Káosz a foglalkoztatásban: ki tartja majd el a nyugdíjba menő generációkat?

Dr. Antalffy Gábor, a Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetségének elnöke a beszélgetés megnyitásaként felhívta a figyelmet arra az időbeli eltolódásra, és rendkívül nagy hátrányra, amivel a kis- és középvállalkozásoknak számolniuk kellett a gazdasági válság kitörésekor. A magyar kkv-kat ugyanis a krach másfél éves csúszásban ütötte fejbe igazán. Tehát ez a vállalkozói szektor most van az eddigi legmélyebb gazdasági helyzetben. A közelmúlt politikai intézkedései pedig csak tovább nehezítették a foglalkoztatást. Antalffy úgy fogalmazott, a magyar gazdaság kettészakadt. A folyamatosan csökkenő hazai fogyasztás, de egyre növekvő költségek és munkanélküliségi ráta mellett a kkv-k menthetetlenül belecsúsznak a negatív spirálba. A KISOSZ elnöke szerint a jelenlegi kormányzati intézkedések ellehetetlenítik a családi vállalkozások nagytöbbségét, és félillegális gazdasági mezőkre kényszerítenek sokakat. Antalffy az engedélyek és számlaadás nélkül működő "lakáséttermeket" és a valós gazdálkodói tevékenység nélkül magukat "őstermelőknek" feltüntető vállalkozásokat hozta példának a mindennapokból. A generációs bomba is ketyeg: alig van olyan kisvállalkozás ma Magyarországon, ahol az üzlet apáról fiúra száll. Miért venné át a gyerek azt a vállalkozást, amiben a szülei küzdelmeit, kínlódásait és tűpontosan kiszámolt megélhetését látja csupán? Ha azonban a 90-es években indult vállalkozásokat nincs életképes gazdaság és generáció, aki megmentse, ki fogja eltartani a lassan nyugdíjas korú tulajdonosaikat?

Pataky Péter, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének elnöke sem számolt be biztató, megnyugtatóan, reálisan pozitív foglalkoztatási helyzetről. Pataky szerint a foglalkoztatás helyzete Magyarországon 1993 óta tarthatatlan. A problémák a múltban gyökereznek, de most virágzanak igazán. A foglalkoztatási ráta jelenlegi ijesztően alacsony - az OECD országok között az egyik legalacsonyabb - mértéke a gazdaság rossz struktúrája, az elégtelen szabályozási környezet és infrastruktúra következménye. Továbba a kormányzati "rendcsináló" kommunikáció is csalóka, hiszen az intézkedéseket egyre nagyobb fejetlenség követi. A foglalkoztatott népesség háromnegyede a tönk szélén áll. A borús helyzeten cseppet sem javít az elmúlt húsz év mindenkori kormányzatának közös bűne sem: a bizonyos térségekre koncentrálódó munkakultúra teljes hiánya. A többgenerációs munkanélküliségbe zárt társadalmi rétegek foglalkoztatáspolitikai szempontból nagyon elhanyagolt helyzetben vannak.

Pataky Péter élesen bírálta továbbá azokat a kormányzati intézkedéseket, amelyek pusztán látszatsegítséget jelentenek a munkaerőpiacnak. Kiemelte, a közfoglalkoztatás, statisztikailag ugyan szépen mutató, szociálisan, gazdaságilag azonban zsákutcás jelenlegi intézményét. A közfoglalkoztatottak számaival bűvészkedik a kormány: pusztán négy órás munkáról és három hónapos foglalkoztatásokról van szó. A bérkompenzációs rendszer, a kötelező (de sokszor csak papíron létező) béremelés sem kedvez a munkaerőpiac, foglalkoztatás javulásának. Pataky hangsúlyozta, hogy a kormányzati trükközések folytán jelenleg olyan országban élünk, ahol szakképzett munkával nem lehet megkeresni a létminimumot.

Mi a megoldás?

Antalffy Gábor szerint általános és minden problémát orvosló gyógyírt aligha lehet megfogalmazni. Az azonban elengedhetetlen feltétele a foglalkoztatás és egyben a gazdaság felpörgetésének, hogy szellemi, szakmai műhelyek jöjjenek létre. Olyan hozzáértő és felelős szervezetek létrejöttére, munkájára van szükség, amelyek szakterületenként stratégiálisan tudnak irányt mutatni, eligazodási alternatívát kínálni, és nem csak az export piacra termelő vállalkozásokat támogatják. Önmagában azonban ez vajmi kevés: tudatos ágazatfejlesztés, újragondolt adópolitika, a belső fogyasztás ösztönzése, és a szakképzett munkaerő itt-tartása is elengedhetetlen ahhoz, hogy elkerüljük a lakosság teljes elszegényedéséhez vezető negatív spirált. Mindezeken túl azonban az alapkövetelmény az lenne, ha a kormányzat, jogalkotásban résztvevők, a szakszervezetek, a munkáltatók és munkavállalók, a civilek és minden döntéshozó beszélne egymással! Jelenleg a jogalkotás homlokegyenest az ellenkezőjét teszi mindannak, amit a háttéranyagok, a szakmai javaslatok és tapasztalatok diktálnak. Kormányzati oldalon süket fülekre talál a szakma mindennemű reális, józan tanácsa.

Kaufer Virág, az LMP volt országgyűlési képviselője, a Foglalkoztatási és munkaügyi bizottság korábbi tagja kihangsúlyozta, hogy addig nem lesz pozitív változás, amíg folytatódik a foglalkoztatásból történő kormányzati forráskivonás. Kaufer szerint a munkaerő-kereslet növelésére kellene nagyobb hangsúlyt fektetni, valamint a helyi/közösségi gazdaság felpörgetése, fejlesztése is elengedhetetlen feladata lenne a kormányzatnak. A skandináv gazdasági modellnek számos olyan tényezője van, ami jó irányt mutathatna a magyar gazdaságpolitikának is. Kaufer rávilágított arra is, hogy Magyarország jelenleg 600 milliárd forint európai uniós támogatás felett rendelkezik, ami zöldmunkahely-teremtésre lenne elkölthető a fenntarthatóság jegyében. A kormány azonban tehetetlen, egy lépést sem tesz annak érdekében, hogy a forrást megfelelő módon allokálja.

A szakértők egyöntetűen egyetértettek abba, hogy ami ma a kormányzati kommunikáció szerint rendnek látszik a gazdaságban és a foglalkoztatásban, az valójában egyenlő az aggodalmas káosszal. Addig azonban, amíg nincs párbeszéd és együttműködés, a rendetlenség csak fokozódik.