Az új programok nevei tehát most már nem HEFOP-al kezdődnek hiszen ez az OP csak a 2004-2006-os időszakra vonatkozó fejlesztéseket tartalmazta hanem TIOP-al és TÁMOP-al.

A Társadalmi megújulás operatív program (TÁMOP) az ÚMFT átfogó céljaihoz, a növekedéshez és a foglalkoztatás bővítéséhez elsősorban a munkaerőpiac kínálati oldalára irányuló intézkedésekkel, az emberi erőforrások fejlesztésével járul hozzá.

A Támop Célkitűzései

A Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) a gazdaság tartós növekedése által generáltmunkahelyek betöltéséhez szükséges munkaerő-kínálatot kívánja növelni és javítani.
Célunk, hogy időben és elegendő mennyiségben rendelkezésre álljon a gazdasági fejlődéssel párhuzamosan létrejövő új munkahelyek betöltésére alkalmas, megfelelő képzettségű munkaerő. Magyarországon európai viszonylatban átlagos mértékű a munkanélküliség, és a népesség átlagos képzettségi szintje is viszonylagosan magas. A munkaerő-piaci aktivitás ellenben olyan alacsony, hogy az hosszabb távon gátját képezheti a gazdasági növekedésnek. Így az ÚMFT céljai nem érhetőek el a munkavállalási korúak munkaerő-piaci aktivitásának növelése nélkül. A növekedés generálta munkaerőigény kielégítéséhez, a foglalkoztatás bővítéséhez elengedhetetlen feltétel a munkavállalási korú népesség munkaerő-piaci aktivitásának növelése. Ezért a Társadalmi Megújulás Operatív Program átfogó célja a munkavállalási korúak munkaerő-piaci aktivitásának növelése a humán erőforrás minőségének, foglalkoztathatóságának javításán keresztül.

Átfogó cél

A munkaerő-piaci részvétel növelése a humán erőforrás minőségének javításával Fontos hangsúlyozni, hogy a foglalkoztatás növekedését pusztán a munkakínálat nagyságának
és minőségének javítása még nem teremti meg, az aktivitás növelésén túl az is szükséges, hogy a gazdaságfejlesztési programok a munkahelyteremtést, a munkaerő iránti kereslet
növekedését segítve hozzájáruljanak a kínálati oldalon megjelenő potenciál kihasználásához.

Specifikus célok

a munkaerő-piaci kereslet és kínálat összhangjának javítása

az aktivitás területi különbségeinek csökkentése

3a változásokhoz való alkalmazkodás segítése

4az egész életen át tartó tanulás elősegítése

az egészségi állapot és a munkavégző-képesség javítása

a társadalmi összetartozás erősítése, az esélyegyenlőség javítása

Horizontális célok

Az esélyegyenlőség elősegítése

Az esélyegyenlőség elvének érvényesítése több az egyenlő bánásmód biztosításánál és a diszkrimináció tilalmánál, mert magába foglal olyan célzott fejlesztéseket is, amelyek az
esélyegyenlőtlenség, illetve annak okai felszámolását célozzák. A horizontális szempontok érvényesítése azt jelenti, hogy az operatív program, illetve prioritásainak, intézkedéseinek
tervezése, megvalósítása, értékelése és nyomon követése folyamán figyelembe kell venni az esélyegyenlőség szempontjait, és biztosítani kell azok tényleges érvényesülését. Az esélyegyenlőség érvényesítése a társadalmi, gazdasági és területi kohézió erősítését szolgálja.


A fenntarthatóság követelménye

A TÁMOP a környezeti fenntarthatóságot és a fejlődés társadalmi hátterének fenntarthatóságát általánosan érvényesítendő elvként fogalmazza meg a végrehajtandó fejlesztések vonatkozásában.
A fenntarthatóság horizontális szempontjainak érvényesítése azt jelenti, hogy az operatív program tervezése, megvalósítása, nyomon követése és értékelése során figyelembe kell venni
a fenntarthatóság szempontjait.Cél: A környezeti és társadalmi értelemben fenntartható fejlődés elősegítése
Indikátor: A szelektíven gyűjtött lakossági hulladék arányának növekedése

A fenntarthatóságot a TÁMOP leginkább a szemléletváltozás lehetőségének megteremtésével tudja elősegíteni. A TÁMOP keretében megvalósuló képzéseknek, fejlesztéseknek hozzá kell
járulnia a fenntartható fejlődést szolgáló tanuláshoz. Az EU 2006 júniusában elfogadott, megújított Fenntartható Fejlődés Stratégiája értelmében a környezet minőségének, valamint a társadalmi-gazdasági fejlődés környezeti meghatározóinak fenntarthatóságát biztosító szemlélet váltást leginkább az oktatás képes előmozdítani azzal, hogy a fenntartható fejlődés eléréséhez
szükséges kulcskompetenciákkal látja el az összes állampolgárt. A TÁMOP keretében az oktatás és képzés tartalmának és szemléletének átalakításával az egyén kompetenciái kerülnek
előtérbe. Az új ismeretek befogadására, attitűdök elfogadására és elsajátítására képes emberek formális, nem formális és informális tanulás során teszik magukévá a környezeti fenntarthatósággal kapcsolatos ismereteket. A civil aktivitás, a közösségfejlesztés és az állampolgári érdekérvényesítő
képesség megerősítésének támogatásával a környezeti fenntarthatóság érdekében tenni vágyók szempontjai is hangsúlyosabban érvényesülhetnek majd a társadalomban. A
program és műveleteinek végrehajtása során a fenntarthatóság formai és tartalmi szempontként is megjelenik, az OP és műveleteinek értékelése során önálló kritériumként fogalmazódik
meg.

A területi kohézió elősegítése

Az ÚMFT horizontális politikájának megfelelően a Társadalmi Megújulás Operatív Program stratégiájában és annak megvalósításában is érvényesülnek a területi kohézió céljai, valamint a területiség horizontális elve (területi szemlélet a fejlesztések céljainak és célcsoportjainak meghatározásánál és eredményeinek nyomon követésénél, többféle eszköz összehangolásával megvalósuló integrált fejlesztések területi fókusszal).

A TÁMOP a területi kohézió célját egyrészt a hátrányos helyzetű térségek lakóinak humán szolgáltatásokhoz (oktatás, egészségügy, szociális és munkaerő-piaci szolgáltatások, kultúra)
való hozzáférésének javításával, a munkaerő minőségének és foglalkoztathatóságának javításával, illetve munkaerő-piaci hátrányainak csökkentésével, másrészt a régiók fejlődési potenciálját biztosító munkaerő-minőség és tudás fejlesztésével kívánja megvalósítani.

A NUTS II. szintű régiókon belül meglévő, területi sajátosságokon alapuló fejlettségbeli különbségeket legtöbb esetben a helyi (gazdasági, önkormányzati és civil) szereplők összefogására
építő, vagy azok bevonásával előkészített és végrehajtott programokkal is elő kívánjuk segíteni, előtérbe helyezve a hátrányos helyzetű és/vagy leszakadó térségek felemelését, felzárkóztatását, lakóik életkörülményeinek és életminőségének javítását. A leghátrányosabbhelyzetű térségekben több szakterület összehangolt beavatkozásaira alapozó komplex fejlesztésekjavítják a vidéki életminőséget és csökkentik a kistérségek és lakóik közötti jövedelmi
és munkaerő-piaci különbségeket.