Merre tovább, személyzet?

Emlékezzünk csak az Auchan, a Tesco szóvivőinek a véleményére, nyilatkozatára: egykoron - azaz hat-nyolc éve - abszolút módon, s persze érthetően, joggal védelmükbe vették a nővérkéket. Mármint azokat a hölgyeket, akik az akkoriban gerjesztett fölháborodás ellenére is elvándoroltak három-műszakos, ágytálban gazdag kórházi munkahelyükről a bevásárlóközpontokba pénztárosnőnek. Most is jó lenne tudni a szóvivők reagálását, hiszen napjainkban látszólag már küldik is a jelenlegi három-műszakos, ágytálban gazdag kórházi munkahelyekről az ápolónőket, akik a jó istennek sem akarnak váltani.

Hogy is van ez? Amikor marasztalták (volna) a nővérkéket, akkor bizony ők szétspricceltek, amikor pedig látszólag küldik őket, akkor a fejét követelik annak, aki munkahelyük elhagyására, új keresésére biztatja őket?

Mert hát ez történik, legújabban az egyik "fegyveres" egészségügyi intézmény személyzete kelt ki magából, a BM Kórházat, mint hírlik, előbb-utóbb bezárják. Igen ám, de miközben a túlzott - és ezért (is) drága - kapacitásokat a kormányzat az "adókímélés" nevében visszafogni igyekszik, nem állította le, sőt befejezte a "fegyveres egészségügy" másik intézményének, a Róbert Károly körúton lévő Honvéd Kórháznak a bővítését. Bizonyára kiváltanak rosszabb, korszerűtlenebb egységeket ott, a katonakórház háza táján, de minden jel szerint a jó minőségű új létesítménnyel hatékonyan dolgozni képes új és igen nagy kapacitást is produkálnak: olyat, amilyet nemcsak betegekkel töltenek fel, hanem orvosokkal és három-műszakos, ágytálban gazdag kórházi munkahelyekről álmodó ápolónőkkel is. Akik lehetnek akár a BM Kórházból átpályázók, de lehetnek pénztárosnők az Auchanból, a Tescoból.

Az egészségügyi munkaerőpiaci mozgásokat ezúttal az állam, a reform motiválja és gerjeszti, s egyáltalán nem lehetetlen, hogy a túlzott - és ezáltal a közpénzt túl nagy étvággyal fogyasztó - kapacitások egyáltalán nem háborúmentes lefaragásával végre-valahára a nővérkék nővérmunkát fognak végezni, s például nem a parizert blokkolnak a kereskedelemben. Abban pedig szinte biztosak lehetünk, hogy ha az egészségügyet időnek utána a kormányzati és OEP-bürokrácia helyett "átveszi" a valódi biztosítás intézményrendszere, akkor a minőség versenye a minőségi személyzetet is kész megvenni a munkaerőpiacról. Bár eggyel sem többet a szükségesnél, hanem pont annyit, amennyi kell az ellátáshoz. Az akkor már nem elpazarolt közpénzekből pedig meg is fizeti - akár a mai, paraszolvenciában bővelkedő rendszernél is jobban - a három-műszakos, ágytálban gazdag kórházi munkahelyekről álmodó nővérkéket. De ennek csak akkor lehetünk majd tanúi, ha a mostani átszervezések hivatásos bekiabálói nem arra szövetkeznek, hogy megfúrják a reformot.

Ha ezt az akadályt sikerrel veszi az egészségügyi kormányzat, akkor zene lenne füleinknek, szívesen is hallgatnánk az Auchannak, a Tescónak a szóvivőjének fohászát: tegyenek végre valamit, mert nem bírják a pénztárosnőikért folyó ádáz bérversenyt az egészségüggyel.


Kapcsolódó cikkek