- A HR Portálnak néhány évvel ezelőtt adott interjújából kiderül, a klasszikus, készségfejlesztő lovastréningek mellett új irányokba is elindulnának. Mi valósult meg ebből?

- Változatlanul tartja magát az elképzelés, hogy sem a módszertan, sem a mi szakmai sokszínűségünk nem szorítható bele kötött tematikába. Ilyen értelemben minden egyes program új irányt jelent, hiszen minden megrendelés alapjában másról szól, mások a megfogalmazott megrendelői igények, más az adott szervezet kultúrája, elvárása. Amikor "diagnosztizálunk", általában több problémakör is felsejlik, így születnek újabb és valódibb igények. Ezek alapján mi összerakjuk a tematikát, melyet a tréning során elhangzó vélemények, élmények folyamatosan tovább alakítanak és felülírnak. Mindig is így dolgoztunk, és a jövőben is csak ennek látom értelmét. Más szempontból viszont van újítás, hiszen elkezdtünk lovas coachinggal is foglalkozni, egyéni és csoportos formában egyaránt.

- Mennyire konkrét az a probléma, amellyel egy-egy szervezet Önökhöz fordul?

- Alapvetően három kategóriát látok működni, amelyek mentén létrejön a megrendelés. Először is általában a módszertant keresik, egyszerűen csak izgalmasnak, különlegesnek találják a lóval való megismerkedést, esetleg a döntéshozói körben van valakinek kötődése lovakhoz. Egy másik opció lehet, hogy a HR-esek a szervezet létező fejlesztési tervébe beilleszthetőnek látják a lovas módszertanunkat, vagy annak egy meghatározott irányát, és úgy vélik, érdekes része lehet például egy vezetői kompetenciafejlesztő programnak. Ezek mellett van példa arra is, hogy egy konkrét szervezeti probléma vagy konfliktus kapcsán fordulnak hozzánk.

- Mennyiben más képzési forma a lovas coaching?

- Nehéz definiálni, hogy hol húzódik a határ tréning és coaching között, mindkettőnek több formája is létezik. A saját definícióim szerint a tréning egy strukturáltabb folyamat mentén zajlik, melynek középpontjában egy konkrét probléma, vagy pedig egy fejlesztendő kompetenciacsoport áll. A coaching elsősorban vezetőknek szól, erősen önreflektív, és alapvetően esetfeldolgozásra épül, mely egyénileg és csoportosan is működhet.

Ugyanakkor van sok olyan módszertan, melyeket tréning és coaching helyzetekben egyaránt lehet alkalmazni, és mindegyik jellemezhető a szükséges önreflektivitás valamilyen szintjével. A munkába mindannyian belevisszük saját személyiségünket, ezért mindennek az alapja a valódi önismeret. Ilyen tekintetben teljesen mindegy, hogy tréningről vagy coachingról van-e szó. Én abból indulok ki, hogy akár munkatársként, akár vezetőként dolgozik valaki, a legmeghatározóbb munkaeszköze a személyisége, mely a hatékony munkavégzésnek legalább olyan fontos kulcsa, mint a szakmai tapasztalat. A ló ebben a megközelítésben eszköz, mely tapasztalataim szerint hatékonyan fejleszti az önismeretet.

- Milyen alapvetések mentén zajlik a ló mediálta fejlesztés?

- A lovas módszertan és a mi szakmai filozófiánk mentén az elsőszámú eszmei alapvetés, hogy bármit is csinálok egy szervezetben, használom hozzá a személyiségemet. A második alapvetés az, hogy bármilyen szervezetben is dolgozom, legyen szó hatfős kisvállalkozásról, vagy hatezer fős multiról, mindig társas kapcsolatok mentén jelenik meg és értékelődik az, amit csinálok. A vezetői munkának az egyik legfontosabb komponense a "people menedzsment", mely arról szól, hogyan tudunk bánni az emberekkel. Nem mindegy, hogyan értékeljük a teljesítményt, hogyan kezeljük a konfliktusokat, vezetünk le egy értekezletet, szólítjuk meg a közönséget egy prezentációval. A háttérben pedig több puha tényező is meglapul: a bizalom, a kontroll, a tisztelet és a szempontváltás kérdései. Az ember minél inkább tisztában van a személyes hozzáállásával, azaz saját érintettségével, annál inkább képes fejleszteni saját diszfunkcionális területeit és vakfoltjait - és párhuzamosan annál hatékonyabban képes önnön erősségeire támaszkodni.

Ez nagyjából minden tréningre igaz...

