Uniós program - súlypontáthelyezés

Uniós program – súlypontáthelyezés 2005. február 6. " class="kapcsszoveg">Gyévai Zoltán, Brüsszel - Halaska Gábor Már látható, hogy az EU számos területen nem képes a korábban kitűzött célok elérésére. A növekedés és a versenyképesség kerül előtérbe a José Manuel Barroso vezette Európai Unió Lisszabon-stratégiájában. Ön mit szól hozzá? Félidejéhez érkezett az unió tízéves gazdasági reformprogramja. A Lisszabon-stratégia csütörtökön megjelenő éves helyzetértékelésében az Európai Bizottság először hagyja el azt a kezdettől fogva kicsit irreálisnak látszó célkitűzést, hogy az unió 2010-re a legdinamikusabb és legversenyképesebb gazdasággal rendelkezzen a világon. José Manuel BarrosoLehangoló mérlegA portugál José Manuel Barroso vezette testület a lisszaboni folyamat első öt évének csalódást keltő mérlegét látva az eddigi hangsúlyok módosítását javasolja. Már most látható ugyanis, hogy a közösség számos területen nem lesz képes a korábban kitűzött célok elérésére. (A 70 százalékos általános foglalkoztatottsághoz például a legújabb adatok szerint 22 millió új munkahelyet kellene teremteni, miközben Németországban a munkanélküliség rövidesen átlépi az 5 milliós küszöböt, amire 60 éve nem volt példa.) „Keresztúthoz érkeztünk és a status quo fenntartása nem lehetőség" - jelentette ki az unió „kormányának" elnöke a minap az Európai Parlamentben.A hangsúlyváltás nem minden kockázattól mentes, hiszen a növekedés és a versenyképesség kerül előtérbe a lisszaboni stratégia másik két pilléréhez, a szociális politikához és a fenntartható fejlődéshez képest. Günter Verheugen iparpolitikai biztos és kollégái az elsősorban baloldalról jövő tiltakozások ellenére úgy gondolják, hogy miközben az EU nemzetközi összehasonlításban komoly vívmányokat ért el a szociális politika és a környezetvédelem terén, az ezeket fenntartani képes gazdasági alapok megerősítésre szorulnak. Az újragondolt versenyképességi stratégia éppen azért összpontosít az Európában most már évek óta lanyha gazdasági növekedésre, hogy biztosítsa a szociális modell és a környezetvédelmi politika jövőbeni finanszírozását. A program három fő célra fókuszál majd: munkahelyek teremtésére, a növekedést szolgáló tudásra és innovációra, valamint arra, hogy Európa vonzó hely maradjon a gazdasági tevékenység számára. Brüsszel szabad kezet adna a tagországoknak a közösségi szinten elfogadott intézkedések végrehajtásában, ám nemzeti szinten kidolgozott Lisszabon-terveken keresztül a számonkérésről is gondoskodna. A Barroso-bizottság elképzelései szerint a koordinálási teendőket minden országban egy-egy külön megbízott látná el. A humántőke szerepeA nemzeti elképzelések konkretizálása Magyarországon is a hosszú távú stratégiai tervezésre irányítja a figyelmet, s arra, hogy a szlogenek szintjén kiemelten kezelt innovációs kérdésekhez eddig konkrét tartalom nemigen társult. Ma a fejlesztések az infrastrukturális lemaradások pótlására összpontosítanak, miközben egyre szembetűnőbb a visszaesés a humántőke területén, ami pedig - miként az a három kiemelt programból is kitűnik - a versenyképesség javításának legfontosabb eszköze lehet. A tőkevonzás, s az ehhez kapcsolódó munkahelyteremtés ösztönzése kapcsán Szanyi Miklós, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa is arra hívja fel a figyelmet, hogy fontos ugyan az infrastrukturális háttér mainál jobb kiépítése, de a megfelelő mennyiségű és minőségű munkaerő az, amelyben mind nagyobb a hiány Magyarországon. Ez a helyzet a szakképzési rendszer katasztrofális állapotát tükrözi, ami miatt a vállalatok nem találnak kellően képzett munkaerőt. Bartha Attila, a Kopint-Datorg tudományos főmunkatársa is kiemeli a humántőke korlátozott voltának negatív hatását, hozzátéve azt is, hogy a magyar munkaerő mobilitása is alacsony. Így a kormányzati támogatások legfőbb célja az lehet, hogy az ország minden területén próbálják ösztönözni a munkahelyteremtést, az ingázást és a bérlakáspiacot. Bartha szerint ugyanakkor a 2004-es év a tőkevonzás szempontjából kiemelkedően jól sikerült. A Kopint-Datorg munkatársa nem tartja kizártnak, hogy valóban 3,0-3,5 milliárd dollárnyi külföldi működő tőke érkezett tavaly az országba. Ennek ellenére figyelmeztető jel, hogy régiós összevetésben a már nálunk működő cégek beruházásai a GDP arányában igen alacsonyak: a jellemző 23-25 százalékos szint helyett 20 százalék alatti ez az arány. Ez pedig azt jelenti, hogy a tőkeállomány modernizációjának üteme nem elég gyors.