokú képzésben: megduplázódott a középiskolai tanulók és mintegy megháromszorozódott a felsőoktatásban részt vevők száma. Szerzőink azonban úgy vélik, ennek az expanziónak fő haszonélvezői az amúgy is kedvező helyzetű rétegek, vagyis az esélyegyenlőtlenségek voltaképpen újratermelődnek. S ide kívánkozik egy lényegbevágó megjegyzés is. Könyvünk ugyanis csupán érintőlegesen foglalkozik a felsőfokú oktatás tömegessé válásának bizonyos következményeivel. Mármint azzal a reális veszéllyel, hogy némely egyetemek, főiskolák diplomagyárakká válnak, és jórészben potenciális munkanélkülieket képeznek. Végezetül, Gazsó Ferenc és Laki László szerfelett fontos könyvéből levonandó az a ritkán emlegetett következtetés: a fiatal generációk érdekeinek képviseletére és érvényesítésére szükség volna valóban önálló, független „civil" ifjúsági szervezetekre. A zordon való viszont az, hogy a politika kisajátította és a saját érdekei szolgálatába állította az erre (talán) alkalmas szervezeteket. Nagy kár!