A kollégák miatt nem dolgoznak a hajléktalanok?

A munkahelyre történő felvétel elutasítása nem, a szolgáltatásnyújtás megtagadása viszont annál inkább jellemző hajléktalanok sorsára - mondta Gombos Annamária, az Egyenlő Bánásmód Hatóság munkatársa a FigyelőNetnek. Volt olyan esetük korábban, hogy egy hajléktalan mobiltelefonvásárlását azért akadályozta meg az egyik szolgáltató, mert a leendő ügyfél bejelentett lakcíme egy hajléktalanszálló volt. Máskor pedig egy bank utasított el egy fedél nélkül élő embert, aki bankszámlát kívánt nyitni - az ok az volt, hogy nem volt címe. Előbbi esetben a szolgáltatót elmarasztalták, utóbbiban egyezség született: a pénzintézet módosította a szabályzatát.

„A hatóság jelenleg egyetlen olyan ügyben folytat eljárást, amikor valakit nem alkalmaztak a lakcímnélkülisége miatt. Ám már arra is volt példa, hogy a vásárolni szándékozó hajléktalanokat kiküldték a boltból. Ezekben az ügyekben még nem zárult le a vizsgálat, így nem nyilatkozhatunk rólunk” – tette hozzá Gombos Annamária.

Hajléktalanok munkaügyi központja

A Közép-Magyarországi Regionális Munkaügyi Központ múlt év októbere óta működtet egy munkaügyi kirendeltséget Budapesten a Haller utcában – kifejezetten a hajléktalanok számára. Palkóné Dömsödi Tímeától, a kirendeltség vezetője a FigyelőNetnek elmondta: már 1994-től működik a fedél nélkülieket segítő információs iroda a Baross utcában. Évente mintegy két és fél ezren fordulnak meg ott. Elhelyezkedésüket humánszolgáltatással, munkaközvetítéssel vagy – megfelelő szakképzettség hiányában – tanfolyamokkal tudják segíteni. A kirendeltség szorosan együttműködik különböző civilszervezetekkel is.

„A tapasztalat azt mutatja, hogy a legtöbb cégnek nem jelent problémát a hajléktalanság, ha a munkakör betöltéséhez szükséges képesítés megvan. Olyan esettel még nem találkoztunk, hogy valakit azért bocsátottak volna el az állásából, mert hajléktalanná vált. Ha megállja a helyét a munkahelyén, akkor erre a tényre alapozva nem lehet elbocsátani, ezt jogilag is szabályozzák” – tette hozzá Palkóné Dömsödi Tímea.

A munkához nem szempont a fedél

Volt több olyan önkormányzati és magáncég is, ahol nem kívántak nyilatkozni a témában. Ahol viszont megtették, általában pozitívan álltak a kérdéshez. A miskolci Városgazda Kht. például nem vizsgálja külön, hogy hajléktalan-e a hozzájuk közmunkára irányított illető, a munkavállalás feltétele mindössze annyi, hogy legyen lakcímkártyája és szerepeljen benne legalább egy ideiglenes lakcím. Ez természetesen a szálló címe is lehet, ahol megszáll.

A Tescónál sem zárkóznak el a hajléktalan munkavállalóktól. A vállalat kommunikációs menedzsere úgy látja, hogy nincs diszkrimináció a munkatársak között. A cégnek elsődlegesen a megfelelő minőségű munkavégzés számít, illetve a tiszta, ápolt megjelenés, mondta el kérésünkre Hackl Mónika. „Sem felvételnél, sem pedig a már felvett dolgozóink körében nem vizsgáljuk, hogy a munkatárs hajléktalan-e. Biztos vagyok benne, hogy amennyiben valakiről kiderülne, hogy fedél nélkül él, és a fent említett kritériumoknak megfelel, a Tesco még segítséget is nyújtana számára a lehetőségeihez mérten.”

A Magyar Postánál is hasonló a helyzet, amennyiben a munkakör betöltéséhez szükséges iskolai végzettség, a bejegyzésmentes erkölcsi bizonyítvány megvan, akkor a hajléktalant is alkalmaznák. Jelenleg nincsenek ilyen munkavállalók, és a posta tudomása szerint az elmúlt időszakban nem is jelentkeztek postai munkára, mondta Tomecsko Tamás, a vállalat szóvivője. „Társaságunk rendelkezik esélyegyenlőségi tervvel, és mint munkáltató messzemenőkig figyelembe veszi a diszkrimináció-mentességet.”

A kollégák nem fogadták be

Az érintettek szerint azonban nem ennyire rózsás a helyzet. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha vezetőségi szinten nincs is, azért az alkalmazottak között igenis létezik a diszkrimináció. A lapunknak nyilatkozó, és a neve elhallgatását kérő vidéki férfi szerint hiába jelentkezett közmunkára, és hiába végezte becsületesen a rábízott munkát, később mégis otthagyta, mivel a kollegái összesúgtak a háta mögött, és ha szemtől-szembe nem is, de megvetették amiatt, hogy szállóra tér haza esténként.

„Nem végeztem, csak nyolc általánost, így nincs túl sok lehetőségem elhelyezkedni a jövőben sem. Megpróbáltam a legalacsonyabb szintű munkát is, és becsülettel végeztem, sokszor mégis eljöttem, mivel nem bírtam a susmorgást. Ha azok is kinéznek, akiket csak egy hajszál választ el tőlem, akkor hol lesz esélyem dolgozni? Pedig dolgoznék én, ha lehetne.”

Egy másik középkorú férfinak kissé más volt a véleménye. „Engem már nem érdekel a munka. Dolgoztam én fiatal koromban nem is keveset. Aztán a rendszerváltás után elvesztettem a munkahelyem, később a lakásom, aztán a családomat is. Próbáltam dolgozni, vagy kinéztek a munkatársaim, vagy sajnáltak. Egyikből sem kértem, így eljöttem. Másrészt viszont az is tény, hogy a munka olyan keveset fizetett, hogy a koldulásból több összejön. Ezért ülök ide ki nap mint nap” – mondta.