Fontosabb a munka öröme, mint a cél?

Pénz és siker, az örömteliség függvényében

A célorientáltság azt jelenti, hogy a cél elérésének folyamata során megfeszítetten cselekszünk, 'küzdünk' annak érdekében. Ez gyakran stresszel és szorongással jár. Amennyiben nem sikerül elérni célunkat szomorkodunk, ha pedig sikerül elérni, akkor megünnepeljük, de a következő percben már az új célt tervezzük és ismét stresszesek vagyunk.
Mindannyian ismerjük a stressz szimpatikus idegrendszeri hatását. A testünk folyamatosan tapasztalt küzdj-vagy-fuss folyamatai leállítják, lelassítják jópár szervünk működését. Megnövekedett kortizol termelésünk agresszívvá tesz bennünket, megfeszíti, görcsben tartja izmainkat, lezárja génjeink bizonyos részeit, mellyel blokkolja kreativitásunkat. Ennek eredményeképp nyugodt, higgadt döntéseink sorsa kiapad, a teljesítményünk örömteliségünkkel együtt folyamatosan csökken.
A célorientált tevékenységnek azért persze megvan bizonyos helyeken az előnye. A férfiak dolga, hogy elmenjenek a csatába, küzdjenek és győzzenek, azonban a hadikészültséget és a csaták sorát nem lehet hosszú távon fenntartani, mivel kimerüléshez vezet. Csúcsra lehet járatni a termelést egy gyár szezonálisan fontos időszakában, azonban e tempót nem lehet tartani az év többi részében. A férfias jellegű célorientáltságnak megvan a maga időszakos előnye, azonban kell más is, ami ezt kiegyensúlyozza.

Mi az ami kiegyensúlyozza a férfias jellegű erőfeszítést, a célorientáltságot?

Természetesen, a nők, a nőies jellegű széles látókör. A jellemzően nőktől tanult fenntartó jellegű, bölcs, éber és mindannyiunk számára örömteliséget kereső hozzáállás az, mely egyensúlyba hozza a célorientáltság szélsőségét. Ez esetben, a folyamat örömteli minősége jobban számít, mint maga a cél. Nem túl megszokott kijelentésnek hangzik ez még a legtöbb ügyvezető számára, azonban pár sorral lejjebb kifejtésre kerül, hogy miért éri meg e nagyszerű, bölcs és hasznos hozzáállást is alkalmazni egy vállalaton belül.

A folyamat örömteli minőségének szem előtt tartása megjelenik az emberi kapcsolatok számának és minőségének növekedésében, a kreatív megoldások megjelenésében, könnyebb és pozitívabb kommunikációban; egyszóval, a pozitív vállalati kultúra kibontakozásában.

Tért nyernek testünkben a paraszimpatikus folyamatok, megnövekedik az örömteliség neurotranszmittereink (dopamin és szerotonin), valamint az oxitocin összetartás-hormonunk termelése. Növekszik lojalitásunk, elkötelezettségünk, mely a felmérések szerint az átlaghoz képest 19 százalékos bevétel növekedést eredményez. Ezzel párhuzamosan éberségünket a norepinefrin segíti; éberekké, figyelmessé válunk. Örömteliségünk növekedésével párhuzamosan tobozmirigyünk harmonizálja két agyféltekünket, melynek hatására egyre több intuitív pillanatot élünk át. Az örömteliségünk és az éberségünk kéz a kézben jár.

Azáltal, hogy a célorientáltságot kiegyensúlyozzuk folyamat-orientált látásmóddal, jól érezzük magunkat a folyamat közben, jól érezzük magunkat amikor – nagyobb eséllyel – elérjük a célt, és örömmel, nyitott kíváncsisággal tekintünk az azt követő tervekre is.
Számos nemzetközi felmérés bizonyítja, hogy az örömteli és éber emberek jobban teljesítenek, sikeresebbek.

Érdemes ezért az idő jórészében – munkánk során is – a folyamat örömteliségére koncentrálnunk. Mindez – 'melléktermékként' – magával hozza sikerességünket is. A kritikus időszakokban pedig ha kell, 'felvesszük a kesztyűt', és mivel kipihentek vagyunk, sokkal jobban 'vívunk', jobban teljesítünk a szezonális csúcsidőszakokban, amennyiben épp erre van szükség.