- Minden tréningen jelen van valamilyen tárgy - egy quad, egy kötélpálya, egy papírhajó - vagy jelen vannak emberek - munkatársak, csoporttagok. A tárgyaknak, vagy partnereknek köszönhetően beindul egy sajátos dinamika, amely alapvetően leképezi a működésünket, hiszen személyes viszonyulásunkat visszük bele a tréningszituációba. Akármilyen kézenfekvőnek is hangzik, a lovastréningen éppen az az egyedülálló, hogy a jelenlévő tárgy egy élőlény: a ló.

A tréningnek ugyanakkor nem a lovagláshoz, hanem az ember és a ló között létrejövő kapcsolathoz van köze, melyet különlegessé tesz, hogy az egyik fél, történetesen a ló, minden jelzésre tisztán és egyértelműen reagál. Emberek között nem létezik ennyire tiszta visszajelzés - különösen egy vezető szemszögéből nézve, hiszen egy bizonyos szint felett egyre inkább politika, hogy a beosztottak mit jeleznek vissza főnökük felé. Emberi kapcsolatainkat alapvetően meghatározza, hogy mit szabad és mit nem, mit illik és mit nem, mi hasznos és mi nem számomra. Ez a viszonyrendszer átszínezi a visszajelzéseket, ezt pedig tovább árnyalja, hogy az embercsoportokban mindenfajta érdekek mentén szövődnek a kapcsolatok. A lónak azonban semmilyen érdeke nem fűződik ahhoz, hogyan viselkedjen az emberrel szemben, és ahhoz sem, hogy együttműködjön-e vele. Innentől kezdve a lovakkal való munka során a saját működésünkre nézve kaphatunk egyértelmű és azonnali visszajelzéseket.

- Mondhatjuk, hogy a lovastréning élményorientált tréning? Ezek a visszajelzések élményként képeződnek le a résztvevőkben?

- Sok bajom van ezzel az "élmény" szóval. Az "élményről" valami jópofa, kellemes, átlagostól eltérő, de szerethető, valamiért szubjektívvé váló történés jut eszembe - kirándulás, tűzijáték, találkozás. A lovastréninget megkülönböztetném az élményorientált tréningektől, ebben az esetben többről van szó, mint újszerű izgalmakról, melyeket sokféleképpen fel lehet dolgozni, de nem fogalmazódik meg konkrétan, hogy mit jelentettek számunkra. A "have fun" típusú élménytréningektől épülhet egy csapat, de ettől még nem értjük meg jobban sem magunkat, sem pedig a többieket. Kétség sem fér hozzá, hogy ezzel a több mázsás testtömegű, szőrös, archetipikus állattal találkozni egyfajta zsigeri élményt jelent az ember számára. Különleges tapasztalat megérezni érdekek nélküli ösztönösi lényét, mely a visszacsatolás révén tükröt tart elénk. A lovastréningen azonban nem állunk meg ott, hogy rendelkezésünkre áll ez az élmény, mert legalább ennyire fontos, hogy továbblépjünk a feldolgozás felé, itt válik fontossá a trénerek segítsége. A folyamatnak ez a része már csak és kizárólag az emberről szól. Ilyen értelemben a ló voltaképpen katalizátorként működik, olyan folyamatokat indít meg, melyek hétköznapi szituációkban, "szobahőmérsékleten" sosem bukkantak volna felszínre.

- Mennyi az elmélet a tréning során? Mennyi segítséget kapnak a "lóhoz" a résztvevők?

- Mivel nem lóidomítási technikákat akarunk tanítani - ezzel egy vezető nem sokra menne - ezért ugyan folyamatosan, de viszonylag kevés infót adunk át, és igyekszünk abban segíteni, hogy a résztvevők megtalálják a saját megoldásaikat, ezáltal pedig megszülessenek bennük a fejlődésüket meghatározó belátások. Hiszek abban, hogy ha valaki megért valamit, attól még nem válik a sajátjává. Hosszú távon csak az működhet, ha a helyes utat a résztvevő maga találja meg - természetesen a tréner támogatásával. Az utólagos kielemzés sem "lótechnikai" szinten történik, az ér a legtöbbet, ha megvizsgáljuk, mitől tart ott a résztvevő egy helyzetben, milyen fantáziái voltak egy adott szituációt illetően, mit értett meg a lóból, észrevette-e azt, hogy mikor eredményes, amit csinál, próbált-e változtatni azon, amivel nem érte el a kívánt eredményt...

