Állásinterjú vagy pókerjátszma? – Amikor a blöff mindkét oldalon rossz üzlet

Az állásinterjú akkor jó, ha egyik fél sem akarja megnyerni a másik átverése árán. A munkaszerződés aláírása nem a tárgyalás vége, hanem a közös munka kezdete.

Szoktam volt mondani, hogy az álláskeresés is egyfajta értékesítés, de azért egy-két különbség mégis akad. A B2B értékesítés blöfftechnikáiról külön tréninget is tartok értékesítőknek és beszerzőknek is, ellenben, ha álláskereső jön olyan kérdéssel, hogy „mi a jó taktika arra, hogy …” akkor más irányt veszek. Az állásinterjúban a blöfföknek nincs helye. A B2B értékesítésben végül minden kitisztázódik az üzleti érdekek mentén, a tranzakció lezárásával az ügy véget is ér, de az állásban munkavállaló és munkáltató között folyamatos kölcsönös bizalom is kell. Bizalom pedig blöffre nem tud épülni.

Az állásinterjút naivan vagy korrekten úgy képzeljük el, mint egy kölcsönös ismerkedést. Két fél leül, őszintén beszélget, majd eldöntik, szeretnének-e együtt dolgozni. A valóság ennél kreatívabb. És bár rövid távon valamelyik fél nyerhet a másik átverésével, ebből tutira nem lesz szép karrier, impresszív cégnövekedés.

1. Béralku – a pókerasztal maga

Ez az interjúk legizgalmasabb része: a béralku. A jelölt okosnak hiszi magát, amikor azt mondja: „Van egy másik ajánlatom is.” vagy „Igazából nem is keresek állást, de meggyőzhető vagyok”  Eközben a munkáltató behúz egy mínuszt tárgyalástechnikai készségekre, és azt gondolja: édesem, épp itt vagy, velünk tárgyalsz, kapható vagy. És tényleg. Mi értelme mást mutatni?

Vagy: „Nem a pénz motivál.” – De. Igen, fontos az, hogy jól legyél a feladatban, de ingyen is csinálnád? Na ugye. (A jobangeli pro bono ügyeimet itt nem ér ellenérvnek felhozni! :)  A munkáltatót pedig a profit motiválja, semmi baj nincs ezzel. Ez üzlet, még akkor is, ha vannak emberi kapcsolódások benne. Persze a munkáltatók is mondanak furcsaságokat: „Ez a bérkeretünk teteje.” – Értem. És ki határoz a bérkeretről? Vagy: „Nagyon sok erős jelöltünk van.” Oké. Most mégis velem tárgyaltok. És három hete ugyanaz a hirdetés van fenn, ha nem lenne sok jelölt, az is jelentene valamit.

2. A szakmai tudás –mindenki egy kicsit seniorabb

Az önéletrajzában az szerepel, hogy haladó, magabiztos, sokéve ezt csinálja, annyira profi, hogy ejtőernyő nélkül is kiugrik repcsiből, ha kell. Egy kicsit mélyebb kérdésen elvérzik. Néha nem mélységet keresek, hanem az alapokat feszegetem. Kérdeztem már meg „profi” marketingestől, hogy mi az, hogy marketing számára? Szerintem nem az, hogy „ööö”, de ezt válaszolta… Mentünk a mélységi tudásra, B2B ügyfélmegtartó stratégiákat sem tudott mondani.

A munkáltató is csinál furcsaságokat. Felülpozicionálja az állást, valójában nem is kell olyan mély tudás, amilyet elvár az állásinterjún. Vagy, egy írásos kérdéssorban elviszi a jelöltet a legmélyebb kérdésekig, azt tesztelve, bevallja-e mit nem tud. Ez már inkább pszichológiai kísérlet, mint szakmai interjú. Akkor lesz tisztességes, ha biztosítja a passz lehetőségét – ezzel a találgatás, blöffölés, AI-ozás helyett az őszinteséget méri fel. Persze, kibányászhatod AI-al a választ – de lehet, hogy el kell majd magyaráznod, hogyan jutottál a megoldásra. Azt fogod mondani, hogy ChatGPT-vel?

3. A személyiség és cégkultúra – Oscar-díjas alakítások

Mesteri színjátékokká válnak ezek beszélgetések, ha hagyjuk. Tudjuk a jó kérdéseket, könyvtárnyi szakirodalom van róla, tudjuk a jó válaszokat a kérdésekre, ezernyi cikk megírta őket. A jelölt elmondása szerint extrovertált, imád prezentálni, sosem volt konfliktusa, mert mindig empatikus , nem idegesítik a juniorok, hanem tanul tőlük, a stressz, kiégés az meg csak másokkal történik. Ha minden ennyire remek, miért is keresel állást? Nem baj, hogy állást keresel, sőt, a munkáltató kifejezetten örül neked, mert jó jelöltnek tűnsz. Nem érdemes elbaltázni azzal, hogy önként belesétálsz ebbe a „minden tuti” csapdába.

