Többen szereztek maradandó sérüléseket, egyikük, Pécsi János (54) egy éjszakai műszak előtt holtan esett össze. Jánost koordinátorként vették fel, de nem azt a munkát végeztették vele. Hozzánk hasonlóan napi tíz órát kellett embertelen hidegben megfelelő ruházat és védőfelszerelés nélkül a kőmorzsoló gépek mellett dolgoznia olyan porban, amiben két métert nem látott az ember - mesélte Kasza József, aki Pécsi szobatársa volt a mongóliai munkatáborban.

Pécsi a boncolási eredmény szerint koszorúér-elzáródásban halt meg november 27-én, de hamvainak hollétéről azóta sem értesítették a családot. Szigetszentmiklóson élő özvegyét a bányavállalat hivatalosan nem is értesítette, csak a pénz nélkül hazakullogott társaktól tudott meg egy-két részletet.

Blikk