A kulcs a ritmus és az egyensúly: a bensőnkben levő férfias és nőies kvalitások, a célorientáltság és a folyamat örömteliségének kiegyensúlyozott 'tánca'.

Az egészséges fenntarthatóság, jóléti, életminőség javító elemekkel érhető el. Amennyiben ezt meg tudjuk tenni, az mentális-, szociális és interperszonális-, valamint fizikai és fiziológiai éberség intelligenciánk fényes bizonyítékául szolgál.

A felmérések szerint ennek külső hatása, a szervezet dupla profitabilitási mutatójában mutatkozik meg - az elkötelezett, bár az életminőség növelő elemeket nem alkalmazó szervezetekhez képest.

Pénz és siker, a bölcsesség és éberség függvényében

Mit mondanak e témáról a pszichológusok és filozófusok? Ők, az örömteliség mellett leginkább a mentális egészség, a bölcsesség és az éberség oldaláról vizsgálják az emberiség jólétét. Vessünk egy pillantást a sikerre a bölcsesség vagy annak hiánya tükrében.

Amennyiben mélyebbre merülünk a pszichológiában, azt látjuk, hogy a mentális egészség hiánya jórészt gyerekkori-, vagy sokk traumák miatt jelenik meg. Amennyiben ezek a negatív tapasztalatok egymásra épülnek, egyre nehezebb mentális rendellenességeket idézhetnek elő, egyre kiterjedtebb tünetekkel. Mindaddig, amíg ezek nem kerülnek feloldásra, csak váltakozó hangulatokról beszélhetünk, trauma alapú nem túl bölcs életvitelről, valamint nem igazán valódi, nem megalapozott örömteliségről. Hasonlatos ez egy házhoz, melynek alapjaiban dinamit található. Hiába csinosítjuk, ha bármely percben összedőlhet.

Gyerekkori traumáink különböző irányba terelnek bennünket, különböző értékrenddel rendelkező felnőttekké válunk általuk. Rendkívül számít ezért, hogy édesanyánkkal újszülött, kisded és korai gyerekkorunkban folyamatos és pozitív kapcsolatban voltunk-e, hogy biztonságban éreztük-e magunkat – kielégítette-e szükségleteinket megfelelő módon –. Megtarthattuk-e bizalmunkat szüleink irányába – nem használtak-e ki bennünket saját érdekükben –, elegendő önállóságra biztattak-e, valamint bölcs módon megengedték-e számunkra szeretetünk és kezdeti szexualitásunk kibontakozását. Mindezek nem megléte vagy részleges hiánya esetén büszkeség vagy szégyen alapú túlélési válasz-reakció alakulhatott ki jópárunkban, mely bizonyos szemléletű emberekké tehetett bennünket.
Traumák meglétére utal például az, mikor valaki játszmákat játszik, nem transzparens, kommunikációjában nem egyenes, spekulál, rejteget magában dolgokat és ezért nincs harmóniában belsőjében. Annak kompenzációjaként a külvilágra összpontosít.

Bár kezdeti, de egyenes út ez a skizofrénia felé. Az ilyen ember, bár az emberek között él, ki kívánja vonni magát környezetéből, vagy épp ellenkezőleg, meg kívánja hódítani a világot. Rosszabb esetben nem tudja mit akar és egyszer erre, másszor arra törekszik. Eltereli saját figyelmét külső dolgok irányába, hogy ne kelljen szembenéznie azzal ami saját fején belül történik.

A világhódító látásmóddal rendelkezők, mint például a fanatikus-, új-'honfoglaló' dzsihádisták, vagy a világ leggazdagabb-, hatalom-orientált 1%-a, sok esetben mentális problémával, leginkább gyerekkori traumákkal rendelkeznek.

A jó hír az, hogy a traumáinkat fel tudjuk oldani magunkban mentális gyakorlatok által, mint például az éberség intelligencia (AQ) mentális gyakorlat. Van így esélye legtöbbünknek – kiket mentálisan nem kötnek fix rendszerek – a pozitív változásra.

