Ezt jelenti, ha határozott idejű munkaszerződése van

Elsősorban a munkáltató érdekeit szolgálja

A határozott idejű munkaviszony elsősorban a munkáltató érdekeit szolgálja. Ennek oka az, hogy a munkaviszony megszűnése a határozott idő elteltével magától, munkáltatói közbeavatkozástól mentesen bekövetkezik. Ebből azonban több dolog is következik. Elsőként is nincsen felmondási idő, felmondási védelem, végkielégítés, sőt a felmondást indokolni sem kell. Ezért veszi a jog védelembe a munkavállalót, és számos rendelkezés korlátozza a határozott idejű munkaviszony „szabad” alakítását.

Maximált időtartam, kötött meghosszabbítási szabályok

A törvény a munkavállalók védelme érdekében kimondja, hogy a határozott idejű munkaviszony tartama az öt évet nem haladhatja meg, ideértve a meghosszabbított és az előző határozott időre kötött munkaszerződés megszűnésétől számított hat hónapon belül létesített újabb határozott tartamú munkaviszony tartamát is. Hat hónapon túlmenően azonban ismételten létesíthető határozott időtartamú munkaviszony. Ezen túlmenően a jog azt is kimondja, hogy a határozott idejű munkaviszony meghosszabbítása vagy a határozott idejű munkaviszony megszűnését követő hat hónapon belüli ismételt létesítése csak munkáltatói jogos érdek fennállása esetén lehetséges, valamint a megállapodás nem irányulhat a munkavállaló jogos érdekének csorbítására. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a munkafeladat indokolja (pl: nyári dömping szezonális munkában, projekt feladat stb.), korlátlan alkalommal hosszabbítható meg vagy létesíthető újra határozott időtartamra munkaviszony azzal, hogy a két törvényi tilalmat nem lehet megsérteni.

Később sem alakul át a jogviszony határozatlan idejűvé

A korábbi szabályozás szerint határozatlan időtartamúnak kellett tekinteni a munkaviszonyt, ha a határozott időtartamú munkaviszony azonos felek közötti ismételt létesítésére, illetve meghosszabbítására az ahhoz fűződő munkáltatói jogos érdek fennállása nélkül került sor és a megállapodás megkötése a munkavállaló jogos érdekének csorbítására irányult. Ezen felül a határozott idejű munkaviszony határozatlan idejűvé alakult át, ha a munkavállaló az időtartam lejártát követően legalább egy munkanapot, közvetlen vezetője tudtával tovább dolgozott. A harmincnapos vagy ennél rövidebb időre létesített munkaviszony azonban csak annyi idővel hosszabbodott meg, amilyen időtartamra eredetileg létrehozták. Ezek a szabályok a 2012. évi I. tv-ből hiányoznak. Mindkét esetben két megoldás képzelhető el jogilag. Az egyik az, hogy a jogos indok nélkül meghosszabbított határozott idejű munkaviszony, illetve a munkavállaló továbbdolgozása okán fennálló munkaviszony érvénytelen, s azt a munkáltatónak azonnali hatállyal meg kell szüntetnie. Ezen túlmenően a munkáltató köteles a munkavállalónak annyi időre járó távolléti díjat fizetni, amennyi a munkáltató felmondása esetén járna. Ezen túlmenően a végkielégítés szabályait is megfelelően alkalmazni kell. Ezzel szemben a határozott időtartamok jogellenes ismétlődésénél az az álláspont is levezethető, hogy a részleges érvénytelenségre vonatkozó szabálynak megfelelően a határozott idő kikötése helyett az Mt. határozatlan időre vonatkozó fő szabálya lép be, azaz a munkaviszony határozatlan időtartamúvá alakul. Továbbdolgozás esetén pedig arra is lehet hivatkozni, hogy a felek szóban új munkaviszonyt létesítettek, mely ellenkező kikötés hiányában határozatlan időtartamra jött létre.

Kivételes esetben támadható a határozott idő lejárta miatti munkaviszony megszűnés

A határozott idejű munkaviszony a határozott idő elteltével megszűnik. Nem igényel felmondást, hiszen az a felek megállapodása alapján magától „lejár”. Adódhat azonban kivételes esetben olyan helyzet, amikor a munkáltató nem a munkavállaló munkavégzésével, vagy a saját működésével összefüggésben hozza meg a döntését, hanem azért, mert például kiderül, hogy a munkavállaló daganatos beteg és kemoterápiára jár (vagy epilepsziás). Az is előfordulhat, hogy a munkáltató megtudja, hogy a munkavállaló gyermeket vár. Ebben az esetben tehát a munkavállaló a munkáltató munkaviszonyt meg nem hosszabbító döntését bíróságon (és az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtt) megtámadhatja arra hivatkozva, hogy az egyenlő bánásmódról szóló 2003. évi CXXV.tv-ben nevesített valamely védett tulajdonságával összefüggésben (női nem, egészségi állapot, anyaság, stb.) érte hátrány. Ebben az esetben a munkáltató köteles bizonyítás útján cáfolni az ok-okozati összefüggést és bebizonyítani, hogy az eltérő bánásmódot a munka természete, jellege okozta (pl: véget ért az idénymunka). Amennyiben sikeresen hivatkozunk a bíróság előtt az egyenlő bánásmód követelményére, jogorvoslatként kártérítést (sérelemdíjat) kérhetünk, mivel az egyenlő bánásmód követelményének a megsértése minden esetben sérti az emberi méltóságot, azaz személyiségi jogi igényünk lehet. Az sem rossz ötlet, ha a jogsértővel egyezséget kötünk és megállapodunk abban, hogy foglalkoztatni fog minket. A bíróság azonban a munkáltatót nem kötelezheti arra, hogy foglalkoztasson bennünket.

Érvénytelen lehet a próbaidő után kikötött határozott idő

A próbaidőnek az a rendeltetése a munkáltató részéről, hogy a munkáltató a munkavállaló munkáját megismerje. Előállhat az a helyzet, hogy a felek a meghatározott időtartamra kötött munkaszerződésben a határozott időtartammal egyező mértékű próbaidőt kötnek ki. Ezt érvényesen meg is tehetik. Amennyiben azonban a munkáltató ismételten, rövid tartamú határozott időre szóló munkaszerződést kínál, a határozott időre szóló munkaszerződéses megállapodás már érvénytelen lehet, amennyiben az ismételt határozott idő célja a korábbi próbaidővel azonos. A munkáltatónak tehát a próbaidő céljától eltérő, legitim érdeket kell bizonyítania (lsd. a felek jogos érdekei).

dr. Kéri Ádám
jogi szakértő
LIGA Szakszervezetek