Túlzott vágyak nehezítik a karrierépítést

Hogyan, mi alapján döntenek egy szak mellett a fiatalok? Számít még a szülői példa?

A fiataloknak érdekes motivációi vannak, hogy mi alapján döntenek pályaválasztáskor egy-egy egyetemi vagy főiskolai szak mellett. Az Echo Survey Szociológiai Kutatóintézet nemrég például készített egy felmérést, hogy vajon a környezet, a család, a barátok véleménye, a média illetve maga a felsőoktatási intézmény mennyire befolyásolta a hallgatók szakválasztását. Kiderült, hogy az ez utóbbiak által adott információk voltak rájuk leginkább hatással. A második helyen a család véleménye áll, vagyis valamilyen mértékben igenis befolyásolják a pályaválasztást a szülők, még akkor is, ha a fiatalok többsége állítja, maga döntött a továbbtanulásáról. A kutatásból egyébként az is kiderült, hogy a szülők nagy többsége ezt elfogadta, közel egytizedük azonban nagyon szerette volna, ha a gyerek olyan pályát választ, mint az övé.

Beszélhetünk tudatos karrierépítésről? Mennyivel tudatosabbak a mai fiatalok, tisztában vannak például azzal, hogy felnőttként is képezniük kell magukat?

Azt tapasztalom, hogy még a harmincévesek közül is kevesen építenek tudatosan karriert, bár egyre többen kutatják és térképezik fel, milyen lehetőségek adódnak az álláspiacon, amely nemcsak – a sokszor irreális – ambícióiknak, hanem a személyiségüknek, képességeiknek is megfelel. A munkakeresés komoly feladat, a karrierépítés pedig ugyanolyan kihívás, mint egy nagy projektet sikeresen véghezvinni. Pályakezdőként nagyszerű, ha egy fiatal tudatosan gondolkodik, ám az elsődleges feladata sokkal inkább az, hogy munkatapasztalatot szerezzen, csakis ez segítheti ugyanis a továbblépést.

Kutatások szerint a bennünket elérő információmennyiség ötévente megduplázódik, tehát ahhoz, hogy az újdonságokat megismerjük, hogy a szakmai tudásunk ne avuljon el, muszáj frissíteni az ismereteinket. Ez nemcsak a munkaadók számára fontos, hanem a saját versenyképességünk előfeltétele is.

Igaz-e, hogy kitolódik a pályaválasztás-munkába állás életkora?

Érezhetően kitolódik, hisz jóval több diplomaszerző fiatal van, mint 10-15 évvel ezelőtt, így a pályakezdés nem a középiskola, hanem a felsőfokú tanulmányok befejezése után kezdődik. Sőt, a kreditrendszer miatt többen 7-8, vagy akár 10 év alatt végzik el az egyébként 5 éves egyetemet… Vagyis egyre több fiatal 25 éves kora után kezd el „termelni”, és csak utána szocializálódik a munka világába.

Mi a fiatalok legnagyobb hibája álláskereséskor, pályaválasztáskor?

Sok esetben irreális ambíciók, túlzott magabiztosság jellemzi a fiatalokat, és hiányzik belőlük a pályakezdéshez, a munkához szükséges nemes alázat. Akadnak azonban olyanok is, akik az önmarketing hiánya miatt képtelenek érvényesülni, nem tudják értékesíteni magukat az álláspiacon, holott tehetségesek, szorgalmasak. A tapasztalt és a pályakezdő álláskeresőknek sem árt tisztában lenniük azzal, hogy a munkakörökhöz kapcsolódó elvárások szakmánként, sőt, akár cégenként is változhatnak. A gazdasági területen végzettekkel szemben gyakori igény, hogy a jelölt legyen jó problémamegoldó, kifogástalan szakmai tudású. A műszaki végzettségűektől az elméleti és a gyakorlati tudás kiválóságát is elvárják, sőt a tanulékonyság és a terhelhetőség is fontos a kiválasztásukkor.

Egy mondás szerint „mélyen hiszek a szerencsében, minél keményebben dolgozom, annál szerencsésebb vagyok. Én azt hiszem, ez az a gondolat, amit minden pályakezdőnek meg kell szívlelnie. Az ismeretek megszerzésének gyorsasága, a tudás mélysége még IQ-függő, ám később már sokkal inkább az érzelmi intelligencia (EQ) lesz a meghatározóbb a karrierépítéshez. Vagyis, hogyan kezeljük a munkahelyünkön az érzéseinket, mekkora az önkontrollunk, milyen az együttműködési készségünk, hogyan kezeljük a konfliktusainkat, és kitartóak vagyunk-e.

A másik probléma, hogy a felsőoktatási intézményeknek sokkal komolyabban kellene venni a szakmai gyakorlatot, a tapasztalati tudás számonkérését. Évente többször előfordul, hogy például kommunikáció szakos hallgatók megkeresnek, igazoljam le nekik, hogy a szerkesztőségünkben töltöttek egy hetet vagy egy hónapot. Ha megtenném, akkor az iskola kénytelen lenne elhinni, a diák megszerezte a kötelező tapasztalatot. Ha az intézmény számonkérése nagyobb lenne ezen a téren, akkor az előbb-utóbb ösztönözné a fiatalokat, hogy releváns gyakorlatra tegyenek szert. Ha ily módon szereznek kisebb-nagyobb munkatapasztalatot, az segít, hogy belelássanak a munka világába, ráadásul életük első komoly állásinterjúján már be tudnának számolni a tapasztalatukról.

A kilencvenes évek elején magas posztra juthattak azok, akik jó időben jó helyen voltak, mert a multik nem akartak a régi rendszerben szocializálódott vezetőket. Az akkori fiataloknak sokkal nagyobb lehetőségeik voltak, mint a maiaknak – okoz ez valamiféle elégedetlenséget? Lehet ezt orvosolni?

A karrierutakat egész más tempóban lehet most járni, mint 10-15 évvel ezelőtt. Ez ugyan frusztrálhatja a mai fiatalokat, a jövő vezetőit, de önsajnálat helyett érdemes inkább a lehetőségeket kutatniuk, hol érvényesíthetik legjobban a tudásukat. A kilencvenes évek sokak szerint valóban karrier-kánaán volt, az érkező multinacionális cégek vadászták a nyelvet beszélő, ambiciózus fiatalokat. Franciatanárból így lett marketingvezető, némettanárból pedig minőségbiztosítási szakember. Most az ilyen típusú lehetőségek nagyon ritkák, a vállalkozások már nem érik be azzal, hogy valaki jól beszél egy nyelvet, és ügyesen adja el magát. Több kell, szakmai tudás, tehetség, innovatív gondolkodásmód, lelkesedés, bizonyítási vágy, munkabírás, terhelhetőség…

Felelősek-e a hazai vállalatok a pályakezdők támogatásában?

Csak olyan mértékben kérhető számon rajtuk a felelősség, amely még nem veszélyezteti a versenyképességüket. Egyetlen cégtől sem várható el, hogy csak szimpátiából vegyen fel fiatalt, ha a tevékenységi kör megköveteli, hogy több éves munkatapasztalattal bíró profikkal dolgoztasson – igaz, utánpótlásról nekik is gondoskodniuk kell előbb-utóbb. Az mindenképp jó, hogy több kedvezmény, például a Start-kártya is „kedvet csinál” a munkaadóknak ahhoz, hogy alkalmazzák a frissen végzetteket, hiszen többféle járulékkedvezményt is kapnak.