Tény azonban, hogy mindenki saját magáért felelős. Amennyiben valaki nem kíván változtatni saját látásmódján – mint ahogy a dán börtön-pszichológus Nicolai Sennels szerint a muszlimok túlnyomó része nem kíván változni, beilleszkedni, vagy nem teheti azt a vallási jogrendszerük és társadalmi kötöttségeik miatt – , az egyéni szinten nem tartozik ránk. Ránk tartozik azonban, hogy mindenkit felelős felnőttként- és nem babusgatandó kisgyerekként kezelve eldönthessük, hogy milyen embernek tartjuk, hogy kívánjuk-e a társaságát baráti körünkben, társadalmunkban vagy sem.

Carl Gustav Jung, ismert filozófus, az embereket úgymond archetípusok szerint csoportosította. Ezen archetípusok egyidőben több megnevezéssel is bírnak, az általuk leírt viselkedési minta jobb magyarázhatósága érdekében. Jung, pszichoterápiás praxisában töltött hosszas éveit követően az embereket tizenkét archetípusba sorolta. Ezek, az egoizmus és a szociális beállítottság, valamint a rendkeresés és a szabadságérzet kétpólusú tengelyein jellemezhetőek.

Ezek közül tíz archetípus tulajdonsága összecseng a gyerekkori traumákra válaszként kialakult mentális tendenciák jellemzőivel. A hős/ harcos/ igazság bajnok, a létrehozó, a felfedező/ kereső, a törvényen kívüli/ lázadó/ pusztító, a szerető/ szerelmes/ playboy/paygirl, a gondozó/ önfeláldozó, az átlagember/ árva, az ártatlan/ gyermeki/ elmaradott, az uralkodó/ király és a mágus jellemzői is egy gyerekkori traumához vezethetőek vissza.
Mindnek van pozitív és árnyoldala. Mindegyikük hozhat valami pluszt a világ életébe, azonban minél extrémebb módon mutatják be az archetípus jegyeket, megnyilvánulásuk módja annál inkább utal gyerekkori traumáikra.
E tíz archetípust a siker, a pénz, a hatalom és a kontrollal kapcsolatos ragaszkodó vagy távolságtartó tendencia jellemzi. Valamit nagyon be kívánnak bizonyítani maguk vagy mások számára, vagy valamit nagyon el kívánnak kerülni.

Mindannyiunkban jelen lehetnek ezen tendenciák valamilyen szinten. Az lényeges, hogy mennyire ismerjük fel őket és mennyire tudunk az azokra jellemző 'színjátéktól' mentessé válni.

A tizenkettőből fennmaradó további két archetípus – egészséges valójukban megnyilvánulva – azonban a mentális egészség kifejeződései: az örömteli/ játékos/ tréfamester/ joker/ mindigboldog, valamint az éber/ bölcs/ felébredett.
Emellett, az örömtelinek szüksége van a bölcs tudására, a bölcsnek ki kell néznie a könyvei mögül, belevetnie magát az élet örömébe. Így válnak kiteljesedett emberekké.

Az örömteliségünk és az éberség intelligenciánk, mentális egészségünk ismérvei.


Pénz és siker, annak pozitívan hasznos felhasználása függvényében

Gazdasági szempontból az Easterlin paradoxon mutatja, az emberek örömtelisége egy bizonyos átlagosan jó szintű családi bevételt követően egyáltalán nem növekedik. Az addigi növekedés is annak köszönhető, hogy az embereknek e szint elérése lehetőséget ad a kreativitásukat pótló örömteli tapasztalatokat, élményeket megfizetni. Ennél magasabb pénzügyi bevétel csak folyamatos napi aggodalmat okozhat – ismerjük a nyaralás közben, a vízparton is a részvény árfolyamokat böngésző, kikapcsolni nem tudó üzletember példáját.
A Michigan Egyetem felmérése szerint egy átlagosan jó új autó első vezetése a megvásárlást követően a tulajdonosa számára ugyanakkora örömteliséget biztosít, mint egy nagyon nagy értékű luxus-sportautó első vezetése a megvásárlást követően.
A nagyon gazdag emberek nem örömtelibbek, mint az átlagosan jól élők.

