A reziliencia maratont és nem sprintet jelent
A reziliencia azt a készséget és képességet mutatja meg, ahogy megbirkózunk a stresszel, a változással, a kétségbeeséssel, a csalódással és a félelemmel. Paul Ch. Donders „Reziliencia” című kötete kapcsán tartott egy szemináriumot Budapesten a Harmat Kiadó szervezésében. Ha sikerül minden tanácsát megfogadnunk, jó eséllyel nem égünk ki, és még esetleg boldogabbá is válhatunk.
A reziliencia működéséhez 5 alapkompetenciára, és számos szociális, illetve strukturális erőforrásra van szükség, de ugyanilyen fontos ennek a jelenségnek a sokféle megjelenése. A fémmegmunkálás során az acélt abból a szempontból is vizsgálják, hogy mennyire rugalmas az anyag a nagy erőbehatásokat követően. Vissza tudja-e egyáltalán nyerni, és milyen tempóban az eredetei alakját? Paul Ch. Donders most 60 éves. Remek formában van, kiegyensúlyozott, egészségesnek tűnő férfi. Nem volt ez azonban mindig így. A korábbi stresszes életmódja miatt, 40 évesen megbetegedett, és olyan állapotba került, amely miatt ki se tudott kelni az ágyából. Mikor ráébredt arra, hogy aki ezt tette vele az éppen a tükörből néz vissza rá, gyökeresen változtatott az életén.
Rezilienciával nem csak válságkezelési céllal érdemes foglalkozni. Egyrészt meg kell előzni a bajt, másrészt élettanilag is elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahonnan csak reziliensen tudunk továbbmenni. Olyan mértékben meg fog nőni a születéskor várható élettartam, hogy ki kell találni, mivel „ütjük el a végtelen hosszúságú időt”. Ezen kívül arra is készülni kell, hogy a bővülő időszakot egy egyre jobban gyorsuló, változásokkal folyton telített környezetben töltjük el. Paul Ch. Donders szerint a szemünk előtt fognak a foglalkozások folyamatosan megszűnni. A ma divatos könyvelés például 10 év múlva szinte el fog tűnni a palettáról. Egy ember életében 4-6 foglalkozásváltásra van szükség, és az átállási időszak körülbelül 3 éves periódus. Az, hogy 15 évente, 3 éves ciklusokban újra kell alkotni magunkat, hatalmas vitalitást igényel. Igazi, maratoni kihívást jelent az élet!
Hosszas kutatások után Paul Ch. Donders arra a következtetésre jutott, hogy a reziliencia működtetéséhez 5 kompetenciára van szükség. Az első a transzformációs képesség. Ez az alap, amely ahhoz kell, hogy valaki újra- és újraépíthesse magát. A második a produktivitás. Jelenleg a munkavégzésünk általában 70 százalékban felszínes munka. A produktivitásra azért van szükség, hogy mélyebben tudjunk valamiben dolgozni. Létre tudjunk hozni értékeket, ne csak ússzunk az e-mail és meeting-tengeren. A harmadik kompetencia a vitalitás, ami az előadó szerint igazából maga a reziliencia, hiszen ezzel tudjuk befolyásolni azt, hogy mennyire vagyunk képesek egészségesek maradni. A negyedik a kapcsolódás képessége. A változás generálásához folyton megújuló kapcsolatrendszerre van szükség. Ehhez pedig az a képesség kell, aminek a segítségével kinyúlunk, és kapcsolatba lépünk a másikkal. Az ötödik elem a pénzügyi kompetencia, amely elsősorban pénzügyi stabilitást jelent.