Gyönyörűen megjelenik a lóval végzett munkában, hogy ki honnan gyakorol nyomást, és észreveszi-e, mikor kell a kontrollból visszavenni, fenntartva belőle annyit, amennyi a feladat működéséhez szükséges. Nem mindegy, hogy vontatjuk a lovat, vagy ő vezet minket, esetleg magától jön utánunk.

- Tehát a szituáció lefordítható vezető és beosztott kapcsolatára?

- Létezik egy szoros analógia a lóval foglalkozó ember, vagy még inkább a lovas és a ló, azaz a vezető és a beosztottak között. Az igazi teljesítményt nem a lovas adja, sem a lovastúrán, sem a díjugrató versenyen. A lovas diktálja az irányt és a tempót, övé a stratégia és a koncepció, és ennek megvalósításához nála van a hatalom- és a kontrollgyakorlás minden eszköze, viszont mégsem ő adja le a teljesítményt. Ha a lovat sarkantyúval vagy pálcával késztetem arra, hogy átvigyen egy akadályt, akkor jó esély van arra, hogy előbb-utóbb elege lesz, és mivel körülbelül ötszáz kilóval nehezebb nálam, nem esik nehezére megtagadni a parancsot. Kényszerítéssel is lehet eredményeket elérni, de jóval alacsonyabb színvonalú teljesítmény lesz a végeredmény, nem is beszélve arról az időzített bombáról, mely a háttérben ketyeg, és konfliktust, ellenállást, lázadást válthat ki egy váratlan pillanatban.

- Mégis miként érhető el a lónál a bizalom, és milyen hibákat lehet elkövetni? Esetleg fel tudna idézni egy konkrét esetet?

- A vezetők gyakran nem bíznak benne, hogy mehetnek úgy elöl, hogy követik is őket. Nemcsak elmondani nehéz ezt technikai szinten, néha maguk a résztvevők is ott hibáznak, hogy megpróbálják technikára lefordítani a dolgot, pedig alapvetően minden fejben dől el. Nincs rá recept, hogyan érhető el a bizalom, ennek kulcsát a résztvevő maga hordozza. Biciklizésnél sem elég elmondani technikai szinten, hogyan kell biciklizni. Nagyon sok szép és tanulságos történet van már mögöttem. Az egyik tréning során megismertem egy felsővezetőt, aki mérhetetlenül stresszesnek élte meg a munkáját. Mindent ő maga akart csinálni, gyakran lement operatív szintre, minden kontrollt magánál tartott, folyamatosan ütötte-vágta az embereit és elégedetlen volt a rendszer hatásfokával, ugyanakkor borzasztóan kimerült abban, amit csinált. A tréninghelyzetben ugyanezt tette a lóval, elképesztő energiákat fektetett bele, de a folyamat csak addig működött, amíg bírta szusszal. Apránként rá kellett jönnie, hogy sokkal kevesebb fizikai energiával is eredményes lehet, és hogy nem kell mindenhol jelen lennie ahhoz, hogy a folyamat működjön. A tréning után a munkatársai visszajelezték, hogy mintha kicserélték volna: nem üvölt, nem veszekszik, ennek köszönhetően pedig mindenki jobb szívvel végzi a munkáját.

- Miért hajlandó együttműködni velünk a ló? A lovak számára a tréning nem csak betanult koreográfia?

- A lovak csapatban élő, menekülő állatok, túlélésük záloga az együttműködés, és nyilvánvaló, hogy káoszban nem lehet együttműködni. Tréningjeinken megbízható, emberszerető lovakkal dolgozunk, akik készen állnak már az együttműködésre - de nem követnek semmilyen koreográfiát és nincsenek betanítva. A ló minden felé küldött jelet a saját nyelvére fordít le, és ez alapján dönti el, hogy a hozzá közelítő embert a hierarchiában alattvalónak, vele egy szinten lévőnek, vagy feljebbvalónak tekinti, és ehhez mérten fog együttműködni.

- Mi az EQ-Skill lovastréningjeinek erőssége, különlegessége?

- Szűk munkatársi csoporttal dolgozunk, akik túlnyomórészt pszichológus végzettségűek és akiknek legnagyobb értéke, hogy nemcsak szervezetfejlesztésben, tréningben, coachingban dolgoznak, hanem mindenkinek megvan a maga saját szakmai élete ettől független területeken. Az így kialakukult módszertani tárház, amelyet szabadon és eklektikusan kezelünk, a legnagyobb erősségünk, és emiatt tudjuk valóban rugalmasan vezetni és "testre szabni" a tréningeket.