Nem akarnak a magyarok a munka rabjai lenni

Az elmúlt évtizedben megváltozott a magyar lakosság munkához való objektív viszonya. A társadalomban egyszerre van jelen a munkanélküliség és az alulfoglalkoztatottság jelensége. A megkérdezés során kiderült, hogy honfitársaink szerint jobb, ha "az ember kevesebbet keres", mint, ha "a munka rabja", azaz a szabadidőről feltehetőleg magasabb kereset esetén sem mondanának le. Az adatok szerint e kérdés tekintetében sem nembeli, sem pedig jelentős generációs különbség nem mutathatók ki. Ezt a megállapítást támasztja alá az is, hogy ezzel azonos arányban értenek egyet a megkérdezettek "a munka számomra elsősorban pénzkereset" állítással és ennél lényegesen kevésbé tartják magukra vonatkozónak "a munka számomra hivatás" kijelentést.

A kutatás eredményeiből egyértelműen kirajzolódik a férfi és női társadalmi szerepek megosztottsága. Az állítások értékelésekor legmagasabb pontszámot az "egy férfinak mindenkor gondoskodnia kell családja anyagi biztonságáról" kijelentés kapta.

A felmérés szerint e vélekedés vonatkozásában szinte semmilyen eltérés nem mérhető a férfiak és nők között. Az "elsősorban a nők feladata, hogy gondoskodjanak a háztartás és a család dolgairól" kijelentéssel érdekes módon - nem sokkal, de - nagyobb arányban értettek egyet a hölgyek, mint az erősebb nem tagjai. Szintén a hölgyek értenek nagyobb arányban egyet a családalapításhoz kötődő áldozathozatalra vonatkozó állítással. A "sok mindenről le kell mondania az embernek, ha családja van" kijelentéssel a válaszadók inkább azonosulnak, mint amennyire nem tartják magukra igaznak.




A felmérésről

A kutatás során megkérdezett 15660 fő - akik a 15 évesnél idősebb 8,5 millió magyar lakost reprezentálták - egytől hatig terjedő skálán értékelhette, mennyire ért egyet az élet különböző területeit érintő állításokkal.

Menedzsment Fórum

Kapcsolódó anyagok:
Közalkalmazottak: jobban jár, akit most bocsátanak el
Kényszervállalkozó prostituáltak
Soványabb falatok kerülhetnek a vállalati étlapokra