A fenti kompetenciák közül párat talán meg lehet tanulni az iskolában, de a többségéhez jelentős önismereti tanulmányokra van szükség. A normál élet folyása tele van kilengésekkel. Egyszer fent, egyszer lent járunk, de a kiégés más egy kicsit ehhez képest. Jól körülhatárolható lépésekből áll. Az első fokozat mindig egyfajta hiperaktivitás. Iszonyú nagy kedvvel, rengeteget dolgozunk. Nem ismerünk korlátokat, és a saját határainkat se fogadjuk el, és ezt éveken keresztül folytatjuk. Azonban észre kell vennünk, hogy ez már egy első stáció, amikor ki kellene lépni ebből a körből. Abban az esetben, amikor ez nem sikerül, és maradunk, hajtjuk megállás nélkül a mókuskereket tovább, óhatatlanul érkezik a zuhanás ideje. Ezt követi a második állomása a kiégésünknek: a tanácstalanság, amelyet a teljes összezavarodottság kísér. Jó hír, hogy még ebben a stádiumban is tudjuk magunkat menteni, ha felismerjük a szükségét. De ha nem sikerül, akkor érkezik a harmadik lepés: a frusztráció. Erről a lépcsőfokról már nehezebb egyedül kievickélni. Ezen a ponton a negatív szokásaink olyan mértékben eluralkodnak rajtunk, hogy szinte átveszik az uralmat a hétköznapi tevékenységeink és a gondolataink fölött. Majd óhatatlanul érkezik a negyedik lépcsőfok, a kétségbeesés. Ezen a szinten már nem tudunk dolgozni. Paul Ch. Donders arról is beszámolt, hogy ez már az az időszak, amikor az ügyfélből paciens lesz, akinek a napi tevékenysége csak egy óra fényterápiából és egy óra sétából áll. „Általában a kedves emberek szoktak kiégni, akik felelősnek érzik magukat mindenért, ami körülöttük történik”.
Az ötödik stáció a rehabilitációé. Ezt szigorúan csak szakember segítségével lehet megtenni, és még így sem biztos, hogy a kiégés előtti állapotba visszahozható az egyén. Előfordulhat, hogy a helyreállítás maradéktalanul sikeres, és onnan folytatódik a paciens élete, ahol abbahagyta. De lehetséges, hogy zéró-szintű eredmény a munka vége, és folytatódhat ugyan a pályafutás, csak épp máshol-máshogy. Végezetül, van olyan kimenetele is a történetnek, hogy az egyén soha többet nem lesz képes érdemi munkát végezni.
Paul Ch. Donders most a személyes küldetéseként időt szeretne szánni Istenre, saját magára és a családjára
Egy másik pszichológiai kísérlet eredménye ma az a 7 komponens, amely a reziliens képességet takarja. Izraelbe települt Holocaust-túlélő nőket vizsgáltak, és az 5000 fős tömegnél azt vették észre, hogy 70 százalékuk az átlagos állampolgárhoz képest rosszabb egészségi állapottal rendelkezett idős korára. De 30 százaléknak az átlaghoz képest hosszabb és egészségesebb élet jutott. Erre megnézték ezeknek az embereknek a Holocaust előtti életét is. Azt tapasztalták, hogy náluk korábban magas szinten állt az a hét képesség, amely a baj bekövetkezte után is segítette őket.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - A reziliencia maratont és nem sprintet jelent
2. oldal - A múlttal való megbékélés
Lehet, hogy 15 évente változtatni kell az életmódon?
Rezilienciával nem csak válságkezelési céllal érdemes foglalkozni. Egyrészt meg kell előzni a bajt, másrészt élettanilag is elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahonnan csak reziliensen tudunk továbbmenni. Olyan mértékben meg fog nőni a születéskor várható élettartam, hogy ki kell találni, mivel „ütjük el a végtelen hosszúságú időt”. Ezen kívül arra is készülni kell, hogy a bővülő időszakot egy egyre jobban gyorsuló, változásokkal folyton telített környezetben töltjük el. Paul Ch. Donders szerint a szemünk előtt fognak a foglalkozások folyamatosan megszűnni. A ma divatos könyvelés például 10 év múlva szinte el fog tűnni a palettáról. Egy ember életében 4-6 foglalkozásváltásra van szükség, és az átállási időszak körülbelül 3 éves periódus. Az, hogy 15 évente, 3 éves ciklusokban újra kell alkotni magunkat, hatalmas vitalitást igényel. Igazi, maratoni kihívást jelent az élet!