A munkáltató a kedvenc mondatait is ismerjük: „Nálunk családias a légkör.” – Értem, de ha családot keresnénk, akkor nem állásra jelentkeznénk, és ezt persze a munkáltató is tudja, amikor azt is mondja, hogy „Tiszteletben tartjuk a munka-magánélet egyensúlyt.”, de kicsivel később elhangzik, hogy „néha előfordulnak intenzívebb időszakok.” Oké, hogyan kezelitek a hajtós helyzetet, mit tesztek, ha a munkavállalónak hirtelen ki kell szakadnia a munkából, vagy, ha az ügyfél lehetetlen határidőket szab, de mégiscsak tartani kell? Sok jó válasz van: bevonunk ideiglenes erőforrást, mindenki beleteszi a pluszmunkát, majd lazább időszakban kipihenjük stb. Meg kell beszélni, őszintén.

4. A motiváció:szerelem első álláshirdetésre

„Miért szeretne nálunk dolgozni?” Természetesen már oviban is nemzetközi vasúti logisztikával akartam foglalkozni, nekem nem volt elég a zenélős kisvonat, én Ro-La szerelvényért hisztiztem, a cég tevékenységét is régóta követem. Valójában tegnapelőtt este találtál rá az álláshirdetésre, ami nem baj. Megmondhatod, hogy eddig nem ismerted a céget, de utánaolvastál, tetszik a feladat, mert… Én pedig meg fogom kérdezni, mit és hol olvastál rólunk, és mi tetszik a feladatban.

Természetesen itt is van munkáltatói blöff. Nekik is vannak motivációik a keresésben, kedvencem, hogy „Hosszú távra keresünk kollégát.” – aztán jön a csalódott álláskereső, véget ért a projekt, megszűnt a munkája. Értem, hogy ez nem feltétlenül átverés volt, csak bizakodás a jövőben. Munkáltatóként látni kell, hogy a jelölt is csak realista, amikor megkérdezi, mit tesztek azért, hogy hosszútávon mindig legyen elég projekt és arra elég kapacitás, és ő hogyan tud ebben a munkában is részt venni.

5. Karrierút – mi lesz öt év múlva...

A klasszikus kérdés, hogy „Hol látja magát öt év múlva?” nyerhetne értelmet, de esély sincs már, hogy őszinte válasz érkezzen, így sajnos nem érdemes feltenni. A másik oldalon pedig a munkáltató mosolyogva ígéri a gyors fejlődési lehetőséget, és a „hogyan” visszakérdezés legudvariasabb formáját is sértésnek veszi. Inkább beszéljünk a szakmai tervekről mindkét oldalon.

6. Az időnyomás – ha blöff, akkor nem működik

„Holnap döntenem kell egy másik ajánlatról.” Ez a te nyomásod, az interjúztató munkáltató viszont rossz néven fogja venni. Esetleg visszakérdez: mi alapján fogod eldönteni, melyik ajánlatot választod? Mi van abban a másik ajánlatban, ami elbizonytalanít? Miért tárgyalsz velünk, miért nem fogadtad már el azt a másikat? Ne kíváncsiskodjunk? De te hoztad ide nekünk más cég ajánlatát, nyilván beszélgetni akarsz róla… Látszik, hogy igényes munkáltatótól nem fogsz ajánlatot kapni, ha ezt beveted. Szerinted szeretnénk, ha a mi ajánlatunkat más munkáltatóval beszélnéd meg?

Munkáltatói oldalról az időnyomás inkább hat őszintén: „Nagyon gyors döntést szeretnénk, vinni kell a feladatot.” A jelölt megkérdezi, mi az a körülmény, ami miatt ez ennyire sürgős, mert esetleg ez befolyásolja az ő döntését is. Ha az időnyomás taktikai eszköz, nem fog működni. Ha valódi kényszer, akkor őszintén kell róla beszélni.

7. Referenciák – válogatott valóság

A jelölt nyilván azt a két korábbi vezetőjét adja meg referenciának, akik szerettek vele dolgozni, és kevés munkáltató tud profi referenciainterjút végigvinni. A munkáltató pedig az interjúra azt a kollégát küldi be, aki még hisz a céges értékekben, mosolyogva beszél a cégkultúráról. Néha jó az állóvizet felkavarni: referencia helyett kérdezd a legnagyobb ellenlábasairól. A közös „ellenség” (üzletben ugye nincs ilyen idézőjel nélkül) jobban összekovácsol, mint a számunkra idegenek dicsérő szavai.

-----------

Egy állásinterjún mindkét oldal a legjobb arcát mutatja, ami rendben is van, de hol kezdődik a blöff? Ott, ahol a színjáték hatására a másik fél olyan döntést hoz, amelyet a teljes igazság ismeretében nem hozna meg.

 

# # #

Tetszett a poszt, elgondolkodtatott vagy felbosszantott? Ez utóbbi nem volt célom, de akkor is jó helyen jársz — szólj hozzá, beszéljük meg, és kövesd a #jobangel-t!

Ha szeretnéd tudatosan építeni a karriered, javítanád az önéletrajzod, felkészülnél egy állásinterjúra vagy épp új irányt keresel, nézd meg a JobAngel konzultációkat. Személyre szabott tanácsadás, vezetői portfólió készítése, valódi visszajelzések, gyakorlati lépések — hogy a következő munkahelyedet már ne a véletlennek köszönd.

# # #