Francia álláskeresés - magyaroknak nehéz

Francia álláskeresés – magyaroknak nehéz 2003. július 2. " class="kapcsszoveg">Molnár Zsuzsanna Több tucatnyi elküldött önéletrajzra alig érkezik válasz a francia cégektől. A legnagyobb eséllyel a magyar leánnyal rendelkező vállalatok kecsegtetnek. hirdetés A francia munkaerőpiacon automatikusan hátrányból indulnak a magyar felsőoktatási intézmények papírjait megszerzők. Az ottani cégek számára ugyanis szinte az a legfontosabb, hogy a jelentkezők milyen egyetemet, főiskolát végeztek. Az oktatási intézmények hierarchiájának csúcsán az Institut des Sciences Politique trónol, aki itt szerzett diplomát, az bárhol találhat állást. Állami cégeknél pedig az École Nationale d’Administration, a politikai elitképző neve cseng a legjobban. A magyar papírokat nem ismerő francia vállalatoktól azonban szinte válasz is alig érkezik az elküldött pályázati anyagokra. Általános szabály: „Küldj el száz önéletrajzot, ezekből ötre kapsz választ, amiből négyen elutasítanak, azt a maradék egyet viszont nagyon becsüld meg!" Önéletrajz – megfoghat a fénykép A francia cégek amerikai típusú önéletrajzokat várnak, amihez nem kötelező fényképet csatolni. A Renault emberi erőforrás igazgatója szerint azonban hét másodperc alatt, amíg egy HR-es az önéletrajzot átfutja, a legkönnyebben egy fényképpel ragadható meg a figyelme. Ha a kép nem megnyerő, inkább ne küldjék el – ajánlotta az igazgató. A jelenleg álláskereső franciák is azt tanácsolják, legalább ötven önéletrajzot küldjön el az, aki állást akar kapni a cégeknél. Egyre gyakoribbak a kreatív önéletrajzok, a munkavállalók új formátummal, meglepő adatokkal próbálják felhívni magukra a munkaadók figyelmét. Sokan az eddigi utazásaikat is felsorolják a hobbik között, csakhogy valamivel felkeltsék a kiválasztást végző személy érdeklődését. (Francia önéletrajzminta >> )Fontos szabály, hogy az úgynevezett vak pályázatok esetén is konkrét személynek kell címezni a kísérőlevelet. Az interneten meg lehet találni a nagyobb vállalatok honlapját, vagy érdemes felhívni valakit a vállalattól és megkérdezni, ki felelős a kiválasztásért. A francia vállalatoknál gyakran nem levélben, hanem telefonon értesítik a jelentkezőket, ha kiválasztották őket az interjúra. Így fordulhat elő, hogy a cégektől az esetek 90 százalékában még csak elutasító válasz sem érkezik.Stresszes interjú A francia felvételi interjún gyakran 3-4 munkatárs képviseli a céget, általában egy vezeti közülük a beszélgetést, mindegyikük tesz fel azonban kérdést. Ez a „bizottsági" felállás a francia stresszinterjúk egyik sajátossága. Az interjún nem csak a jelölt szakmai előéletére kíváncsiak, hanem arra is például, hogy mit olvasott legutoljára, vagy hogy hogyan viszonyul az alkoholhoz. Sőt olyan finomságokkal is bombázzák a pályázókat, hogy mondja meg, mi a különbség a szerető és a férj/feleség között. Ezek az „övön aluli" ütések is tipikusan stresszinterjún fordulnak elő Magyarországon. A francia interjúztatók nem feltétlenül korrekt válaszokat várnak el, egy kis fantázia és a csípős válaszok akár jobban is megnyerhetik a munkaadók tetszését. A hobbi témája is gyakran szóba kerül a beszélgetéseken, ilyenkor érdemes olyan tevékenységeket sorolni, melyek bizonyos tulajdonságokat erősítenek, például a csapatszellemet. Megéri a befektetés? A magánszférában tevékenykedő vállalatok munkatársai igazi kapitalista módjára gondolkodnak, vagyis egy új alkalmazott felvételénél a költségeket és a hasznot állítják szembe egymással. A kérdés az, hogy a munkavállalónak kifizetett bér- és járulékos költségeket kire fordítsák, kibe fektessenek ennyi pénzt. A kérdés az, hogy „megveszik-e" a jelentkezőt, vagy sem. A költségeken túl arra is nagyon odafigyelnek a cégek, hogy az új tag be tud-e illeszkedni a vállalati kultúrába. Ezért tesztek és kérdőívek gyakran kísérik az interjúkat, amelyekből a jelentkezők személyiségére is fény derülhet. Mivel a franciák nagyon erős nemzeti kultúrával rendelkeznek, külföldiként nehéz valakinek asszimilálódnia, kevesek tudják megvetni végérvényesen a lábukat.