A örömteliség és az éberség a legfontosabbak számunkra. Mentális egészségünk további ismérve, hogy hogyan haszáljuk javainkat.
Saját örömteliségünkön túl mennyire vagyunk képesek másokra is gondolni, őket segíteni?
A bölcsesség, az éberség intelligencia kiterjeszti látásmódunkat és figyelmünket másokra, környezetünkre és a világra.
Einstein szavaival élve: “Egó = 1 / Tudás. Minél több egó, annál kevesebb tudás. Minél több tudás, annál kevesebb egó.”

A dúsgazdagok jórésze általában nagyobb arányban rendelkeznek napi problémákkal, mint az átlagosan jól élők. Ez leginkább akkor mutatkozik meg, amikor csak saját magukra figyelnek, saját boldogságukat keresik, ahelyett, hogy bölcsebb módon jóval nagyobb és hosszabb távon tartó örömteliséget hozzanak saját életükbe azzal, hogy másokat segítenek szabadabbá és örömtelibbé válni.

A pénzre, sikerre, hatalomra, 'erőre' való összpontosítás ezért – a pozitív pszichológia és rengeteg szociológiai kutatás szerint – csak akkor hoz számunkra is hosszú távú örömöt, amennyiben bölcs módon használjuk azt. Úgy, hogy családunkon, barátainkon, munkatársainkon túl, szélesebb környezetünk számára is hosszú távú örömteliséget, fizikai és mentális egészséget hozzon. Ez egyben a mi örömteliségünket is nagy mértékben emeli.

Lehetséges persze életbölcsesség nélkül, a hatalom elérésére összpontosítva is sok pénzhez jutni azáltal, hogy például valaki egy új technológiát hoz a piacra, elnyom másokat, vagy amennyiben mások segítenek neki valamely okból. Kinek jó azonban az, ha valaki aki önérdekű örömöt keres, megszerzett javait saját maga érdekében használja és saját trauma-alapú meggyőződését – bárhol is tapasztalta, vagy tanulta azt – előbbre helyezi, mint az emberek nagytöbbségének érdekét, szabadságát, szuverenitását és hosszú távú örömteliségét?

Az egoista, nem-megosztott 'sikert' nem tekintjük igazi sikernek. Az, a középkori királyok, jobbágyok és szolgák rendszerét idézi és kizsákmányolásnak is nevezhetjük. A Spirál Dinamika, az egyének és társadalmak fejlettségi szintjének felmérésére alkalmazott módszer nemzetközileg elfogadott rendszere szerint ez nem túl magas tudatosságra vall.
Az emberek így is, úgy is rájönnek az általuk tapasztalt cselekedetek motivációs tényezőire, ezért érdemes tisztán, transzparensen tartani azt.

Fontos emellett, hogy csak akkor tehetünk másokat is örömtelivé, ha mi magunk is azok vagyunk. Akkor, amikor mások is követhetik példánkat.
Politikusként, dolgozhatunk népcsoportunkért, országunk kultúrájáért és az európai értékekért. Ügyvezetőként, vagy vállalattulajdonosként pedig tehetünk úgy munkatársainkért mint az ügyfeleinkért. Munkatársainkkal megosztva az eredményt mentálisan és fizikailag is, oxitocin összetartás-hormon termelésünk jelentős és hosszantartó bizalmat és örömteliséget eredményez mindannyiunk számára.

Az önerőből elért siker kulcsa a mentális egészség, az örömteliség. A hosszú távú, megalapozott örömteliség alapja pedig nem kívül, hanem belső motivációnkban található.

Elegendő ezért az örömteliséget és az éberség intelligenciát (AQ) szem előtt tartanunk, mivel ennek 'melléktermékeként' megjelenik a pénz és a siker, melyet ekkor már – egyben saját érdekünkben is – jobb, bölcsebb célra, a lehető legtöbb ember lehető leghoszabb ideig tartó lehető legnagyobb örömteliségének kibontakoztatásába fektetjük.


Fodor Szilárd,
ügyvezető,
Happiness Consulting Magyarország