A reziliencia megéléséhez szükséges 5 kompetencia
Hosszas kutatások után Paul Ch. Donders arra a következtetésre jutott, hogy a reziliencia működtetéséhez 5 kompetenciára van szükség. Az első a transzformációs képesség. Ez az alap, amely ahhoz kell, hogy valaki újra- és újraépíthesse magát. A második a produktivitás. Jelenleg a munkavégzésünk általában 70 százalékban felszínes munka. A produktivitásra azért van szükség, hogy mélyebben tudjunk valamiben dolgozni. Létre tudjunk hozni értékeket, ne csak ússzunk az e-mail és meeting-tengeren. A harmadik kompetencia a vitalitás, ami az előadó szerint igazából maga a reziliencia, hiszen ezzel tudjuk befolyásolni azt, hogy mennyire vagyunk képesek egészségesek maradni. A negyedik a kapcsolódás képessége. A változás generálásához folyton megújuló kapcsolatrendszerre van szükség. Ehhez pedig az a képesség kell, aminek a segítségével kinyúlunk, és kapcsolatba lépünk a másikkal. Az ötödik elem a pénzügyi kompetencia, amely elsősorban pénzügyi stabilitást jelent.
Reziliencia nélkül egyenes az út a kiégéshez
A fenti kompetenciák közül párat talán meg lehet tanulni az iskolában, de a többségéhez jelentős önismereti tanulmányokra van szükség. A normál élet folyása tele van kilengésekkel. Egyszer fent, egyszer lent járunk, de a kiégés más egy kicsit ehhez képest. Jól körülhatárolható lépésekből áll. Az első fokozat mindig egyfajta hiperaktivitás. Iszonyú nagy kedvvel, rengeteget dolgozunk. Nem ismerünk korlátokat, és a saját határainkat se fogadjuk el, és ezt éveken keresztül folytatjuk. Azonban észre kell vennünk, hogy ez már egy első stáció, amikor ki kellene lépni ebből a körből. Abban az esetben, amikor ez nem sikerül, és maradunk, hajtjuk megállás nélkül a mókuskereket tovább, óhatatlanul érkezik a zuhanás ideje. Ezt követi a második állomása a kiégésünknek: a tanácstalanság, amelyet a teljes összezavarodottság kísér. Jó hír, hogy még ebben a stádiumban is tudjuk magunkat menteni, ha felismerjük a szükségét. De ha nem sikerül, akkor érkezik a harmadik lepés: a frusztráció. Erről a lépcsőfokról már nehezebb egyedül kievickélni. Ezen a ponton a negatív szokásaink olyan mértékben eluralkodnak rajtunk, hogy szinte átveszik az uralmat a hétköznapi tevékenységeink és a gondolataink fölött. Majd óhatatlanul érkezik a negyedik lépcsőfok, a kétségbeesés. Ezen a szinten már nem tudunk dolgozni. Paul Ch. Donders arról is beszámolt, hogy ez már az az időszak, amikor az ügyfélből paciens lesz, akinek a napi tevékenysége csak egy óra fényterápiából és egy óra sétából áll. „Általában a kedves emberek szoktak kiégni, akik felelősnek érzik magukat mindenért, ami körülöttük történik”.
Az ötödik stáció a rehabilitációé. Ezt szigorúan csak szakember segítségével lehet megtenni, és még így sem biztos, hogy a kiégés előtti állapotba visszahozható az egyén. Előfordulhat, hogy a helyreállítás maradéktalanul sikeres, és onnan folytatódik a paciens élete, ahol abbahagyta. De lehetséges, hogy zéró-szintű eredmény a munka vége, és folytatódhat ugyan a pályafutás, csak épp máshol-máshogy. Végezetül, van olyan kimenetele is a történetnek, hogy az egyén soha többet nem lesz képes érdemi munkát végezni.
Paul Ch. Donders most a személyes küldetéseként időt szeretne szánni Istenre, saját magára és a családjáraEnergiát, örömmel és inspirálva végzett munkát jelent a reziliencia
Egy másik pszichológiai kísérlet eredménye ma az a 7 komponens, amely a reziliens képességet takarja. Izraelbe települt Holocaust-túlélő nőket vizsgáltak, és az 5000 fős tömegnél azt vették észre, hogy 70 százalékuk az átlagos állampolgárhoz képest rosszabb egészségi állapottal rendelkezett idős korára. De 30 százaléknak az átlaghoz képest hosszabb és egészségesebb élet jutott. Erre megnézték ezeknek az embereknek a Holocaust előtti életét is. Azt tapasztalták, hogy náluk korábban magas szinten állt az a hét képesség, amely a baj bekövetkezte után is segítette őket.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - A reziliencia maratont és nem sprintet jelent
2. oldal - A múlttal való megbékélés
Balogh Levente: általában a kitűnő tanulókból lesznek a menedzserek, a 3-as 4-es tanulókból a vállalkozók